A természet kalendáriuma (CCXLV.)

…Aztán jön a farsang, – az árvíz

Mátyás körül, mely „tört jeget”;

Szegény kiöntött ürge-népség

Verdesi jajjal az eget;

Mi táncolunk a szenvedőkért,

Bőven fogunk pazarlani:

S ha nem csordul – százezreinkből

Csöppen nekik is valami.

 

Aztán jön, amely „gólyafőt mos”

A híres márciusi hó,

Ha „Gergely megrázza szakállát” – 

No meg böjt, exekúció.

E hó egy napját ültem én is

Már két közép embernyomig:

„Simplicius” napján születtem:

„Simplex” maradtam holtomig.

 

Bár 1877. november 4-én írta az Almanach 1878-ra című versét, e strófák márciusról szólnak. Arany János egy nap híján 1334 évvel Szent Szimpliciusz, a 47. pápa megválasztása – 468. március 3. – után született. A 60. életévét taposó Arany, két közép embernyomnyira (emberöltőnyi időre, kétszer harminc évre) születése napjától, kalendáriumába írta tettetést nem ismerő simplexként bírálatát az akkori s a mai világról.

Csalánként csíp a nyelve. Kora tavasz csípőssége ez. Márciusi csaláné.

Jut eszembe Irma nagyanyám tavaszi fuszulykás csalánlevese. Elek nagyapám viszont évente többször öreg csalánnal verte magát végig, hogy egészséges maradjon, a reuma ellen, azt mondják, kiváló. Vastartalma miatt ma is ajánlott gyógynövény. Teáját iszom magam is. A csalánlevél tea eltávoztatja a szervezetből a mérgeket. A vesét fokozottabb vízkiválasztásra készteti, s tisztítja a hólyagot. Vesekő- és hólyagkő ellen javallt, mert a homok még időben távozik. De tisztítja a gyomrot s a beleket is.

Az idei március erős felmelegedéssel kezdődött. Szeszélyes hónap, akár az őt követő április öccse.

 

…Mindig bolond hónap volt, mióta e világ,

Az, melyet márciusnak keresztelt a diák:

Fagy, hó, eső, derült ég, vihar… mind egy napon!

Csak úgy bámul belé a bölcs kalendárium.

 

1850-ben jegyezte volt e sorokat a Furkó Tamás-ban Arany, de rögvest ’48 felé fordítja gondolatát.

 

De amióta Caesart hatalma nimbusán

Megdönték a zavargók Martius idusán,

Nem volt e hónak olyan tizenötödike,

Mint az, mely harmadéve amúgy közénk üte…

 

No, de ne siessünk annyira, maradjunk kicsinyég e hónap első dekádjában.

1908. március 3-án született Keszi-Kovács László néprajzkutató, a magyar néprajzi filmezés egyik kezdeményezője. Már mint neves néprajztudóst nevezte ki 1940-ben 

Teleki Pál a kolozsvári egyetem tanárává, és egyben az ott megalakuló Erdélyi Tudományos Intézet néprajzi osztályának vezetésével is megbízta. Korszakos jelentőségű a kolozsvári hóstátiakról írott munkája. Fájdalmas, hogy csupán négy évig lehetett Kolozsváron a tárgyi néprajz mestere…

Március 4-én emlékezünk meg a kolozsvári orvos és nyelvész Gyarmathi Sámuel haláláról (1830). Ő volt Magyarországon az első, aki a Montgolfier-fivérek eljárása szerint hőlégballont szerkesztett és azt Pozsonyban nagy közönség előtt felbocsátotta. Foglalkozott a magyar, finn és más rokon nyelvek összehasonlításával. Ő tekinthető Magyarországon az összehasonlító nyelvtudomány első művelőjének. 1800–1810 között a zilahi református kollégiumban tanított, innen vonult nyugalomba. Jeles minerológus is volt.

1819. március 8-án született a kortárs Brassai Sámuel mellett az erdélyi reformkori természettudományos ébredés nagy alakja, Berde Áron, az első magyar nyelvű meteorológiai és klimatológiai szakkönyv írója. Még mielőtt Kolozsváron az egyetem tanára lett volna, 1846-ban Tanács Józseffel, a Református Kollégium tanárával megindította Erdély első természettudomány-népszerűsítő lapját, a Természetbarátot, melynek első szerkesztője is ő volt. Ebben földrajzi, geológiai, mezőgazdasági, agrokémiai, meteorológiai – akkori nyelven légtüneménytani –, biológiai cikkeket és híreket közölt. 1872-ben, a Kolozsvári Tudományegyetem első rektoraként székfoglaló beszédében mondta volt:

„Uraim! Egy új egyetem megalapítása áll előttünk. Önök tudják, hogy az egyetemet nem a néma falak, hanem a tanárok szellemi ereje alapítja meg jó hírnevében, áldásos működésében.”

Az azóta eltelt 145 év alatt Kolozsváron kétszer (újra)alakuló tudományegyetem első rektorának szavai ma is mértéket szabnak.

 

Nincs végezve itt még a cikk,

Folytatása következik:

Én-Uram, légy én szerkesztőm,

Új folyamban újrakezdőm.

 

No de e fohász nem az egyetemé, s nem a Természetbarát folyóiraté vagy annak szerkesztőjéé, hanem megint Arany Jánosé. 1862-ben írta volt a Sir-verset. Felvezetője is van e négy sorocskának:

 

Itt nyugszik

 

Arany János

Szerkesztő

 

Született 1817 Március 2-án Meghalt…

 

Az utolsó három pont helye kitöltetlen. Helyén is van így. Halhatatlan.

Mint ahogy a főnixként hamvából többször már újraszülető erdélyi magyar egyetemi oktatás ovidiusi supremum vale dátuma is messzi jövőben van még.

Ennek reményében e bontakozó márciusban, maradok kiváló tisztelettel.

Kelt 2017-ben, 200 évvel s egy nappal Arany János születése után