Tízéves a Bekecs néptáncegyüttes

Háromórás gálaműsor keretében ünnepelte tizedik születésnapját kedden este a nyárádszeredai Bekecs néptáncegyüttes. Ezúttal is telt ház előtt léptek színpadra a közkedvelt csapat mai és egykori táncosai.

A Bekecs néptáncegyüttes tulajdonképpen húszéves – állítják egyesek Nyárádszeredában, hiszen 1997-től komolyabb néptáncoktatás folyt Veress Kálmán vezetésével. A 2007-ig tartó folyamatban főként a helyi diákságot célozták meg, és a Bocskai István Alapítvány támogatásával működött az együttes, de miután 2003-ban Veress Kálmán távozott, nem volt állandó oktató, míg nem találkoztak Benő Barnával. Innen már egy új fejezetről beszélünk. 

 

Hosszú utat jártak be

A 2007-ben alakult csoportot a Bocskai István Elméleti Líceum táncos kedvű diákjai alkották. 2008-ban a csapat már jelen volt a kalotaszentkirályi néptánctáborban, ezt követően pedig az Erdélyország sok szép vize című előadásukkal már Magyarországon is felléptek. A következő nyáron a kommandói táborban voltak, eközben itthon is folyamatosan tanultak, ezekből az ismeretekből állt össze a Farsang farkára című előadás 2010-ben, majd színre vitték a Trilógia című táncjátékot, amely három szerelmi történetet mesél el. Ezután új, komolyabb fordulatot vett az együttes sorsa, megismerkedtek Török Violával, aki megrendezte Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című drámáját. Ezzel a műsorral indult először turnézni a csapat a Székelyföldre. Török Viola Szélyes Ferenccel, a Csűrszínház megálmodójával kitalált egy közös munkafolyamatot, ebből született Federico Garcia Lorca Vérnásza és Balassi Bálint Szép magyar komédiájának feldolgozása. 2013 őszétől az együttműködésnek a Spectrum Színház biztosított keretet, így színre vitték Tamási Áron Vitéz lélek című drámájának átdolgozását és William Shakespeare Vihar című előadását, amelyekben az együttes is szerepet kapott, közben a fiúk bedolgoztak a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Nem élhetek muzsikaszó nélkül című nagy sikerű előadásába is. Ezek után a Bekecs színre vitte a Hagyatékok című előadást, ennek sikere sarkallta az együttest arra, hogy 2013-ban jelentkezzen a Fölszállott a páva tehetségkutató televíziós műsorba, ahol a döntőben különdíjat kapott. 

Az önkormányzatok támogatásával 2013-ban elindult a vidékre kihelyezett néptáncoktatás, amelyet a Bekecs néptáncegyüttes tagjai végeznek. Nagy sikere lett a kezdeményezésnek, ma mintegy 700 gyereket oktatnak szerte a Nyárádmentén. Így tevődött fel a kérdés, hogy miért ne játszhatnának gyerekeknek is? Ennek nyomán született meg a Hamupipőke című táncjáték, de ekkor már a Bekecs rendszeres vendége volt a magyarországi testvértelepüléseknek, felléptek Zürichben és Bécsben is. Ezután készült el az Esszencia című előadás Erdély néhány komoly tánchagyományú vidékének anyagából. Ezt egy újabb közös tervezés követte, mégpedig a Székelyföldi Legendárium megalkotóival, és ennek eredménye a Legendák kertjében című előadás, amelynek Székelyföldön lett a legnagyobb sikere. 

A tíz év alatt több mint 80 táncos váltotta egymást Nyárádszeredából, a Nyárádmentéről, Maros, Hargita és Kovászna megyéből. Egy éve az együttest hivatásos előadótársulattá minősítették át. Ezt az utat járhatta be kedden este a közönség is újra, hiszen filmjelenetek és táncelőadások révén részleteket láthattak az együttes összes eddigi műsorából. A gálaműsor végén emléktárgyat vehettek át az együttes volt és jelenlegi táncosai, zenészei, valamint az időközben elhunyt ifjabb Koszorús Kálmán zenész és Gyorgyisor Jenő táncos családtagjai, majd közös örömtánc zárta az évzáró előadást.

 

Kész csoda a létük

Ivácson László koreográfus, a Háromszék Táncegyüttes művészeti vezetője már négy előadást rendezett a csapatnak. Meglátása szerint a Bekecs már akkor profi szintet képviselt, amikor még amatőrnek számított, és vitathatatlanul ott a helye a hivatásos együttesek között. Azonban ez nagy kihívás, hiszen tartani kell a szakmai szintet, biztosítani kell az anyagi feltételeket és a táncosokat. A kihívás azért is nagy, mert az együttes hátterében csupán egy kisváros áll.

Benő Barna együttesvezető szerint ez a munka „husszonnégy órás ügyelet”, érdekes, de szakmailag elégtételt nyújt, s amikor egy ilyen szintre eljutnak, érdemes dolgozni. Azt sem hallgatta el: kész csoda, hogy az együttes még létezik, kevesen tudják, hogy májusban a megszűnés határára sodródtak. Anyagilag folyamatosan a fennmaradásért küszködnek, de a jelek most arra utalnak, hogy ha nem is megoldódni, de enyhülni látszik a jövőben ez az állandó lehetetlen állapot. Aki csupán a szakmai szintet szemléli, az elismerően nyilatkozik az együttesről. Veress Kálmán néptáncpedagógus, a Maros Művészegyüttes egykori munkatársa szerint a tánc maga a szeretet, aki pedig megtanul táncolni, az Istent keresi. Kilyén Ilka színművész megragadó erőt lát áramlani az együttes fiataljaiból: a Bekecs örömtáncot jár, a színpad megtelik szilaj erővel, és ez akkora varázs, amely csak keveseknek adatik meg. Tóth Sándor nyárádszeredai polgármester azt tartja az együttes egyik legnagyobb érdemének, hogy újra megszerettette a néptáncot a felnőttekkel és a közönséggel. A Bekecset nem a politika „találta ki”, ezért tudott melléje állni az önkormányzat, és ha megtartják eddigi lelkesedésüket, lesz folytatás is – véli az elöljáró. 

 

Sokak szívügye

A tíz év alatt számos szervezet és magánszemély tekintette szívügyének az együttes támogatását. Elsősorban Tóth Sándor polgármestert illeti a köszönet, aki itthon és külföldön minduntalan kiáll az együttes érdekében, továbbá a magyar kormány nemzetpolitikáért felelős államtitkárságát és Potápi Árpád János államtitkárt, Brendus Réka osztályvezetőt, a Bethlen Gábor Alapot, a Maros Megyei Tanácsot, a Communitas Alapítványt, az RMDSZ-t, a román kormány etnikumközi kapcsolatok igazgatóságát, a magyarországi Hagyományok Házát, továbbá a Farel, Primer Electro, Electrolight, Vim Spectrum, Agy Top, Oracler cégeket, a Székelyföldi Legendáriumot és a Visus egyesületet, a nyárádmenti polgármesteri hivatalokat, a Bocskai Alapítványt, a Török házaspárt, Farkas Eleket, Kelemen Lászlót, Kelemen Hunort, Novák Leventét, Szabó Árpádot, Tordai Leventét, Farkas Lajost, Cserei Józsefet, Cseh Józsefet, Kacsó Lajost, ifj. Dászkel Lászlót, Dászkel Jánost, Magyari Barnát, Pongrátz Katalint, Göllner Károlyt és nem utolsósorban a táncosok szüleit, családját és a nagyérdemű közönséget.