Napok óta készülök beleavatkozni abba az üzenetváltásba,
amely Marosvásárhely polgármestere és a Maros Megyei Tanács első embere között zajlik. A téma ugyanis, amelynek kapcsán a vita folyik, az a reklám, amelyet a Népújság is szorgalmasan közzétesz oldalain, nehogy „pártos” elfogultsággal vádolják. Ebben a magyarul és románul (közpénzen!) megjelenő reklámban felszólíttatik a Város lakossága, hogy aláírásával vegye pártfogásba a polgármester nagy ívű elképzeléseit, mert az arra egyébként „illetékesek” (Maros megye tanácsa, valamint egykori és jelenlegi parlamenti képviselete) immár évek óta gáncsolják a legjobb elképzeléseket, amelyekkel a városgazda előhozakodik.
Ráadásul dr. Dorin Florea arra szólítja fel a megye közigazgatásának első emberét, hogy több tisztelettel beszéljen (ő)polgármesterségéről, mivel őt személyesen választották meg, nem pedig politikai alku következményeként viseli tisztségét.
Régi beidegződése Dorin Floreának, hogy ezzel a (szerinte) személyének szóló választói bizalommal szemben minden más, nem név szerinti szavazáson győztes személyt kevésbé jogszerűen regnáló vezetőként próbáljon bemutatni. Fölösleges felidéznem, hogy ezeket az „érveket” pufogtatja az elmúlt közel negyedszázados városvezetői időszakában. Csak éppen megfeledkezni látszik arról, hogy bizony 1996 decemberében a Nemzeti és Kereszténydemokrata Parasztpárt színeiben nevezték ki Maros megye prefektusává, hogy aztán „eredeti” politikai alakulatának botrányosan hátat fordítva végigsétálja a romániai politikai mezőt, a liberálisoktól a szocdemekig.
Kilátszik a lóláb, polgármester úr! Önt nem azért választották meg több cikluson átívelően, mert „független” a politikai pártoktól, hanem azért, mert román nemzetiségű! Ezzel nem is lenne semmi baj, hiszen, merem remélni, Városunk magyar és román, de roma, izraelita vagy más népcsoporthoz tartozó lakosai már évek óta megkötötték egymással a maguk társadalmi békéjét, tehát nem feltétlen nemzeti hovatartozás szerint szavaznak. Mégis, higgye el: eddig pusztán azért szavaztak önre a legtöbben, mert egyszerűen több román nemzetiségű szavazója lett Városunknak. Ennek a 2000 után különösen látványos szavazói növekedésnek, valamint a magyar nemzetiségű városlakók tömeges távozásának „köszönheti” állandósult polgármesteri székét, és egyáltalán nem azoknak a látványosan megbukott „nagyszerű” terveinek, amelyeket most is rögeszmésen mutogat a hirdetésben.
Ha már tiszteletet kér, polgármester úr, úgy illene, hogy tisztelje Péter Ferenc 16 éven át végzett polgármesteri teljesítményét Szováta városában. Meglepődne, ha őszintén felmérné, mennyire fejlődött az a kisváros és a nemzetközi hírű fürdő! Miközben Ön még a városi tanács által megszavazott költségvetési hozzájárulást sem utalta át a Maros Megyei Tanácshoz, hogy a repülőtér életben tartását segítse, Szováta város vezetése éveken át minden tőle telhető támogatást megadott ennek a (marosvásárhelyi!) légikikötőnek a túlélése érdekében. Igaz, Ön akkoriban (2000–2004 között) kijelentette: a golyóstoll, amivel alá kell írni az átutalást, az Ön kezében van! Ugyanúgy, ahogy a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház pénzügyi krízise idején, vagy a Látó és Vatra folyóiratok székháza gondjának a megyei tanács általi megoldásánál is pihentette golyóstollát. De sorolhatnám az integrált hulladékkezelési tervek elgáncsolását, amikor a németországi Geiger cég ajánlata is az Ön ellenkezése miatt hiúsult meg.
