2024. july 4., Thursday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Lapos üveg turistapohár erdővidéki csobogó borvízforrás padkáján


Ittmaradtunk, poshadt városi nyár van...
Hogy is nem kaptunk már valami agybajt?
Tengődünk aszfalt s kő-sivatagában,
italunk sör, ételünk málna-fagylalt.
 
És rág a hőség, mint rabot a tetvek,
s ha befogad az éjjel hűvös odva,
nagy-messziről fenyvesek integetnek,
s félálomban megszólalunk motyogva:
 
„Patak-hidacskák, páfrányok, mohák,
vad pázsitok, tajtékos parti sziklák,
őrzitek-é a gyermek lábnyomát,
ki rajtatok futkározott mezítláb?”
 
Elvetélt nyár – Jékely Zoltán budapesti fohásza 1935-ben elhagyott erdélyi tájak után. Csak találgatni lehet, nagyenyedi, netán parajdi, éppenséggel kolozsvári tájak után-e?
 
S az éjben hunyt szemünk egyszerre mit lát?
Kecses nyírfák ezüstös kérge villan,
sétányokon tornácos régi villák –
borvíz csobog a naptalan csalitban.
 
A csobogó borvíz árulkodik Parajd környékéről. Arrafelé járva, betérve az Áprily-emlékházba, mely az egykori kétági boronaházat idézi, megkeresem újra s újra a táró üveglapja alatt azt a lapos üveg turistapoharat, melynek mását Paál nagyapámtól örököltem, s melyet barangolásaimkor ma is magammal hordok – csak borvízkóstolásra.
S zajtól beteg fülünk egyszerre mit hall?
Fűzfák alatt kristály patak csörömpöl,
nimfák csábítnak csengő dalaikkal,
ahol a Nagygát zuhatagja bömböl…
 
Rozzant faházak, kék fürdőruhák,
viháncoló, félpőre bronzleányok:
elég volt, ne kísértsetek tovább!
A fájdalomtól fel-felkiabálok.
 
A fájdalom. Az emlék fájdalma. Jékely édesapja 32 év múlva, 1967. augusztus 6-án költözött ki egy magányos fenyő alá a visegrádi temetőbe. A jegenyefenyő keletnek kínálja a sír komor dacittömbjét. A kövön nem látszik az idő. A fenyőn igen. Öregszik.
 
Öregszik a gyümölcs a fán,
öregszik a gyümölcs a fűben,
akárcsak a halál után.
A víkendházak alkonyulnak.
Az évszak is helyet cserél,
egymással észak és a dél,
26 ezer év alatt.
 
