2024. july 3., Wednesday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Kandikáló kankalinok, illatozó ibolyák, keledező keltikék. A kertek felöltik tarka ruháikat. Mindmáig a legnagyobb tavaszi virágkollekciót Erdély-szerte a kolozsvári botanikus kert kínálja.

Indulni könnyű bottal, egymagában


Kandikáló kankalinok, illatozó ibolyák, keledező keltikék. A kertek felöltik tarka ruháikat. Mindmáig a legnagyobb tavaszi virágkollekciót Erdély-szerte a kolozsvári botanikus kert kínálja.

Már Apáczai Csere János is tervezett botanikus kertet az általa megálmodott egyetem mellé Kolozsvárra, javaslata az akkori viszonyok között megvalósíthatatlan volt. Az első kolozsvári füvészkertet a Mikó Imre által az Erdélyi Múzeum Egyesületnek adományozott Mikó-kertben alakították ki, az adományozó szándékának megfelelően, hogy „az Erdélyi Múzeum telkén Minerva és Flóra, az emberi életnek két főszépségét képviselő e két istenség egybeölelkezve láttassanak.” Harmadik őre – az igazgató korabeli megnevezése – Istvánffi Gyula volt. Április 5-én, 1860-ban, született Kolozsváron. Szülővárosa Tudományegyetemén szerzett diplomát, fő kutatási területe a gombák okozta szőlőbetegségek vizsgálata volt. 1881-től több megszakítással 1897-ig tanított s kutatott Kolozsváron, újjászervezte az egyetemi növénytani intézetet s belefogott a botanikus kert rendezésébe. Budapesten 1889-től a Magyar Nemzeti Múzeum növénytani osztályának vezetője, 1898-tól az általa alapított budai Magyar Királyi Központi Szőlészeti Kísérleti Állomás és Ampelológiai Intézet igazgatója. Jelentős tudománytörténész és -népszerűsítő. A kerékpározás egyik erdélyi úttörőjeként az első kerékpáros szakíró. Budapesten halt meg 1930-ban, nyughelye a Farkasréti temetőben van.

Virágzik már a hérics is. Kolozsvár fölött láttam az első nagy héricsmezőket, aztán a Kis-Küküllőmenti dombhátakon köszöntek vissza rám. Száraz gyepeken, legelőkön, kaszálókon a dombvidéken, Közép-Európától a Nyugat-szibériai síkságig, tavasszal az Adonis vernalis sárga szőnyegeket terít a tavasz elé.

Hérits: sárga kükörts, kükörits, kükörtsén, v. -kükörtsin-virág – áll Baróti Szabó Dávid Kisded Szó-tárában. Szándékáról a szerző írja e mű második kiadásában:

Ki-adtam vólt 1784-ben ezen munkátskát. Hamar el-fogyván a' nyomtatványok; Barátim' kérésére, jobb rendbe szedve, ki egyengetve, 's meg-bővítve, ujra ki-botsátom a' magyarúl értők' hasznára. A' mi tsupán anyai nyelvűnket illeti; nem nagy szükségek lészen azoknak ezen, testére kisded; de mi-vóltára nézve, alkalmas nagyságú SZÓ-TÁRnak kezekbe nyújtása utánn Páriz Pápai és Mólnár' Dictionariumára. A' mi szebb, és ritkább elő-fordúlatú találtatik bennek, ide hárogattam.

Szabó Dávid Baróton született 1739. április 10-én. Költő s nyelvújító, jezsuita, később világi pap és tanár. Tanított Székesfehérvárott, Kolozsvárott, Nagyváradon, Besztercebányán, Komáromban és Kassán. Itt alapította meg Batsányival és Kazinczyval együtt 1787-ben az első önálló magyar nyelvű folyóiratot, a Magyar Museumot.

A magyarországi klasszikus verselés egyik legnagyobb alakja a nemesi-nemzeti mozgalom ihlette legismertebb allegorikus versét Egy ledőlt diófához írta:

Mely, magas égnek szegezett fejeddel,

Mint király, állasz vala társaid közt,

Tégedet látlak, gyönyörű diófa,

Földre terítve?

1799-ben nyugállományba vonulva Vértre költözött, ahol élete utolsó két évtizedét töltötte. Sírköve ma is e felvidéki temetőkertben dacol az idővel.

Serkenj fel mély álmadból és szánd meg hazádnak

Nyelvét, mely ha kihal, tudd meg, örökre kihalsz.

– intette volt A magyar ifjúsághoz versében a jövendő nemzedékeket.

Én láttam őt a városvég felett

indulni könnyű bottal, egymagában.

Ott ültem fenn az erdőszéli domb

galagonyavirágos oldalában...

...

S még mindig ment és óriásra nőtt:

égő zarándok, vakmerő apostol.

Míg elnyelte a magasság s a csend:

Himalája, a roppant kőkolostor...

Áprily Lajos írta e sorokat A zarándokban Kőrösi Csoma Sándor emlékének. Molla Eszkander Dardzsilingben 1842. április 11-én küldte utolsó sóhaját Csomakőrös felé.

Most felhőzászlókat cibál a szél, a nap hétágra süt, s a tavaszi fény a Székelykő fölött beköszön Torockóra. Ahogy a Kancsendzönga is Dardzsilingbe.

Reményében a tavaszi újrakezdésnek, maradok kiváló tisztelettel:

Kiss Székely Zoltán

 Kelt 2014 bolondos-komoly áprilisában

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató