A természet kalendáriuma XVIII.

Szeptember 8. ősi pogány népszokásokban bővelkedő nap, melyek aztán hozzákötődtek Kisboldogasszony napjához: Szűz Mária születésénél, a néphit szerint, megjelent Gábriel arkangyal. Innen, hogy e nap a csillaghit elemeit őrzi.

Fehér szamárkenyér réti imolával a Faragói-tónál

Szeptember 8. ősi pogány népszokásokban bővelkedő nap, melyek aztán hozzákötődtek Kisboldogasszony napjához: Szűz Mária születésénél, a néphit szerint, megjelent Gábriel arkangyal. Innen, hogy e nap a csillaghit elemeit őrzi. Az asszonyok ezen éjszaka kimentek a határba napkeltét nézni. Akinek „érdeme volt”, az meglátta a felkelő napban Máriát, a Napba öltözött asszonyt.

„Kisasszony hajtja a fecskéket.”

A köztudatban ez van elterjedve, holott szép idő esetén még hetek múltán is lehet látni villás farkú barátainkat, főleg a szúnyogokban bővelkedő mocsarak mentén. A Maros menti melegebb katlanokban ekkor kezdődik a dióverés, máshol meg a szentelt búzát vetik ekkor, amit ezen a napon még harmatba is kell áztatni, hogy ne üszkösödjék meg. Szintúgy nem állja meg a helyét ez a hiedelem sem, mint ahogy a népi regula szerinti Mária-napi időjóslás sem:

„Az időt Kisasszony napja

Négy hétre előre mutatja.”

Mária névünnepe szeptember 12-re esik.

12-én született a Mezőségen, Mócson, 1912-ben az Erdélyi Helikon egyik – annak indulásakor – fiatal költője, Kiss Jenő, a csendes szépségek poétája.

„Szerettem mindig ezt a földet,

s míg élek, szeretni fogom.

Nincs részem birtokul belőle,

így az egészhez van jogom.

Enyém a dombhát és a róna:

hány bérce, völgye, mind enyém –

enyém patakja és folyója,

merenghetek szép, friss egén.

Voltak, kik messze hívtak innen:

«Jobb máshol, jöjj, amíg lehet.»

Küldött a háború parancsa,

űzött a páni rémület –

de én maradtam: meggyötörhet,

mégis egyetlen birtokom.

Szerettem mindig ezt a földet,

s míg élek, szeretni fogom!”

– idézem vallomásos versét, a Dal a szülőföldről címűt.

A Mezőség keleti peremére települt Erdély valamikori legnagyobb madárvártája, a Faragói-tó. Megcsúfoltatása után – mit sem érő halastavakat kotortak a hetvenes évek végén az egyetlen épen maradt mezőségi tőzegláp helyére, tönkretéve annak egyedi növény- és állatvilágát –, éledezőfélben fogadja az egyre nagyobb tömegben érkező, itt megpihenni kénytelen északi madárseregeket. A gólyák ilyenkor már csoportokba verődnek, s vissza-visszatérő hullámokban foglalják el helyeiket a mezőségi tavak mentén, hogy aztán hónapra rá más, északabbról érkező vonulóknak adják át helyüket.

A nyárból őszbe forduló táj sok megfigyelésre érdemest kínál. A Faragói-tó fölött a kiszáradt dombperemen fehér szamárkenyér kapaszkodik az égnek, mellette a réti imola szinte eltörpül. A hőguta szárította dombokat néhol dér üti már. A határban kukoricásokban koslat sok apró népe a rétnek. Szorgosan töltögetik téli elemózsiásraktáraikat. Nyulak, mókusok vedlése indul.

Sárgába színesülnek a Bekecs északi lejtői is lassan, csupán a völgy alján dédelgeti a szinte cérnavékonyságúra aszott Nyárádot zöld pagonya a füzeknek. Néhol másodvirágzásba rándul egy-egy idősödő vadgesztenye.

Gyors esők után a levegő kristálytisztasága, leverve néhány órára a kombinát füstjét, a Somostető keleti pereméről, a Hipp-hoppon felül, vagy a Csergedi tetőről az ég aljára rajzolja a Fogarasi-havasokat, s annak árulkodó fehére int: ott már lehullott az első hó.

Az éjszaka, ha tiszta, a hónap első dekádjában csillaghullást láttat. A radiációs pontjuk ezeknek a hullócsilla-goknak a Szekeresből indul ki. Szeptember 3-14. között fordítsuk szemünket a Halak felé, onnan várhatunk égi csodát, s 10-e körül a Bika csillagkép irányából látogat meg minket a néha népesebb, máskor kevésbé népes meteorraj.

Kelt 2012. szeptember 8-án, Kisasszony napján.