Emlékezzen vissza, polgármester úr, mennyi vitánk volt azzal kapcsolatban, hogy a Város határába ne tetesse ki a Behajtani tilos! táblát a nehézjárművek számára. Hiszen a Dózsa György utca – 1918. December 1. út a nemzeti úthálózat része, és sokkal nagyobb teherbírású, mint a megyei utak kategóriájában máig szereplő Nyárádtő–Ákosfalva. Tisztában vagyok azzal, hogy a tiltás érezhetően segítette a Város forgalmának csökkenését, de közben valósággal megnyomorította az Alsó-Nyárád mente több települése lakóinak életét. Azt is jól tudom, hogy a municípium határain belül a nemzeti utak karbantartása, fejlesztése anyagi terheket ró a Város költségvetésére, de akkor legalább annyira tisztelnie kellene polgármester-„kollégáit”, akik számára saját településük lakosainak életkörülményei ugyanolyan fontosak, mint az Ön számára Marosvásárhely lakóié. Ha Ön annak idején vagy azóta „ütötte volna az asztalt” az (akkor) az Ön pártja kormányánál, biztosan sikerült volna „nemzeti út” besorolást kieszközölni a Nyárád menti útszakaszra, de így a megyei tanács mindenkori költségvetéséből csak tüneti kezelésre futotta a szóban forgó megyei úton. És azóta a helyzet csak romlott, főleg mióta az is köztudott, hogy az észak-erdélyi autópálya Marosvásárhely–Segesvár–Brassó szakaszát meg sem építik.
Sajnos lassan negyedszázada Ön nem képes megérteni, hogy egy nagyvárosi övezet csak akkor tud együttműködést felmutatni, ha minden érintett település gondjait alapos tervezéssel, hatástanulmányokkal és értelmes szakmai vitákkal igyekeznek megoldani. Az nem működik, hogy csak a Város érdekei számítanak! Hiába akarja már lassan húsz éve átköltöztetni a vasútvonalat a Maros BAL partjára (még a napokban is ez a képtelenség jelent meg az újságban), hiszen megépülése óta a bal parton kanyarog. Az már ismét csak „hab a tortán”, hogy egy ilyen költöztetés a teljesen mellékvágányra terelt Marosvásárhely és az érintett települések szempontjából mennyire volna költséghatékony. Meg aztán a jelenleg épülő autópálya is, a repülőtér is, fájdalom, egyaránt a Maros BAL partján helyezkednek el. Ennyi „bal” után talán a szocialista párt az oka annak, hogy Önt folyton akadályozzák!
A minap olvastam egy nagyon alapos hozzászólást a főtéri mélygarázsról. Kelemen Árpád nem először bizonyítja szakmai hozzáértését, évekkel ezelőtt hasonlóan szakavatottan érvelt a Poklos-patak befedésének ügyében is. Ha elolvasásra méltatná, talán Ön is meggyőződne arról, hogy fölösleges ismételten erőltetni és reklámozni egy ilyen elképzelést.
És újfent, ha már tisztelet: első megválasztása alkalmával kijelentette, hogy megtanul magyarul. Nem egy-egy köszöntés erejéig, hanem összefüggő, ha nem is irodalmi szintű beszélgetés szintjéig. Ez az ígéret aztán abban csúcsosodott ki, hogy a tavaly nyáron egyik munkatársa fordítási igyekezetében „tragamuráknak” címezte (írásban, hivatalos közleményként!) egy rendezvény kapcsán a magyar nemzetiségű marosvásárhelyieket. Remélem, jelen soraimnak lefordítására jobb tolmácsot talál.
Polgármester úr! Ne lepődjön meg azon, hogy egy 2011 óta Budapesten élő román és magyar állampolgár ennyire behatóan foglalkozik szeretett Városa problémáival. Alulírott ugyanis megmaradok örök vásárhelyinek, annak ellenére, hogy immár több száz kilométerre lakom Maros megye székhelyétől. Sajnálom, hogy Önnek nem sikerült marosvásárhelyivé válnia, annak ellenére sem, hogy (orvosi egyetemi tanulmányait is ide számítva), lassan fél évszázada él abban a Városban, amelyet közel húsz éve vezetni hivatott.
Talán megérti, ha támogató aláírásomra nem számíthat.
Budapest, 2019. március 28.
Szerk. megj.: A Népújság a hiteles tájékoztatást tűzte ki célul. A közösségformáló vélemények megjelentetésével olyan fórum szeretne lenni, ahol a marosvásárhelyi és a régió problémáiról őszintén lehet beszélni. Az elmúlt időszakban több ilyen írás jelent meg lapunkban. A továbbiakban is nyitottak leszünk, de a sajtóetika és a személyiségi jogok betartását minden véleményírótól megköveteljük. Szókimondó, de tényalapú, civilizált írásokat várunk.
Karácsonyi Zsigmond főszerkesztő
