A természet kalendáriuma LIV.

Zivatar előtt a nyárfák a kora nyári kánikulában izzadtak, de az abosfalvi domboldalt már a látóhatárra rajzolja a habfehér gomolyfelhőkből tintakékre váltó kacagó ifjú nyár.

Muskátlik zivatar után

„Ezüst berek, zöld víz, bolond madárdal,

ős asszony-illat: izzadt nyárfaszag,

s az égről tajték s habfelhő fogával

vén csontokon az ifjú nyár kacag.

Nyárelő havának derekát Jékely Zoltán soraival indítom. Zivatar előtt a nyárfák a kora nyári kánikulában izzadtak, de az abosfalvi domboldalt már a látóhatárra rajzolja a habfehér gomolyfelhőkből tintakékre váltó kacagó ifjú nyár. Ezen a dombháton ereszkedtek egykor Bem hadai a Kis-Küküllő völgyébe a vámosgálfalvi csata előtt. S alant a völgyben ott a Küküllő is: fehér hasú hideg halak otthona.

Horgászbotommal gázolom a tócsát,

tündérek várnak, vagy hideg halak?

Maroknyi, édes örökkévalóság,

egy pillanatra megtaláltalak!”

Nyárelő. A zápor földre parancsolja az egymásnak rohanó kék felhők esőterhét. Aztán hirtelen áll el, éppúgy, ahogy kezdte. A lemenő nap visszatekint a tornác évelő növényeire, s a fény ezüst csillogásba vonja a muskátlik párafüggönyön túl felsejlő sátorozó virágzatkocsányait. Szinte érzed: az esőverte levelek mirigyszőreiből az ég felé száll a párával, mint egy gregorián dallam, a muskátlik nehéz illata. Nem is engedi, hogy a zápor utáni mező fanyar sóhaja betörjön a kiskertbe. Mint könnyű álom altatódala lebeg le a tájra a csillagos ég. A nyári konyha előtti asztalon az apró uborkák esőverte csomója, néhány cseresznyeszem, murok s petrezselyemgyökér. A paradicsom még nem pirosodik, az utolsó hónapos retkek teszik hozzá a pirosat a zöld viaszos vásznon tobzódó friss színekhez. S most hozzátelepül egy frissen felvágott sajtkarika fehérsége.

„A könnyű álmot anyám naphaladáskor az udvaron ígérte meg a cöveklábú asztalnál, amely nyári napokon piros paradicsommal, frissen hámozott uborkával, mezőségi sajttal vár haza engem; ősszel is vár, s olyankor, ha sírós az idő, a tornác fájáról nézem, és igyekszem tanulni valamit tőle. Fűzfalábaival makacsul a földbe kapaszkodik, esőben, jégverésben tisztul, s télen is vár, hóval borítottan, akár egy fehér koporsó.”

Az Anyám könnyű álmot ígér írója júniusban, június 17-én született, 1927-ben.

Szoboravatóra hív a Sütő András Baráti Egyesület, június végére, 23-ára, Székelyudvarhelyre. Vásárhelyre is tervezik szobrát, valahova a színház környékére. De most éppen azt nem tudják eldönteni az elöljárók, hogy Enescu vagy Bartók, Dandea vagy Bernády. Sütő Andrásnak még nincs alternatívája. Egyelőre szobra sem lesz Vásárhelyen.

Könyvében második világháború előtti álomszerű emléket csillant fel Sütő András.

Azon a nyáron egy királylány is segítségemre jött. Éva kisasszonynak szólítottuk. A vasárnapi iskolai mozgalom keretében népdalokra tanított bennünket. Egy hétre rá, hogy megjelent, már zengett a falu, mint egy óriási hangszer. Vadonatúj hangon, összeölelkezve, valamennyi utcán végigkérkedve fújtuk, hogy a csitári hegyek alatt régen leesett a hó. Hol vannak a csitári hegyek? Senki sem tudta. Nem is volt fontos. Napközben csapatostól leptük el a fenyvest; a pázsitra hasalva, állunkat és figyelmünket felpockolva hallgattuk Éva kisasszony tanításait: találós kérdést, balladát, Bartók és Kodály gyermekdalait. Azután fenyőfák tetején gyakoroltuk magunk. Röpködtünk valósággal, mint egy megrészegült rigósereg. Gyönyörködtünk a lelkünkre szabott új ruházatban, ízleltük az átváltozások váratlan lehetőségét, miszerint „ha meghalok, szellő légyen belőlem”. Mikor nyár végén elment, a királylány, felfedte magát: László Dezsőnének hívták. – László Ferenc zenetudós édesanyjáról van szó. – Más esztendőben nem jött vissza és azután sem. Bartóknak, valamint Kodálynak is az volt egyetlen látogatása Pusztakamaráson. Máig sem ismerik őket… Éva kisasszony dalai azért – ha csak részben is – megmaradtak, mint az évelő növények.

Mint a muskátlik eső utáni párás illaténeke.

Magam is ilyen danolásra biztatlak, kedves Olvasóm.

Egyszer majd talán Vásárhelyen is, talán a színház környékén, le tudunk majd ülni zápor utáni csillagos esten melléje. Szobor képében érkezik, talán Hunyadi László jóvoltából. Talán dallamok is előcsiholódnak egy csillagos esten ilyen üldögélésből.

Addig is marad egy maroknyi örökkévalóság Bernády városában. Jékely madárdalával, Sütő cöveklábú asztala mellett, Bartók vásárhelyi szobra szomszédságában, amelyről fiam mondta volt ki négyéves korában – zeneóvodából jövet – a megfellebbezhetetlen igazságot, hogy az a gránittömb, bizony, zenéből van.

Maradok tisztelettel minden dallamot dúdolgató természetjáró iránt.

Kelt 2013-ban, Nyárelő havának derekában.