Új főszereplő A lovakat lelövik, ugye? előadásban

A Tompa Miklós Társulat A lovakat lelövik, ugye? című előadásában januártól

Gloria szerepét Varga Andreától Gecse Ramóna veszi át. A szerepátvétel okáról Varga Andreát kérdeztük.

– Jelenleg egészen más „főszerep” vár rám, hiszen egy új élethelyzet előtt állok, hamarosan kétgyermekes anya leszek. Ez az örömteli oka annak, hogy el kell búcsúznom Gloriától. 

– Mi történik a többi előadással, amiben játszol?

– Van olyan előadás, amelybe dramaturgiailag még belefér, hogy elkezdett kerekedni a pocakom, ezeket tovább játszom. Gloria nem ilyen szerep, az ő történetével összeegyeztethetetlen a várandósság. Másfelől, már én sem tudok lelkileg azonosulni a szereplővel, hiszen ilyenkor az anyában működésbe lép egy ösztönös védekező és védelmező reflex. 

– Milyen érzés „átörökíteni” Gloria szerepét? 

– Az első felújító próbán még reflexszerűen válaszoltam a végszavakra, aztán hamar tudatosítottam magamban, hogy ez már nem az én történetem. Ezeken a próbákon kissé olyan érzésem volt, mintha két oldalról fognánk Gloria kezét, aztán én biztonságban el tudtam engedni, mert Rami egy nagyon szép életet és történetet adott hozzá. 

– Az előző gondolatból következik a Gecse Ramónához intézett kérdés: milyen érzés „átörökölni” Gloria szerepét?

– Új helyzet ez számomra, egy új kihívás, ugyanis ez az első alkalom, hogy valakitől átveszek egy szerepet. Mindig szerettem ismeretlen helyzetekben kipróbálni magam. Ilyenkor derül ki számomra, hogy épp milyen formában vagyok. Az izgalom a félelemmel keveredik bennem.  

– A beugrás egészen más típusú munkát feltételez a színész részéről, hiszen ilyenkor nincs lehetőség heteken át próbálva keresgélni és építkezni. Hogyan tudod megalkotni, és a kész előadás struktúrájába illeszteni Gloriát mindössze néhány próbával?

– Én magam sem tudom, nincs erre egy recept, amit előkapsz és alkalmazod, talán ettől szép ez. A kétnapos intenzív próbafolyamat alatt a szöveggel, a színészekkel, a rendezővel, a feladattal, Gloriával és önmagammal kivételes találkozásom volt. Igyekeztem figyelni és jelen lenni, nyitott maradni és reagálni az impulzusokra, amelyeket a többiektől kapok. Sokat jelentett számomra, hogy, bár szűk volt az idő, a rendező kíváncsi volt rám. Azt kérte tőlem, hogy a már meglévő struktúrába belehelyezkedve a magam Gloriáját keressem meg. Andrea is ott volt mellettem, nagyon fontos volt a támogatása. Ugyanígy a közvetlen partnerem, Balázs türelme nélkül is nehéz lett volna  végigcsinálnom, hiszen tőlem más impulzusokat kapott. Örülök minden olyan helyzetnek, amikor kiderül, hogy a színház csapatmunka.

– Hogyan dolgozol a rendezővel egy ilyen intenzív, főleg részpróbákból álló folyamatban?  Miben lesz hasonló és miben más az általad játszott Gloria? 

– Több alkalommal is találkoztam a rendezővel, sokat beszélgettünk, feladatokat kaptam, hogy valamilyen módon én is bejárhassam azt az utat, amelyet a többiek már bejártak. Talán legnagyobb erénye egy ilyen helyzetnek, hogy nincs idő a mellébeszélésre. Nincs idő a körülményeskedésre. Gondolom, a rendező számára is nagy feladat volt beengedni az előadásba valaki mást, és újraépíteni egy már megalkotott történetet.

Hogy miben lesz más az én Glóriám? Talán abban, hogy én egy másik ember vagyok: más idegrendszerrel, más tapasztalattal, más fájdalmakkal. A keserűség, eljutni az elhatározásig, hogy a megváltás Gloria számára a halál, számtalan úton járható be.

***

Horace McCoy A lovakat lelövik, ugye? című regényének színpadi adaptációját a fiatal rendezők számára meghirdetett pályázat nyertes projektjeként Mădălin Hîncu rendezésében mutatta be a Tompa Miklós Társulat.

Következő előadások: január 13., vasárnap 19.30 és január 14., hétfő 19.30 óra – Kisterem.

Jegyek válthatók a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Kultúrpalotában működő jegyirodájában (telefon: 0372-951-251), a színházban működő jegypénztárnál (telefon: 0365-806-865) és online: a www.biletmaster.ro  honlapon. (közlemény)