Újabb terhek, újabb fenyegetés

Az összeomlás határán „felfedezték” a családorvosokat

Jogos felháborodást váltott ki a családorvosok körében a november 22-i 2020/180-as számú sürgősségi kormányrendelet, amely előírja, hogy a tünetmenetes vagy enyhe tünetekkel pozitívnak diagnosztizált SARS CoV–2-fertőzöttek otthoni elszigeteltségben maradnak, ha nem áll fenn a hozzátartozók megfertőződésének a veszélye. Amikor a laboreredmény alapján beigazolódott a pozitivitás, az érintettnek a családorvosát kell értesítenie, akinek a továbbiakban napi rendszerességgel kell követnie páciensének állapotát. 

A fertőzöttnek járó beteglapot a családorvosnak kell kiállítania, a közegészségügyi igazgatóság által kibocsátott igazolvány alapján, amelyben az otthoni elszigeteltségben töltött időszak is szerepel. Ezért a munkáért esetenként 105 lej jár a családorvosnak, az egészségbiztosítási pénztárral kötelező módon megkötött külön szerződés alapján.

Ha elgondoljuk, hogy a járvány kezdetén erőszakkal vitték kórházba és tartották akár hetekig is bent a tünetmentes fertőzötteket, az elmúlt héten nyilvánosságra hozott sürgősségi kormányrendelet alapján nagyot fordult a világ. Ezt megtapasztalva nem késtek az orvosokat tömörítő szervezetek, a Családorvosok Országos Egyesülete, az Orvosi Kollégium és a patronátus által megfogalmazott beadványok, a felháborodást tükröző vélemények. 

Az érintettek nevében az említett szervezetek határozottan kiállnak amellett, hogy a családorvosokat nem kényszeríthetik a fertőzöttekkel való személyes kapcsolatra, ha nem biztosítják számukra a védekezés semmilyen eszközét. A családorvosok védelme rendkívül fontos, hiszen ha megbetegednek azok például, akik egy nagyobb vidéki körzetet látnak el, beláthatatlan következményekkel jár, és negatívan befolyásolja a rendszerben dolgozó kollégák tevékenységét is.

Másrészt a családorvosi rendelők az egészségbiztosítási pénztárral megkötött keretszerződés alapján dolgoznak, amelyet az orvosokat képviselő szervezetek és az EBP közötti egyeztetések nyomán dolgoztak ki, és kormányhatározat szentesített. Ebbe a szerződésbe nem szólhat bele erőszakosan sem a miniszterelnök, sem a szaktárca, sem annak tanácsosai, továbbá erkölcstelen és törvénytelen figyelmen kívül hagyni az orvosok véleményét. 

Bár a rendelet előírja, hogy a tünetmentes fertőzöttek otthon maradnak vér- és képalkotó vizsgálatok nélkül, nem tisztázza, hogyan kell kezelni a tünet nélküli pácienst, akinek egyéb krónikus betegségei is vannak, ami súlyos következményekhez vezethet, amiért a családorvosok és a páciensek lesznek a bűnösök. 

„Ami történik, a tisztelet hiánya a romániai orvostársadalom egynegyedét képező, és az utolsó fél évben elfelejtett családorvosok iránt, akiket most felfedeztek, hogy újabb terheket rakjanak a vállukra, és újabb büntetéseket helyezzenek kilátásba. 

Továbbra is a pácienseink mellett leszünk, és ellátjuk őket, ahogy eljártunk a járvány kezdete óta, de ahhoz, hogy megtehessük, nagyobb figyelemre, támogatásra van szükségünk” – olvasható a Családorvosok Országos Egyesületének a közleményében. 

A sürgősségi kormányrendelet kapcsán marosvásárhelyi családorvosokat is megkérdeztünk. 

Nevetséges összegért köteleznek 

Bálint Ágnes főorvos, családorvos: – Mivel eddig is követni kellett az új koronavírussal fertőzött személyeket, akik a családorvos segítségét kérték, miért kell megalázó módon kötelezni erre a háziorvosokat? 

