A természet kalendáriuma XLVI.

A népdalok hordozzák magukban kegyelmüket: mindenki sajátjának tekinti őket, szájíze szerint költi át dallamát s szövegét. Így van ez a mandulával is. Nálunkfele alig virágzik, s többnyire léha termést dob.

A távoli hegyek azúrkékek

Udvaromon mandulafa virágzik,

mandulája vízbe hull és elázik.

Terem még a mandulafa mandulát, mandulát,

Vásárhelyen nevelik a szép leányt.

A népdalok hordozzák magukban kegyelmüket: mindenki sajátjának tekinti őket, szájíze szerint költi át dallamát s szövegét. Így van ez a mandulával is. Nálunkfele alig virágzik, s többnyire léha termést dob. Mégis olyan tavaszjele, amit mindenki ismer: a legkorábban virágzó gyümölcsfa, az éberség jelképe. Idei virágzása a Trébely dombperemi szőlőseiben bizony sokáig váratott magára. Talán meg is ijedt azoktól a zordon fejszésektől, akik halomra ölik a még éppen csak bronzpáncélos rügyeiket bontó fákat a belvárosi utcákban. 

Száraz fából könnyű hidat csinálni,

jaj de bajos hű szeretőt találni.

Mert akadtam szeretőre, de jóra, de jóra,

ki elkísér a bánatos utamra.

Ördöngösfüzesen így dalolják, s fejezik be emígyen:

Kidőlt a fa mandulástól, ágastól,

régi babám meg kell váljunk egymástól.

Úgy elválunk régi babám egymástól, egymástól,

mint a csillag fényes ragyogásától.

A mandulafa (Prunus amygdalus) őshazája Közép-Kelet-Ázsia. Legközelebbi rokona az őszibarack. Felnyíló csonthéjas termésének héja éréskor felreped és kihull a csontár. Magja édes-keserű, akárcsak a róla szóló népdal. Maghúsa a marcipán alapanyagát képezi. Ünnepi ételeket – mandulás pulyka, mandulás hal – tehetünk vele különlegessé. E-vitamin-tartalmú olaja a bőrt puhává, bársonyossá teszi.

A magyar mandula a latin-olasz mandorlából ered. Janus Pannonius latinul írt verse – Weöres Sándor magyarításában – tanú rá, hogy Mátyás korában is termesztették a Dunántúlon:

Herkules ilyet a Hesperidák kertjébe' se látott,

Hősi Ulysses sem Alkinoos szigetén.

Még boldog szigetek bő rétjein is csoda lenne,

Nemhogy a pannon-föld északi hűs rögein.

S íme, virágzik a mandulafácska merészen a télben,

Ám csodaszép rügyeit zúzmara fogja be majd!

Mandulafám, kicsi Phyllis, nincs még fecske e tájon,

Vagy hát oly nehezen vártad az ifjú Tavaszt? 

Már az ókori Pannónia is ismerte, de Magyarországon a mandulatermesztés a XIX. század végén kezdődött, amikor a filoxéravész miatt kipusztult szőlők helyére a barack mellett mandulát is telepítettek. Legjobb termőhelyei védett, déli domboldalak. Erdélyben gazdaságos termesztése csak a szubmediterrán hatásoknak kitett mikrokörzetekben (a Maros alsó folyása mentén) remélhető.

24-én köszönt be Szent György. Elérkezett az állatok kihajtásának ideje. Valaha a pásztor harmatba mártott ágakkal csapkodta meg az állatokat, majd tűzön hajtotta keresztül azokat, végül maga a pásztor is megfürdött a harmatban. A boszorkányoktól óvta így állatait, s magamagát. Épp e nap született 1913-ban Nagyenyeden Jékely Zoltán. 

Aki Szent György napján született

Ezer évig szeretne élni,

s nem fáj, hogy tudja: nem lehet;

pedig az örökéletet

csak mécspislogásnyit reméli.

Üresen kell neki a templom,

csak a koporsók s alakok,

mennyszínű karcsú ablakok,

orgonaszó, sekrestye lim-lom.

Átkozottul s furcsán magányos,

száz ember közt van egyedül,

s ha egyedül van, menekül

a száz közt lelhető magányhoz.

Nem jó, ahol van, messze vágyik,

hol a horizont leborul;

de vágya visszahomorul

s lelkéből egy darab leválik.

– írta volt önmagáról 1940-ben. E levált darabot Kolozsváron találta volt meg egy évre rá. S találta meg Erdélyi Helikon-társait, s köztük Olosz Lajost, akiben a természetet értőn szerető társat ismert fel.

„Vénségemre lettem az irodalomnak édesgyermeke” – mondta volt a kisjenői remete Marosi Ildikónak, s aztán egy április 26-án, 1977-ben, Vásárhelyről költözött végleg a Béli-havasok alá. 1927-ben írt Kibontott rügyével búcsúzom ma tőled, kedves Olvasóm.

A távoli hegyek azúrkékek.

A tócsák lilák és hamvasok.

Hattyúprémüket vetkőzni kezdik

mogorva, néma havasok.

A Körös-part alján illat kúszik,

májusok éretlen, kora földszaga.

Leánymellű, feszes rügyeket

ragyogtat az alkonyatban

az aranygallyú bükk

és a keserű nedvű orgona.

Titkot keresőn egy rügyet kibontok.

Bronzveretű ágyban, sötét leplek közt

zöldselymű és aranyhajú élet.

Millió és millió.

Alszik

és felette összeborul a sötétbarna,

bronzpáncélos ágy,

és a megölhetetlen,

istenerejű élet éber szívével várja

kóborló tavaszok hűségesen megtérő szavát.

Eldajkálom kezem fején

az élet parányi ágyát,

…Kiterítem a zöld levélke

leheletkönnyű fátylát,

és eltakarom téli lelkem

ijesztő éjszakáját.

Jómagam biztatok. A Föld napja mozgalom jelmondatával: „Ki mondta, hogy nem tudod megváltoztatni a világot?” Higgyünk benne. S tegyünk érte.

Maradok kiváló tisztelettel minden fát ölelő vásárhelyi iránt:

Kiss Székely Zoltán

Kelt a 2013-ban, a Föld napja előtti szombaton.