Ezzel a Törött pohárral hívogatlak az idén Brassó szülöttjének emléke mellé. Nagyobbik fiát, Jékely Zoltánt mindenki ismeri, két kisebbik gyermekét már kevesebben.
Balázs Imre: Áprily Lajos portréja
Metszett üveg volt, karcsú és finom.
Meglöktem: csillámló kis romhalom.
A páros útkezdés emléke volt,
csendülésében múlt idő dalolt.
A pohárszék polcán kecsesen állt,
de névnapon aranynektárt kínált,
a Marosmente pompás óborát,
volt benne rizling és szürkebarát,
s amit adott a dús szőlőjű táj:
leányka, furmint, csuda-muskotály.
Itták vidám kedvű professzorok,
zendült is egy-egy érzékeny torok,
s szürcsölt ebből, ha volt édes borom,
fiatal ajkú s kedvű asszonyom.
S ivott belőle jó Kuncz Aladár...
Meghatva nézlek, tört borospohár.
Ezzel a Törött pohárral hívogatlak az idén Brassó szülöttjének emléke mellé. Nagyobbik fiát, Jékely Zoltánt mindenki ismeri, két kisebbik gyermekét már kevesebben. Jó szerencsém arra vezérelt, hogy még beszélgethettem Szentgyörgypusztán Márta nénivel, a csodás Márta-versek ihletőjével. S éppen 100 éve született kisebbik fia, Endre. Bandi bácsi még második Áprily-versenyem díszvendégeként, a kilencvenes évek derekán mesélt volt édesapjáról. Ő maga jogászként részese volt a Teleki Pál-féle földbirtokreform kidolgozásának. És könyveket írt: a természetről, állatmeséket fordított – koppannak elém könyvespolcomról A vízisikló kalandjai és A róka királysága kötetei. Múltkorjában ebből olvastam mesét unokáimnak.
A portré meg az Áprily-verseny jelképe. Balázs Imre rajzolta, s terve volt egy sorozat Áprily természetverseihez. Ez maradt, egyetlen rajz: őszülő fej mögött meredek hegyhát, s a beléje kapaszkodó fenyők, sziklagörgeteg közt útját kereső patak s egy völgyre hajló csipkebokor.
A csipkerózsa termése most vált kásássá, a bodza is megőrizte terméstányérjait, a galagonya izzik a dombhátakon, s a kökény hamvassága is csábító.
S Vásárhely fái, bokrai? Évek óta rendszeresen, kitartóan irtják őket. A Bolyai-tető és a Gecse utca hársfái, a Poklos-patak menti szil- (és nem szilva!)fák, a Somostető „szakszerű” zöldövezet-rendezés áldozatai. A hivatalos ok a fák kiöregedése, megbetegedése, elhajlása, a forgalom akadályozása.
S az őshonos fák helyett jöhetnek a szárazságtűrő, a szélsőséges időjáráshoz s – teszem hozzá – az emberi gyarlósághoz jobban alkalmazkodó, tájidegen fajok.
Hogy a város vezetői nem törődnek a város hagyományaival s a józan észre sem hallgatnak, köztudott. De nem jobb a helyzet a zöldmozgalmárokkal sem. Jut eszembe a Kocsi Sebestyén István debreceni kollégiumi professzortól eredeztethető szállóigénk:
Aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul.
Néhány hete a Vásárhelyi Forgatag programjában szerepelt, hogy a Ne Vágj Ki Minden Fát öko-civil mozgalom 100 bálványfa (Paulownia sp.) ültetését tervezte.
Tisztázzuk: a Paulownia nemzetség a császárfa. Özönnövény, invazív, idegenhonos fa, Kínából származik. Vannak dísznövénykertészek, akik ma is úgy hirdetik, mint gyors növekedésű, kiváló bútorfaanyagot adó növényt. Csakhogy Kárpát-medencei termesztése kérdéses és veszélyes. Pótolni eltűnő ligeteinket vele nem tanácsos. A tájidegen akác- és fenyőfajok mesterséges invázióját már túlélte a Kárpát-medence növényvilága. Újra kísérletezni ilyen fajokkal felelőtlenség.
A bálványfa más faj. A bálványfafélék családjába tartozik, tudományos neve Ailanthus altissima. Szintén Kínából származik. Hajtásai gyorsan vastagodnak, de sokáig törékenyek maradnak. Egyáltalán nem alkalmas bútorfának. A Rhus nemzetségbe sorolták még az 1700-as évek végén. Ma is sok helyen ecetfaként hivatkoznak rá.
De van egy fa, aminek valóban ecetfa a becsületes neve. Az ecetfa a szömörcefélék családjába tartozik, tudományos neve Rhus hirta, és Észak-Amerikából származik.
Mindkét faj hajlamos sarjhajtásokat hozni. A bálványfa jóval agresszívebben teszi ezt. A két faj termetre nem hasonló. A bálványfa akár 27 méter magasra is nőhet, szemben az ecetfa maximálisan 10, átlagosan 3-4 méterével.
A bálványfát kellemetlen szaga miatt hívják ecetfának. Az ecetfát pedig azért, mert termésének savanykás íze van, ezért felhasználásával korábban limonádészerű italt készítettek.
Az LGT Miénk itt a tér dalának szövege legyen intő jel:
A mély udvarokban csak ecetfa nő...
Meg kell akadályozni az ecetfa, a bálványfa, a császárfa s a többi tájidegen honfoglalását! Erdőn-mezőn, kertekben-parkokban.
Novemberi köd a Somostetőn, a számológépgyár mögötti Őzek völgyében.
Hatását remélve e ködoszlatásomnak, maradok tisztelettel:
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
