A természet kalendáriuma (CVIII.)

Június 21-én, a Múzeumok éjszakáján, Marosvásárhely beköltözött egy fél napra a budapesti Nefelejcs utca 26.-ba.

Kunkorgó árvalányhaj a Kincsesdombok oldalában

Június 21-én, a Múzeumok éjszakáján, Marosvásárhely beköltözött egy fél napra a budapesti Nefelejcs utca 26.-ba. A Kultúrpalota üvegbe írt fényvarázslatának megálmodói ebben a műhelyben dolgoztak jó száz évnyivel ezelőtt. Róth Miksa szecessziós üvegképei a természet virágcsodáit is elénk varázsolják. Talán legszebben az 1903-ban alkotott, első ízben kiállított csodálatos pávás ablaka, amit Alpár Ignác – többek között a marosvásárhelyi főgimnázium és főinternátus, a csucsai Boncza-kastély, a segesvári, a dicsőszentmártoni, a marosludasi s a szászrégeni református templomok tervezője – építész nyaralójába festett. E mesebeli kép tulipánjai előtt hallhattunk aznap részleteket Dragomán György A fehér király huszonnyolc nyelvre lefordított, világhírű regényéből.

„…Odamentem a pohárszékhez, nagyon lassan kihúztam a középső fiókot, kivettem a nagy szabóollót, amelyikkel anya a hajamat szokta nyírni, aztán kinyitottam a nagy bejárati ajtón a jálézárat, és nagyon halkan kimentem… a kispark felé, mert ott, a csorgó mellett, a díszágyásban nőttek a legszebb tulipánok a városban…

…átmásztam a láncon, be a virágágyásba, a tulipánok közé, és elővettem a nagyollót, és elkezdtem levágni a virágokat, egészen lent, a föld fölött vágtam el a szárukat, nagymamám mondta egyszer, hogy minél lejjebb metszi el az ember a tulipánok szárát, annál tovább tartanak…

…tiszta harmat lett a kabátom, meg a nadrágom is, nem törődtem vele, apára gondoltam, hogy ő is valahogy így csinálta minden évben, ő is így vághatta a tulipánokat..., anya nagyon sokszor elmesélte, hogy apa tulipánokkal kérte meg a kezét, tulipáncsokrokkal udvarolt neki, és a házassági évfordulójukat is mindig tulipánokkal ünnepelte, ...reggel, mire felébredt, mindig ott várták a virágok a konyhaasztalon…”

E szürrealista természeti képpel indul a regény. A főszereplő kisfiú hajmeresztő viráglopásának ihlető elindítója talán a Poklos patak Sárvári-dűlőire felhúzott, Tudor negyedbeli, ma is vizet adó források derengő emléke lehetett. A legszebb tulipánok valóban a Cserealja utcai csorgó körüli parkban nőttek.

A Sárvári patak folyamikavics-üledékterasza néhány tízezernyi éve itatóhelye volt az akkor élt mamutoknak, s a mocsaras terület valószínűleg többük végső nyughelye is lett. A református kollégium őslénytár-maradványa még az 1880-as évekből őriz csontmaradványokat e helyről, a kollégium egykori Labda teréről. Kevéssel alatta, a Róka patak egykori medréből forgatta ki az eke azt a 115 cm-es mamutagyarat, amit id. Dragomán Pál, 1949-től a marosvásárhelyi megyei múzeum igazgatója, írt le. Tanulmánya, A marosvásárhelyi mamutlelet, különlenyomatként is megjelent Vásárhelyt 1955-ben, ezt dedikálta volt kollégiumi biológus tanártársának, édesapámnak. A lelet mai napig a Baross Gábor utcai Múzeum dísze. Nagyapja után az unoka kis paleontológiai dolgozata 1985-ben adalékkal bővítette a Királykút körüli lelőhely anyagát: újabb – akkoriban talált – mamutfogat mutatott be akkori két diákom, Dragomán György s Berecki Őre, a 14. sz. általános iskola diákjai a megyei természettudományos diákkonferencián. A fényképeket a fogról az édesapja, ifj. Dragomán Pál fogorvos készítette. A gyermekkor ártatlansága s az erőszak kíméletlensége között feszülő regény ijesztő lenyomata azoknak a ’80-as éveknek.

A regénybeli nagypapa az utolsó találkozásukkor felviszi unokáját a város feletti kedvenc kilátóhelyére. A regénybeli unoka így emlékezik erre az alkalomra:

„…azt mondta, higgyem el, hogy ez a legszebb város az egész világon, még így, borús időben is gyönyörű, igen, ez a legszebb város a világon, de nekem azt tanácsolja, hogy ha megtehetem, azonnal menjek el innen, menjek el, és ne jöjjek vissza soha többet, de ne csak a városból, hanem az országból is, menjek el, hagyjam el a hazámat.”

Sokunknak van titkos kilátóhelye a város fölött. Ez a kunkorgó árvalányhaj is a Kincsesdombok oldalából, Jedd felé, ott, ahol a Kis-Sárvári patak kanyarog, visszavár minden évben.

Kiss Székely Zoltán

Kelt 2014-ben, egy nap híján 100 évvel a szarajevói gyilkosság után.