Az évek fordulóján és az új esztendő első napjaiban
sem maradtunk gazdasági hátterű szaftos politikai szóváltás nélkül. Bár ebből még lehet egy jóval nagyobbat szóló botrány is, akár komoly következményekkel.
A pénzügyminiszter és a liberális párt alelnöke, aki amúgy az ellenzéki alakulat egyik pénzügyi szakpolitikusa is, a tavalyi költségvetési deficit kapcsán keveredtek nyilatkozatháborúba. Az ellenzéki szaki szerint a kormány csal a statisztikákkal, a miniszter szerint viszont az ellenzék ferdít szándékosan, botránykeltés szándékával. Ez eddig egy szokványos politikai cirkusz, az ellenzéknek mindenkor kutya kötelessége kritizálni a kormányoldalt. Más kérdés, hogy ha el akarná magáról hitetni, hogy kormányképes, akkor valós alternatívát is fel kéne mutatnia a kormány munkájára, de balkáni tájainkon ez nem jellemző, itt a kínálatban csak a cirkusz szokott szerepelni.
Az sem kis baj, ha az ellenzék nem talál érdemi fogást ezen a kormányon, de ez semmiség ahhoz képest, ami abból lehet, ha most megalapozott a kritika. Még csak nem is volna történelmi premier, hogy egy kormány meghamisítja a statisztikákat. A legutóbbi görög válság kilenc éve úgy kezdődött, hogy kiderült, a modern kori állami létének kevesebb mint két százada alatt addig négyszer is becsődölő, de attól még az eurózónába simán bevett ország kormánya éveken keresztül hamis statisztikákkal etette a brüsszeli hivatalnokokat. A botrányt igyekeztek kimagyarázni a különféle számítási módszerek közti eltéréssel, de a bizalomvesztés miatt az amúgy is adósságban úszó országnak a hitelezők sokkal drágábban kezdték adni a kölcsönöket, és ebből lett egy olyan krízis, amiből állítólag mostanában sikerül kikecmeregniük. A görög válság és az azt övező botrány a most végéhez közelítő évtized elején az egész eurózónára kiterjedő gazdasági és politikai földrengést okozott, ezért ha történetesen beigazolódna, hogy az unió soros elnökségét frissen átvett tagállam kormánya görögös leleményességgel jelentget a brüsszeli nagyfiúknak, az az idei esztendő botránya lenne. Politikai téren is, hiszen úgy jönne ez a cirkusz az idei európai parlamenti választási évben az EU-szkeptikusoknak, mint karéj kenyér az éhezőnek, de gazdasági téren is, mert egy ilyen eset a görög precedens után kemény büntető lépésekkel járna. Amelyeknek a levét végső soron nem a politikusok, hanem mi, az adófizetők innánk meg. Mi ugyanis nem tudunk lemondani az adófizetői státusunkról úgy, mint a svindlin kapott politikusok szoktak a mandátumaikról.
