Sinkovits Imre hangjával indította a ’70-es évek közepétől kezdődően legendás rádióműsor-sorozatait (Magnóval a világ körül, Muzsikáló természet, Bioszféra expedíció) Balogh János, aki Petőfi A Tisza versének eme szakaszát egész munkássága jeligéjévé választotta.
Petőfi szobra Fehéregyházán
„Oh természet, oh dicső természet!
Mely nyelv merne versenyezni véled?
Mily nagy vagy te! mentül inkább hallgatsz.
Annál többet, annál szebbet mondasz.”
Sinkovits Imre hangjával indította a ’70-es évek közepétől kezdődően legendás rádióműsor-sorozatait (Magnóval a világ körül, Muzsikáló természet, Bioszféra expedíció) Balogh János, aki Petőfi A Tisza versének eme szakaszát egész munkássága jeligéjévé választotta.
Jómagam Szőkefalván tanítottam akkoriban, s esténként Grundig rádiómagnómmal vadásztam a Kossuth rádióban elhangzó műsorok után, hogy aztán az ökológiaórákon forgassam le a felvetteket. Soha jobb/több segédanyagot!
Abban az időben már az ökológiát tantárgyként tanítottuk, sok európai országot megelőzve! Ebben nem kis része volt a szászrégeni Stugren Bogdannak, a kolozsvári egyetem tanárának, akinek első ökológiai tárgyú könyvei Németországban jelentek meg. Aztán itthon is… A kolozsvári tudományegyetem ökológiai iskolája a mai napig nemzetközi hírű. Egyik tanítványa, Sárkány Kiss Endre, vagy az ő tanítványa, Markó Bálint munkásságára világszerte odafigyelnek. Mindketten elszakíthatatlanul kötődnek Vásárhelyhez.
Balogh János nagy tudású, széles látókörű tudós, lebilincselő előadó volt. Az idős professzor mondta volt:
„Oktalan az az ember, aki azért dolgozik látástól vakulásig, hogy lomokat vásároljon – mert a fogyasztási javakból lom lesz – nem is túl sokára.”
Csak ötvenéves korától, 1963-tól adatott meg neki, hogy elkezdje világjárását, s olyan tudománynépszerűsítő sorozatokat szerkesszen tudományos munkássága mellett, mint a Duna Televízióból is ismert A napsugár nyomában vagy A megsebzett bolygó. Ha szerencsésebb országba születik, népszerűsége ma világszerte David Attenborough-éval, Gerald Durrellével s Jacques Cousteau-éval vetekedne.
(S akkor mit mondjunk az előbb említett hazai kutatókról?)
Nem sokkal halála előtt egy beszélgetés során megkérdezték a kilencvenéves, akkor már Corvin-lánc-tulajdonos Balogh Jánostól, hogy oly sok siker, annyi elismerés után minek örülne, mit szeretne még? Válasza: szeretné, ha még sok év múlva is igazak lennének rá Ady szavai: „Ifjú szívekben élek”.
Mint ahogy ott él ma is Petőfi Sándor.
Pesten írta volt, 1844 júliusában, Az Alföld című versében:
„Mit nekem te zordon Kárpátoknak
Fenyvesekkel vadregényes tája!
Tán csodállak, ámde nem szeretlek,
S képzetem hegyvölgyedet nem járja.
Szép vagy, alföld, legalább nekem szép!
Itt ringatták bölcsőm, itt születtem.
Itt borúljon rám a szemfödél, itt
Domborodjék a sír is fölöttem.”
Aztán négy évre rá, 1849. július 29-én, Marosvásárhelyről, utolsó levelében feleségének Tordára:
„Kedves édes Juliskám,…
Előbbeni levelemben írtam, hogy Csíkszeredának és Kézdivásárhelynek gyönyörű vidéke van; Sepsiszentgyörgyé talán még szebb, a város is jobban tetszik. Majd körülményesebben megvizsgáljuk, ha együtt utazzuk be Háromszéket, mint a fészket rakni akaró fecskék… – s micsoda életigenlő bizakodás vezeti tollát, íratja le vele utolsó levele utolsó sorait – Szopik-e még a fiam? válasszátok el minél elébb, s tanítsd beszélni, hogy meglepjen. Csókolom a lelketeket és szíveteket miljomszor számtalanszor!
imádó férjed
Sándor”
Két napra rá eltűnik örökre a fehéregyházi csatatéren.
Az idén augusztus 5-én emlékezik a segesvári csatára a fehéregyházi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület.
Kelt 2012 Utónyár havában, Domokos napján, mikor a Nap a Szűz jegyébe lépett.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
