2019. november 18., hétfő

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

A fenti címmel kerül az olvasó elé a 25. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron az utóbbi években számos hadtörténelmi és történelmi tárgyú kötettel jelentkező Koszta István új könyve. A munkát november 14-én, csütörtökön 14 órától a Nemzeti Színház Térey János termében vetítéssel egybekötve mutatják be, ahol a szerzővel Székedi Ferenc beszélget.

Ajánlás 

A párizsi LE MIROIR képes hetilap 1919. május 18-i száma a vörös hadsereg katonáinak budapesti majálisáról közöl címlapfotót. A felvétel betájolása: „A forradalmár katonák virágokkal és vörös zászlóval díszítették Árpád magyar hős lovas szobrát. Meg kell jegyezni, hogy a szobor talapzatán ülő férfiak többsége háborús rokkant.” Ez van (volt) Pesten, miközben Párizsban a német küldöttség a május 8-án átvett békefeltételek fölött töpreng. Nem sokáig. A lapszámra való utalás úgy kerül itt képbe, hogy a 8. oldalán van egy fotóriport az elkészült német békeszerződés és mellékletei átadásának történelmi, a versailles-i Trianon-palotába összehívott üléséről. 

Témám szempontjából azért is érdekes, mert a felvételen a számmal jelölt tizenhat hivatalos résztvevő között 15-ös számmal ott találjuk Alexandru Vaida-Voevodot is, a román küldöttség erdélyi munkacsoportjának vezetőjét. Vagyis nem tévedek, ha azt írom, hogy Erdély ott volt a párizsi békekonferencián. Ugyan pár napot késve érkezett meg, de ott volt. A végére úgy is, hogy még a sátorbontás előtt Vaida-Voevod átvette a román királyság képviseletének vezetését. 

Alig van irodalma. A magyar történelemírás számára zsenáns az, hogy sikere lehetett az erdélyi különjárásnak a párizsi konferencián, a román történelemírás pedig Ionel Brătianu királyi miniszterelnök és a liberális kormányzat briliáns teljesítményeként könyvelte el, és ez azóta sem változott. 

Az erdélyi történészek közül Liviu Maior ír először monográfia jellegű bevezetővel Vaida-Voevod visszaemlékezéseiről és levelezéséről, de csak jelzésszerűen tér ki Vaida-Voevod párizsi tevékenységére, félúton megáll. Vaida-Voevod titkára, Vasile Virgil Tilea ír – egy könyvtárban is alig elérhető – szemtanú-beszámolót Vaida-Voevod fődelegátusi (1919. november – 1920. március) tevékenységéről.

 2010-ben egy kis tanulmánykötetben Liviu Maior visszatér rá és summázza Vaida-Voevod és az amerikai delegáció kapcsolatait, jelezve Keith Hitchins e tárgyban 1979-ben a Revue Roumaine d’Histoire-ban megjelent tanulmányát. 

Kötetemben több alkalmi dolgozatra szövegem jegyzeteiben utalok. Lényegében tehát ennek az erdélyi jelenlétnek az eltitkolt története ez a könyv. 

Raffay Ernő az első kézirathoz írt előszavában így ajánlotta: „íme egy könyv, amely arról szól, hogy korántsem vagyunk minden titkok birtokában, kilencven év után is lehet megdöbbentően újat mondani. Vagy inkább üzenni?”


Koszta István eddigi hadtörténelmi, történelmi tárgyú tanulmányai a Hadtörténelmi Közlemények, a Trianoni Szemle, a Székelyföld folyóiratokban, a sepsiszentgyörgyi múzeum Acta Siculica évkönyvében, a Marosvásárhely, illetve a Maros megye történetéből 1-4. c. tanulmánykötetekben stb. jelentek meg. 

A szerző hasonló tárgyú megjelent könyvei:

Huszártörténet (2008) – A marosvásárhelyi 9. honvéd huszárezred története

Nem (csak) Erdély volt a tét I. (2010) – Kései tudósítás a párizsi konferenciáról 

Nem (csak) Erdély volt a tét II. (2011) – Mária román királynő párizsi követsége 

„A sors kereke a végzetre megy” (2014) – I. könyv. 1914 – Sodrásban

„A sors kereke a végzetre megy” (2017) – II. könyv. Erdély a Nagy Háborúban – 1914-1916

„A sors kereke a végzetre megy?” (2019) – III. könyv. A Nagy Háború Erdélyben – 1916. augusztus–december (nyomtatás alatt)