Az államelnök elárulta támogatóit, és a szocdemek kottájából játszik, még dicstelen elődje, Klaus Johannis sem süllyedt ilyen mélyre – ezek voltak talán a legszalonképesebb bejegyzések a közösségi médiában, miután vasárnap reggel az elnöki palota lépcsőjén Nicuşor Dan bemutatta az új kormányfőjelöltjét. Azt mindenki sejtette, hogy a kormányalakításhoz szükséges parlamenti támogatottság megnyerésére képtelen lesz a hosszútávfutásból átvett hasonlattal élve: nyusziszerepet vállaló Eugen Tomac jelölése, de az, hogy a liberális párt vezetősége elleni puccskísérletig fajul a koalíciós válságnak álcázott hatalmi harc, már kevésbé emészthető egy valós demokráciában. Ez derül ki Ilie Bolojan elnök első reakciójából. Amint fogalmazott, a lojális politikai együttműködés összes alapelvét sérti. Annál is inkább, hogy tavaly még az ország talpraállítására szövetkezett Nicuşor–Bolojan tandem választási ígéretével lett államelnök Bukarest főpolgármestere. Nem csoda, hogy a liberális párt elleni puccsnak beillő döntés – tagadhatatlanul is zseniális húzás Nicuşor részéről – számos etikai kérdést vett fel. Igaz, némelyek szerint politikában ne keressünk etikát, de vegyük figyelembe, hogy nemcsak a sértett fél, hanem a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) térfelén sem értenek egyet volt alapító elnökük lépésével. Talán Cristean Ghinea szenátor frappáns elemzése a legtalálóbb. Új ideológiai törésvonalról beszél. Szerinte nem bal–jobb, vagy Európa-barát–szuverenista szembenállás, hanem a reformpártiak és a régi rendszer támogatóinak szembenállása tapasztalható. És az államelnök jelöltje bár a liberális párt vezetőségi tagja, de valójában a másik táborhoz tartozik. Azokhoz, akik nem szimpatizáltak a Bolojan-féle reformelképzelésekkel. Akik nem akarták, akarják az állampolgárokat szipolyozó, túlburjánzott bürokrácia karcsúsítását. A tervezett reformok megnyirbálták volna kiváltságaikat és jövedelmüket. Ezért értenek szót a szocdemek reformgátló húzásaikkal.
Az államelnök még a hét elején az ország érdekéről beszélve nagyobb felelősségtudatra kérte a pártokat. Elég későn, mert a kormányválság első hónapjaiban csendben lapított palotájában. Nem állt szándékában a krízist feloldani, mintha szándékosan a szocdemek játékát támogatta volna. Akkor némely elemzők úgy vélték, ez a félszegség a tapasztalatlanságából fakadt. Ma bebizonyította, hogy ravasz sakkjátékosként több lépéssel előre gondolt. Egy következő államfőválasztás potenciális vetélytársát időben semlegesíteni kell. Ezért nem konzultált a vasárnapi bejelentése előtt a parlamenti pártokkal, bár az alkotmány erre kötelezi.
Csak egyetlen kérdés maradt még függőben: ezt a lépését saját akaratából vagy mélyállami sugallatra tette? És mivel szoríthatták sarokba?