Nemes Nagy Ágnes Dalszövegében a Föld pólusváltozására utalás kissé rövid időszakot jelöl.
Geológiai leletek arról tanúskodnak, hogy a Föld mágneses pólusai nagyságrenddel nagyobb időszakonként, 250-450 ezer évenként cserélnek helyet. Az utolsó ilyen esemény 768 ezer évvel ezelőtt volt, és ezalatt a mágneses mező erőssége 250 évig az eredeti 5%-a volt. Az úgynevezett geomágneses fordulat korábbi történeteit vulkanikus kőzetek őrzik. Amikor a láva kihűl és megszilárdul, a vasban és nikkelben gazdag olvadt kőzet elrendeződésére a mágneses mező is hatással van.
A földi mágneses tér létrejötte a bolygónk mélyében lezajló folyamatoknak köszönhető; a magban örvénylő olvadt anyag generálta dinamómechanizmus gerjeszti Földünk mágnesességét.
Több százezer éve késik a Föld mágneses pólusainak helycseréje. Arra számíthatunk, hogy a pólusváltás geológiai értelemben hamarosan megtörténik. Következménye? Semmiképp, hogy pár évtized alatt észak lesz dél és dél lesz észak. A nagy kérdés, hogy mennyire drámaian, milyen gyorsan megy végbe ez a póluscsere. Jelenleg a legtöbb becslés ezer-tízezer évesre teszi a folyamatot.
Az utolsó jelentős póluscserét megelőző 6 ezer évben instabillá vált bolygónk mágneses erőtere. A Föld mágneses tere jelenleg gyengül, s ez felgyorsítja az irányváltozást. Ahogy azonban azt sem lehet tudni, mi idézi elő a pólusok helycseréjét, azt sem mondhatjuk biztosra, hogy hamarosan bekövetkezik.
Viszont régóta tudjuk, hogy egy dolog védi meg a Földet attól, hogy élettelen kőgolyóvá váljon, mint manapság a Mars: a mágneses tér, ami eltéríti az űrből érkező halálos sugárzást. A földi élet alapja, hogy bolygónk eddig mindig helyreállította a mágneses mezejét, és bízhatunk abban, hogy a következő pólusváltásnál is ez történik majd. De arra fel kell készülnünk, hogy már a mező fokozatos gyengülése is komoly veszélyeket rejt. A mágneses mező sérülékenyebb, mint azt korábban gondolták, és a kozmikus védőpajzs akár pár száz éven belül eltűnhet.
Az emberiség írott történetében még nem fordult elő póluscsere. Így, ha hamarosan részeseivé válunk, akkor egyben mi leszünk az első modern kori embernemzedékek, amelyek átélik a jelenséget.
Az átlagos földlakó nem is igazán tudja felmérni, milyen hihetetlenül biztonságos környezetben él itt, bolygónk felszínén. Ma Földünkön a levegő jó, többnyire kellemes a klíma, a nap sugárzása ellen pedig elég némi naptej vagy egy laza, hosszú ujjú ing.
Másrészt az emberiség egyre jobban támaszkodik a műholdak által begyűjtött és közvetített adatokra, és ha gyengül a mágneses védelem, a napszél használhatatlanná teheti űrbéli eszközeinket is.
Az MTA Energiatudományi Kutatóközpont és az első magyar műhold – a Masat-1 – fejlesztésében jeleskedő C3S Kft. munkatársai 2018-ra tervezik a második magyar műhold felbocsátását. Ha a próbaüzem sikeres lesz, egy egész rajnyit – hozzávetőleg 100 űrszondát – bocsátanak majd fel különféle, jól meghatározott pályákra, így létrejön egy, a Föld környezetében sugárzást, napszelet és mágneses teret eddig nem látott pontossággal, valós időben mérő rendszer, mely már nevet is kapott: Cosmic Radiation mOnitoring Satellite System, vagyis a CROSS. A Föld mágneses terének eddiginél jóval részletesebb feltérképezése segíthet az ezt létrehozó földi „dinamó” működésének megértésében, és fontos adatokkal szolgálhat annak vizsgálatához, hogy vajon esedékes-e a pólusváltás.
Mielőtt azonban képzeletünk messzire szállna a napszél szárnyain, huppanjunk vissza e nyár hőgutás gyümölcsösébe:
26 ezer év után 
öregszik a gyümölcs a fán
és hallani a júliusi kertben
hulló gyümölcsök egyenetlen,
extraszisztólés dobbanásait.
Ebben az extraszisztolés kánikulában, annak reményével, hogy évezredek múlva is lesz ki Áprilyt olvasson a megkopott dacittömb mellett (is) a visegrádi temetőben, talán egy pólusváltás utáni korban, egy jegenyefenyő utód árnyékában – tán még a lapos üvegpohár is ott fog porosodni a parajdi emlékházban –, arról bizonyosak lehetünk, hogy Székelyföld borvizei tovább csobognak, koptatva a vulkáni kőzeteket – a Föld pólusváltásainak (is) hű leíróit –, maradok kiváló tisztelettel. 
Kelt 2016-ban, a XXXI. újkori nyári olimpiai játékok kezdőnapján, melynek fáklyalángját a nap fényével gyújtották meg április 21-én Olümpiában

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató