Többség és kisebbségek a centenárium évében

A Bernády Házban csütörtökön a fenti címmel szervezett szemináriumot a Dr. Bernády György Alapítvány. Megnyitóbeszédet Borbély László, az alapítvány elnöke mondott, majd Kelemen Hunor RMDSZ-elnök, Péter Ferenc, a Maros Megyei Tanács elnöke és Amet Aledin, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának helyettes államtitkára beszélt. 

A megnyitóbeszédeket követően Lucian Leuştean történész, egyetemi tanár, Lucian Năstasă-Kovács történészprofesszor, illetve Novák Csaba történész, szenátor előadásait hallgathatta meg a közönség.

A viták után előadást tartott Gabriel Andreescu egyetemi tanár, Horváth István szociológus, Gheorghe Firczak a Romániai Ruténok Kulturális Szövetsége részéről, valamint Smaranda Enache emberjogi aktivista, illetve Spielmann Mihály művelődéstörténész.

 

Amit akkor ígértek, azt kellene intézményes formában, törvénybe iktatva biztosítani      

Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke a szeminárium címére utalva kijelentette: – Mi két oldalról közelítjük meg a problémát, az egyik a közvéleménykutatások, a tudomány eszközével elvégzett munka és ezek összehasonlítása az idők folyamán. Azt tapasztaljuk, hogy a 28 év alatt a román társadalomnak valamennyit változott a magyarokkal kapcsolatos attitűdje, de lényeges elmozdulás nincs. Az egyik változás az, hogy az erdélyi románok a közigazgatásban, az oktatásban az anyanyelv használatához sokkal megengedőbben viszonyulnak, mint ezelőtt 15-20 évvel, míg az ókirályságbeli románok ezt a kérdést sokkal kevésbé látják pozitívan. Legellenségesebbek a bukarestiek minden olyan kérdéssel kapcsolatosan, amely a kétnyelvűséget, az anyanyelvhasználatot illeti.

Ha a politikusokat nézzük, a kép kissé változik: az erdélyi román politikusok sokkal visszafogottabbak, sokkal kevésbé meggyőzhetőek, míg a regátiak sokkal lazábban fogadnak bármiféle javaslatot ilyen értelemben. Ott, ahol nincs semmiféle elmozdulás, az az autonómia. Sem a kulturális, sem a területi, regionális autonómiával kapcsolatosan semmiféle engedményre nem lennének hajlandóak, ha dönteniük kellene. 

Másfelől azt látjuk, hogy 2018-ban megpróbálnak a megszerzett kisebbségi jogokból  visszavenni, vagy meglévő intézményeket bezárni. Ezt nem tudjuk másképpen értékelni, mint a jogoknak a szűkítése. Mintha visszalépés történne 2018-ban, de tulajdonképpen az elmúlt szűk tíz évben. 

Hogy milyen elvárások vannak? Mi azt mondjuk, hogy az alapvető víziónk, jövőképünk az, hogy meg akarunk maradni erős közösségként, identitásunkat megőrizve és a versenyképességünket növelve. Ehhez pedig intézményes megoldások szükségesek. Ezek az elvárások száz évvel az egyesülés után. Azt gondoljuk, hogy amit akkor ígértek, azt kellene intézményes formában, törvénybe iktatva biztosítani, és akkor az erdélyi magyarság az identitáshoz való jogát biztosítva látná. 

 

Az őszinte párbeszédnek nincsen alternatívája

– jelentette ki a továbbiakban. – Ki kell mondani, kinek milyen előítéletei vannak. El kell mondani, hogy mitől félnek a románok, hogy mitől félünk mi. Ha őszintén meg tudjuk beszélni a dolgokat, akkor talán egy olyan jövőképet tudunk rajzolni, amelyben helye van mindenkinek. 