Rendszeresen felhívtam azokat, akik jelezték, hogy gond van, de a 14 napos követésért 105 lejt adni? Töröljék el a felső határát annak, hogy óránként hány vizsgálatot végezhetünk, és az egészségbiztosítási pénztár fizesse ki a távkonzultációkat, akkor is, ha szombaton és vasárnap kérik a segítségünket, amit be sem írhatunk, mivel a hét vége nem számít munkanapnak. 

Például gyógyszert is csak a megszabott rendelési időben írhatunk fel. Ha valakinek a hét végére rosszabbodik az állapota, és a gyógyszertárban nem szolgálják ki recept nélkül, akkor csak egy költségtérítéses vényt írhatunk fel, amiért mi nem kapunk semmit, a betegnek pedig fizetnie kell a gyógyszerért. Miért nem teszik lehetővé, hogy szükség esetén ártámogatott vagy ingyenes receptet írhassunk fel a konzultációs időn kívül is, ha már felvesszük a telefont?  

Senki sem tájékoztatta a családorvosokat, hogy milyen kezelési útmutatót kell követniük a különböző súlyosságú esetekben. Nem tájékoztattak arról sem, hogy a fertőzésgyanús személyt hányas oxigénszaturáció (véroxigénszint) esetében kell beküldenünk a kórházba. Van olyan páciensem, akinek van saját pulzoximétere, de az is előfordult, hogy a sajátomat küldtem haza a betegnek. Mi, családorvosok a járvány kitörése óta nem kaptunk támogatást, a saját pénzünkből kellett fertőtlenítő lámpákkal felszerelnünk a rendelőt, ami akár több ezer euróba is belekerült, miközben a kijárási tilalom idején nem mertek jönni a betegek. Most viszont megindultak, mert sok járóbeteg-szakrendelő továbbra is be van zárva, és a kórházakban sem fogadják a nem sürgősségi eseteket, így kénytelenek vagyunk minden betegséggel foglalkozni, amivel hozzánk fordulnak a nyilvántartásunkban lévő betegek. Kiszűrjük a súlyos szívproblémákat, a hasi patológiát, követjük a krónikus betegeket, mindehhez a felszerelést nem támogatta senki. Ráadásul köteleznek a tünetmentes Covid-fertőzöttek ellátására is, amire a megígért 105 lejes összeg bosszantóan nevetséges.

Miután megaláztak, kihagytak a Covid-támogatásból, és azt hangoztatják, hogy a családorvos nem dolgozik semmit, akkor lehetnek elvárásaik, ha elismerik a munkánk értékét és nem fenyegetnek. Évek óta kimaradtunk a munkánkért járó összeg emeléséből, így a fizetésem jelenleg kisebb, mint a rezidens orvosomé.  

Konfliktushelyzetek hatalmas bürokráciával

Dr. Finna Judit főorvos, családorvos:  – Ahhoz képest, hogy márciustól egyfolytában konzultálunk, a családorvosok 99 százaléka egy napot sem hiányzott. Előfordult, hogy 24 órából 24-et szólt a telefon, a watsappon, messengeren, e-mailben stb. érkeztek a kérdések, amelyekre válaszoltunk. Ennek ellenére továbbra is heti öt munkanapra napi 7 órára szól a szerződésünk. 

Mivel a járvány kitörése, a korlátozások idején három hónapon át a betegek alig mertek a rendelőbe jönni, és inkább a folyamatos telefonos összeköttetést vették igénybe, a jövedelmünk egyharmaddal csökkent. A Covid-támogatásból is kihagytak bennünket (egy-kétszer kaptam néhány darab – nem doboz! – szájmaszkot a biztosítási pénztártól), holott a rendelőre rengeteget kellett költenünk, hogy a járványügyi előírásoknak megfelelően átalakítsuk, biztonságossá tegyük és fenntartsuk. Ezek után kell szembesülnünk a rémálommal, miszerint megszabják, hogy mit kell tennünk egy olyan szerződés alapján, amelyet ránk akarnak kényszeríteni olyan címen, hogy az orvos hivatástudattal rendelkező, elkötelezett személy. De ki veszi figyelembe a hivatástudatot, amikor valamit kötelező módon be kell szerezni, meg kell vásárolni? – tette fel jogosan fővárosi kolléganőnk a kérdést. Azt is elfelejtik, hogy az egészségügyi törvény szerint vállalkozók vagyunk, akik, ha megbetegszünk, az alkalmazottainkat (én például öttel dolgozom) akkor is el kell tartsuk, mert felelősek vagyunk értük is, akár a családunkért. Azonkívül felelősek vagyok azért a másfél, kétezer páciensért, akik ellátás nélkül maradnak, ha kiesünk a munkából, mert a kollégák, akiket korábban megkértünk, ilyen körülmények között nem vállalják a helyettesítést. 

