A természet kalendáriuma (CIII.)

„Dudva és üröm tenyészik füveskertjének helyén, mintha jelképezni akarná, hogy a nagy szellem fenékig ürité a keserűség poharát; mintha a természet gyászolná e magasröptű értelemnek itt történt megaláztatását”

Benkő József kőszarkofágja Középajtán

„Dudva és üröm tenyészik füveskertjének helyén, mintha jelképezni akarná, hogy a nagy szellem fenékig ürité a keserűség poharát; mintha a természet gyászolná e magasröptű értelemnek itt történt megaláztatását”

– írta volt 1869-ben Orbán Balázs az egykor hatszáz növényfajt számláló füvészkertjéről. A középajtai Zöldelékeny ország – így nevezte volt Benkő József a növények birodalmát – a kétszáz éve halott református lelkész egyik hagyatéka csupán. Teológus, nyelvújító történész, botanikus vagy nyelvész? Mindez egyben: polihisztor!

1777-ben Cserey Miklósné Tornya Borbála temetésekor mondott prédikációja, a Téli bokréta… az első olyan mű, amelyben Linné rendszerét magyarul ismerteti: a linneánus nevezéstan meghonosítója hazánkban. Mi több, a „plánták” ma használatos neve is tőle származik. Növény szavunk a német Gewachs fordításaként, mint növetény, kezdte meg pályafutását. Magyarhonban tudományos igényű növénynévhasználatról csak Benkő óta beszélhetünk.

Ízlelgetem bokrétájának virágneveit: a hit jelképe vitéz-virágot (Delphinium ajacis), a reménységet adó télizöldet (Vinca minor), az áhítatos napranézőt (Cichorium intybus). Nem feledkezem a megemlékezés nefelejtséről (Myosotis sylvatica), az ártatlanság éjjeli violájáról (Matthiola incana) s a bánatos kis ezerjófűről (Centaurium minus) sem. A béketűrés keserűédese (Solanum dulcamara), a szelídség galambvirága (Aquilegia vulgaris), az alázatosság borostyánja (Hedera helix) s a tiszta erkölcs nebáncsvirága (Impatiens noli-tangere) is először Benkő pennája alól kandikált ki.

Csapó József és Kazinczy Ferenc szintén foglalkoztak a magyar növénynevek gyűjtésével, de Benkő a növények tudományos terminusain kívül megjelölte azok népies magyar, német és román nevét is. Több mint hatvan olyan növénynevet ismerünk, amelyeket Benkő emel be a scientia amebile világába. Szóalkotással, tükörfordítással, s igen gyakran népi elnevezések használatával. És ő közölt először a magyar szakirodalomban Linné rendszere szerint gombákat.

Szedegessünk néhányat ma is használatos növénynevei közül: akác, árvalányhaj, békabuzogány, békakorsó, boglárka, borbolya, borjúpázsit, boroszlán, ciromfű, csalán, deréce veronika, ecetfa, endívia saláta, életfa, füzény, gyalog bodza, gyermekláncfű, gyopár, hanga, harangrojt, hóvirág, hunyor, imola, karalábé, kenderike, keserű gomba, medvehagyma, napraforgó, orbáncfű, őszi rózsa, paradicsom, sarkantyú virág, szömörcsög, torzsika, vadgesztenye, varázslófű, zsoltina.

Történészi, s főleg botanikusi munkásságának a meg nem értés jutott. Latinul írt s elveszett történeti és botanikai munkái azonban nyomot hagytak a korban, hogy aztán elfeledjék azokat.

Évszázada pedig azért nem emlékezhettek meg róla, mert halálának százéves évfordulóján éppen kitört az első világháború. Igaz ugyan, hogy Középajtán temetői régi kőszarkofágja mellé sírkövet is emeltek a rég kikorhadt kopjafa helyére, de a világégés más gondokkal tűzdelte tele az erdélyi emberek gondolatait. Ez évben május 12-18. között hetes rendezvénysorozattal emlékezett róla szülőföldje, Erdővidék.

Hazaérkezett. Tisztelete megérkezett nemcsak a történészek, s a református egyház körébe, de a botanikus berkekbe is, s talán a nyelvészek is megemlékeznek róla. Benkő József itthon volt az önképzés, a szorgalmas autodidakta tudós példája.

S növényei? Szívemhez legközelebb a muskátli áll.

A mósuszillatú muskátli (Pelargonium odoratissimum) Franciaországban már a XVIII. században azzal vált közkedveltté, hogy leveleit a tubákdohány illatosítására használták. A muskotálydohány eredetileg a mósuszillatú muskátlitól kapta nevét és illatát. Benkő nagy dohányos volt. Hát ezért muskátli magyarul a pelárgonium.

„Erdővidék az én hazám,

Katonának szült az anyám,

Zöld erdő zúgásán,

Vadgalamb szólásán

Nevelt fel jó apám.”

– írta volt le a népdalszöveget a szomszédos Nagyajtán egykor Kriza János. Benkő József jó katonája volt a tudományoknak, az egész magyar tudományos életnek.

Maradok kiváló tisztelettel:

 Kiss Székely Zoltán 

Kelt 2014-ben, május 24-én, egy héttel az erdővidéki Benkő-hét után