Udvaros Dorottya Marosvásárhelyen

A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművésznő, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja az idei Bernády Napok gálaelőadásának meghívottja. Október 26-án a Kultúrpalotában lép önálló estjével a vásárhelyi közönség elé. Az itteni színház- és mozikedvelők elsősorban Sziráky Lucy szerepében ismerték és kedvelték meg az 1983-ban készült Te rongyos élet című filmből. Az énekesként is kiváló művésznő azóta közel félszáz filmprodukcióban, számos tévéjátékban, számtalan színházi fellépésen bizonyította tehetségét, és vált a magyar színházi élet egyik legkedveltebb egyéniségévé. CD-k, hangoskönyvek, lemezfelvételek is tükrözik sokoldalúságát. Magyarországi és rangos nemzetközi díjak, elismerések is tanúsítják, hogy nemcsak a nézők, hanem a szakmabeliek is nagyra tartják művészetét.

Egyéni műsorai is évek óta vonzzák az érdeklődőket, a Mégis szép című estje például mindig telt házzal megy, és méltán vívta ki a kritikusok elismerését is. „Mi az, amit egy férfi soha nem mondana el egy nőnek?” – kérdezte Udvaros Dorottya és az est rendezője, Vörös Róbert, kortárs magyar íróktól és zeneszerzőktől. Udvaros Dorottya első önálló estje az erre a kérdésre adott válaszokból állt össze. A szerzemények között találunk versben vagy prózában írtakat néha játékosan, néha keserédesen megfogalmazva. A válaszok mellé pár vadonatúj és néhány már hallhatott dalt szerkesztve állt össze végül a Mégis szép című est. Érdemes idéznünk néhány méltatást a budapesti sajtóból: 

„És előad könnyed kis kuplét, fajsúlyosabbra hangszerelve. Incselkedik azokkal az írókkal, akik lényegében nem adtak neki választ arra, mit nem mondana el soha egy férfi egy nőnek, majd kivirágzó nőiességgel, pajzánul előadja azt a szellemes, csaknem szerelmi vallomást, amiben Závada Pál egyénien briliáns választ adott a kérdésre. Udvaros ragyog, de mélyre is ás, össze is roskad, amikor például az édesanyjáról, Dévay Kamilláról beszél.” (Bóta Gábor, Népszava)

„Túlcsordulás és visszafogottság, intimitás és távolságtartás, őszinteség és játékosság állandó feleselése – ez Udvaros Dorottya kivételes színészete. Lejön a pódiumról, járkál a nézők között, föláll a magas üvegablak párkányára – mögötte a Szervita tér kitűnő díszlete –, »munkajelmezként« viseli Szakácsi Györgyi ezüst, piros és fekete, rafináltan egyszerű fellépőruháit: jelenléte átható, akár a falra vetített, óriásira nagyított szemének pillantása.” (Koltai Tamás, Élet és Irodalom)

„A dalok, a jók, a kor valódi lenyomatai, pontos és precíz képet adnak életünkről: éleset, igazit és nagyon jellemzőt, örök idejű pillanatfelvételek…”

A mostani marosvásárhelyi önálló estjén elhangzó dalok szerzőpárosai Weill – Brecht, Irving Berlin – Weiner István, Másik János – Spiró György, Hrutka Róbert – Bereményi Géza, Leonard Cohen – G. Dénes György, Cseh Tamás – Bereményi Géza. És más dalok is felcsendülnek, prózában is megszólal a művésznő, hiszen amint egyik nyilatkozatában kijelentette:

„Az elhangzó dalok mellett szerettük volna, hogy kortársaim, író barátaim prózában »megszólaljanak«, azaz egy-egy karcolatot, egy-egy széljegyzetet, egy-egy tollvonást, egy apró sebhelyet, egy bűnjelet, szóval egy kis férfinyomot hagyjanak az én dalba öntött, véget nem érő asszonyi kitárulkozásomon.” 

Október 26-i estjén dalai előadásában zongorán kíséri Furák Péter. Rendező: Vörös Róbert. Az előadásra rövidesen a Bernády Házban igényelhetők helyjegyek.