Már nem érdekel az elmaradt támogatás, de nem gondoltam volna, hogy ezt a megalázást is el kell viselnünk. Egyre gyakrabban csodálkozom magamon, hogy miért folytatom. Éjjel 1 órára kerülök ágyba, miután minden kérdésre próbáltam válaszolni, táblázatokat töltök ki folyamatosan a fertőzött betegekről, leveleket írok a közegészségügyi igazgatóságnak, amelyekre szinte soha, vagy nem világos választ kapunk. Jelenleg 40 felett van azoknak a személyeknek a száma (betegek és karanténban levők), akiket ellenszolgáltatás nélkül követek napi szinten. Egyeseknél lejárt a karantén időszaka, de a közegészségügy nem küldött igazolást, ami alapján törölhetném őket a nyilvántartásból, és kiállíthatnám a beteglapot. Az érintettek elégedetlenségét, akik egy negatív teszt alapján mehetnének vissza a munkahelyükre, a családorvosnak kell elviselnie. 

Korábban a beteget addig tartották a kórházban, amíg pozitív volt a tesztje, akár 40 napig is. Azzal, hogy a megszorításokon enyhítettek, a fertőzöttek száma megemelkedett, és most eszükbe jutottunk. Én a betegekhez is kimennék, ha biztosítanák a feltételeket, a felszerelést, a szállítást, a fertőzött ruha cseréjéhez szükséges helyiségeket, autót. Azokban az országokban, ahol a családorvosokat bevonták a tünetmentes fertőzöttek ellátásába, megteremtették a szükséges feltételeket. A betegeket elláttuk eddig is, az viszont megalázó, hogy 7,50 lejt akarnak adni egy vizsgálatra, amiből adót fizetünk és alkalmazottakat tartunk el. Amit most ránk akarnak erőltetni, egy külön szerződés tárgyát jelentené, ami arra kötelezi a családorvost, hogy 14 napig kövesse a tünetmentes vagy enyhe tünetekkel diagnosztizált fertőzöttet az eddigi munkaidőn kívül is. Ez nem lenne gond, ha világosak lennének az utasítások, és egységes információkat kapnánk. Például már volt olyan eset, hogy a mentős kiabált, mit képzelek, végezzem csak a munkám, és menjek ki a köhögő, nehézlégzéses, lázas beteghez, mert az én dolgom. A közegészségügyi igazgatóság többnyire más információkat ad, például olyanokat, mintha ez a kényszerszerződés már életbe lépett volna. Ha nem tudjuk kérni az ingyenes tesztelést, akkor hogyan állítsuk meg a járvány továbbterjedését?

Fáradtak vagyunk és elkeseredettek, úgy érzem, hogy a járványt sokkal könnyebben kezelnénk, ha nem terheltek volna olyan feladatokkal, ami a joghézagokból adódóan konfliktushelyzeteket szül, mindez hatalmas bürokráciával övezve. A felelősség meg nagyon nagy, nemcsak azért, mert a betegeinknek bármikor nagy gondja lehet, hanem mert a saját egészségünkön keresztül nemcsak a hozzátartozóinkért, hanem a betegeinkért is aggódunk. Ha megbetegszünk, aminek valószínű el fog jönni az ideje, semmiféle forgatókönyvet nem látok arra nézve, hogy ki fogja átvenni a helyünket a kétezer beteg ellátásában.