Több tíz éve hűséges a Népújsághoz

Nincsen olyan lapszáma a Népújságnak, amit betűről betűre ne olvasna ki a szőkefalvi Vass István.

Fotó: Nagy Tibor

Nincsen olyan lapszáma a Népújságnak, amit betűről betűre ne olvasna ki a szőkefalvi Vass István. Hűséges előfizetőnk nemcsak kiolvassa, hanem negyedévente kollekciót készít a lapszámokból, hogy ha valami eszébe jut, tudja gyorsan előkeresni az információt. A családi ház padlásán most is többéves kollekció lapul.

Holott a nyugdíjas idős úr nem tudta, hogy jövünk, és érkezésünkkor éppen az udvaron szorgoskodott, mégis elegánsan, bársonyos házikabátban fogadott. Meglepődve vette tudomásul, hogy a minket elkísérő Szász János alpolgármester nemcsak a postaládából kivett aznapi lapszámot adta a kezébe, hanem a lap munkatársait is elhozta hozzá.

Bevallja, a 70-es évektől hűséges előfizetője a lapnak, a Népújság elődjét is szívesen olvasta. Miután az első szótól az utolsóig átolvassa, elteszi, majd negyedévente gyűjteménybe fűzi a lapszámokat, jelenleg is 3-4 éves kollekció áll a padláson. Jó, hogy kéznél van, hiszen ha netán István bácsinak eszébe jut valami, amiről olvasott, de nem tudja pontosan felidézni, fölmegy és újraolvassa az adott cikket. Néha azért észreveszi, hogy bizony már alig fér a gyűjtemény, és ahogy ő fogalmaz, bead egy-egy adagot a „dáknak”.

Amikor arról érdeklődünk, mit olvas legszívesebben lapunkban, udvariasan azt válaszolja, mindent elolvas, a címlapon lévő aktuálissal kezdi, ezután a kettes oldali hírrovatot veszi célba, majd halad hátrafele, hogy mindennel legyen napirenden, ami a megyében, illetve külföldön is történik. Viccesen megjegyzi, feleségének másak a szokásai, ő mindig a hátsó oldalon lévő apróhirdetésekkel kezdi a böngészést. Az idős úr elolvas ugyan mindent, de végül bevallja, szívéhez legközelebb mégis a sportrovat áll, alig várja, hogy ehhez a részhez érjen.

– Őszintén megmondom, amikor '68-ban párttag lettem, köteleztek, hogy rendeljem meg a Scânteiát, aztán folytattam az Előrével... Valamikor asztalos voltam, nem sikerült az érettségim, beálltam inasnak a szövetkezethez, aztán '85-től diszpécserként dolgoztam, rendelésekkel foglalkoztam. Van egy lányom és egy kis unokám – mesél életéről Vass István bácsi, és rögtön elmosolyodik, majd hozzáteszi, a „kicsi” unokája valójában Kolozsváron végzi egyetemi tanulmányait.

A nyugdíjas bácsit nemrég műtötték sérvvel, de ennek ellenére esze ágában sincs tétlenkedni. – Mindig is volt kertünk, kijárt, ami ki kellett járjon. Most is levágtuk a kórét, tesszük rendbe a kertet, hogy a szántást tudjuk elvégezni – sorolja a legsürgősebb teendőket a huszonéveseket megszégyenítő elszántsággal.