A vízió pedig ebben a pillanatban hiányzik. Azt mondtam, nem szabad sem politikusoknak, sem kutatóknak parlamenti ciklusokban gondolkodniuk, tizenöt-húsz éves perspektívákban kell gondolkozni. Hol vagyunk most, hova kellene eljutnia ennek a társadalomnak? Ma ez a vízió hiányzik leginkább. Az a magyar közösséggel és az etnikai kisebbségekkel kapcsolatos román álláspont, hogy Románia modell, tarthatatlan. Ugyanis a valóság ennek folyamatosan ellentmond: ha modell vagy, akkor nem akadályozod a fejlődést, a továbblépést,  román államként a Minority SafePacket nem próbálod minden eszközzel elakasztani. Azt gondolom, hogy nem felel meg a valóságnak, és ha a román társadalom egy jelentős része nem tud ezen túllépni, akkor pozitív jövőképet nagyon nehéz közösen felvázolni.  Nekünk 2018-ban ezekről a kérdésekről kell beszélnünk: kik vagyunk, mit akarunk, mit szeretnénk a közösségünknek a következő évtizedekben, és mit várunk el a román államtól. Egy ilyen konferencia erre kiváló lehetőség – mondta Kelemen Hunor.     

 

A kisebbség és a többség viszonya mindig aktuális, ugyanakkor nagyon érzékeny  kérdés is

Péter Ferenc megyei tanácselnök, az RMDSZ megyei elnöke úgy értékelte, hogy fontosak ezek a szemináriumok, mert ahhoz, hogy a román–magyar kapcsolat javuljon, éljen, egyenrangú párbeszédre van szükség. „Úgy gondolom, hogy maga a kisebbség és a többség viszonya mindig aktuális, de ugyanakkor nagyon érzékeny kérdés is, főleg itt, Marosvásárhelyen”.

Sajnálatosnak nevezte, hogy a társadalom nagy része tabuként kezeli a  kisebbség és többség viszonyát, ennek ellenére főleg itt, Marosvásárhelyen és főként a centenárium évében kell beszélni róla, még akkor is, ha nagyon sok szélsőséges politikus úgy gondolja, nem lenne szabad a kisebbségi jogokról beszélni. 

Reméli, tette hozzá, hogy ezt a román társadalom is megérti, és nem veszi komolyan azokat a szélsőséges politikusokat, akik ebből a kérdésből akarnak maguknak politikai tőkét kovácsolni. 

Fontosnak nevezte a szemináriumot, amely lehetőséget teremtett arra, hogy Marosvásárhelyen olyan személyiségek tárgyaljanak erről a kérdésről, akik értik, miről beszélnek.   

 

Fenntartható fejlődési stratégia készül

Borbély Lászó, a Bernády Alapítvány elnöke a Népújság kérdésére elmondta, hogy az RMDSZ-nek a centenárium évében voltak és lesznek rendezvényei. Ez egy rendezvény a sok közül. Véleménye szerint jó lenne, ha a politikummal is folytathatnának a párbeszédet. Mint mondta, a szemináriumoknak az az egyik célja, hogy az ott elhangzottak megjelenjenek a sajtóban, másrészt pedig megpróbálják a találkozók hangfelvételei legrelevánsabb részeit könyv formájában is megjelentetni.

„Azt hiszem, hogy most, a centenárium évében nemcsak a román–magyar kapcsolatokról beszélünk, hanem Romániáról, arról, hogy mit akar a következő tíz-húsz évben tenni a fenntartható fejlődéséért. A csapatommal most próbálunk kidolgozni egy fenntartható fejlesztési stratégiát Romániának 2030-ig.  Ebben minden benne van, de me-gint egy halott dokumentum lesz, ha az intézményeket az állam nem vonja felelősségre a kisebbségi jogok betartása tekintetében. És nemcsak ebben a kérdésben, hanem az ország fejlődését illető kérdésekben is. 

Az a baj, hogy vannak ugyan stratégiák, de nincs elképzelés még egy évre sem, és akik ott vannak, nem próbálják gyakorlatba ültetni. Nekem ez az ambícióm, hogy a csapatommal kb. egy–másfél éven belül alakítsunk ki egy olyan hálózatot a minisztériumok és az intézmények szintjén, hogy ezek működjenek, lehessen felelősségre vonni, ha nem tartják be a szabályokat, és főleg a politikai döntések úgy szülessenek, hogy legyenek a háttérben olyan elemzések, amilyenek itt is elhangzottak különböző megközelítésekben” – jelentette ki Borbély László.