2024. july 3., Wednesday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Június 8. Medárd napja. A Kr. u. 560-ban meghalt püspökhöz szerte Európában időjárási regulák fűződnek, amelyek évszázados megfigyeléseken alapulnak.

Medárd előtt, kánikula után – Mezőség


Június 8. Medárd napja. A Kr. u. 560-ban meghalt püspökhöz szerte Európában időjárási regulák fűződnek, amelyek évszázados megfigyeléseken alapulnak. Ha most esik az eső, akkor a következő negyven napon hasonló lesz az időjárás. Fordítva is igaz: ha nem esik, akkor negyvennapos szárazság következik. A negyven egyébként bibliai szent szám. Utólag költött mondai magyarázat szerint egy pajkos táncoló társaság nem hallgatott a szent püspök jámbor intelmeire. Ezért Medárd imádságára negyvennapos eső mosta szét őket. A valóság? Az év e szakában a tartós esőzés a vele járó tetemes hőcsökkenéssel fölötte ártalmas a föld legfontosabb termékének, a gabonának. Méltán vált tehát a június első dekádját lezáró esős idő babonás hitek alapjául.
82 évvel ezelőtt, 1935. június 7-én Micsurinszkban meghalt Ivan Vlagyimirovics Micsurin orosz kertész, növénynemesítő. Több mint 300 új gyümölcsfajtát nemesített. Alapos megfigyelő és szenvedélyes újító volt, ismereteit autodidakta módon szerezte. Értékes alma- és meggyfajtákat, sok más gyümölcs-, szőlő-, néhány zöldség- és dísznövényfajtát is nemesített. Hibridanyagából munkatársai és tanítványai további értékes fajtákat állítottak elő. A történelem fintora, hogy a múlt század legnagyobb növénynemesítőjének tevékenysége – a szovjet (ál)tudós Trofim Gyenyiszovics Liszenkónak köszönhetően – az örökléstan hivatalos marxista elméletének alapjait szolgáltatta. Micsurin nevét csak belerángatták ebbe a sarlatánságba, miközben a Mendel-féle genetikát burzsoá áltudománynak minősítették a Szovjetunióban. Elsősorban halála után, egészen 1964-ig, Hruscsovnak a hatalomból való elmozdításáig, a szocialista országokban azokat a biológusokat, akik nem fogadták el a micsurini-liszenkói elméletet, súlyos megtorlás, állásukból való elmozdítás, sok esetben börtön, sőt kivégzés fenyegette. Az első középiskolai tankönyvek, jól emlékszem, amelyekben már megfért a micsurini életmű bemutatása és a genetika, a hatvanas évek végén jelentek meg. Nem csoda, hogy a hetvenes évek elején biológus egyetemi hallgatóként néha többet tudtam egy-egy genetikai problémáról, mint a szovjet tudomány mindenhatóságát addig szajkózó némely egyetemi tanár Kolozsvárott. (De ugyanez volt a helyzet a modern geológia terén is...) Hanem Micsurint aztán méltatlanul törölték mindenestül, ennek pedig megint a növénynemesítő biológia látta kárát. Ideje, hogy négyötöd századdal halála után elfoglalja méltó helyét a biológia történetében.
725 évvel ezelőtt, 1292. június 11-én halt meg Oxfordban Roger Bacon angol természettudós, skolasztikus bölcselő, matematikus. Az arisztoteliánus–arab természetbölcseleten alapuló empirikus szemlélete hamarosan felkeltette egyházi elöljárói gyanakvását. 1278-ban rendi elöljárói műveinek gyanús újításaira hivatkozva eltiltották az írástól és a tanítástól. A következő bő évtizedet ferences rendi kolostori fogságban töltötte, ahonnan csak röviddel halála előtt szabadult. Igazi természettudományos polihisztor volt: foglalkozott algebrával, asztrológiával és optikával, fénytöréssel és lencsék csiszolásával, orvostudománnyal. Szenvedélyesen képviselte a tudományok empirikus tapasztalatok és megfigyelések által megalapozott egységének gondolatát.
Fő művében, az Opus Majusban (A nagy mű) a tudományos tévedések forrását keresi. Bacon négy, a tévedésekhez vezető forrást nevez meg: 1. A hamis tekintélybe vetett vak hit; 2. A szokás, ami a hamisat konzerválja; 3. A tapasztalatlan tömeg előítéletei; 4. A látszattudás, ami mögött a tudatlanság bújik meg.
Bacon szerint a korabeli mindenféle tudománynak az a nagy tévedése, hogy tudománytalan módszerekkel és látszatproblémákkal foglalkozik. Minden tudásnak a tapasztalatból kell erednie. Ezért hangsúlyozza Bacon a kísérletek fontosságát.
A természettudományt közelebbről ismerők számára világos, hogy a tudomány nem demokratikus, tudományos vitákban csak az arra felkészült személyek vehetnek érdemben részt – más szóval az emberi tevékenység e területén (akárcsak a profi ökölvívásban) a meritokrácia a törvény! Lám, hogyan köszön vissza a Bacon-féle harmadik tévedésforrás a ma tudományában.
Arkagyij B. Migdal világhírű orosz elméleti fizikus írta volt 1989-ben e sorokat:
„Remélem, senkit sem kell arról meggyőzni, hogy a tudományban a lehető legnagyobb szakértelem szükséges. Egyébként minden szakma hozzáértést és szakavatott oktatást igényel… Művészeti alkotásról a szemlélő vagy hallgató joggal elmondhatja, hogy tetszik-e neki a mű vagy sem. A tudományban az ilyen megállapításhoz is bizonyos szintű tudás kell. Nem mondhatunk ilyet: „nekem nem tetszik a relativitás elmélete”. Ehhez legalább meg kell érteni az elmélet állításainak jelentését.”
Ennek a véleménynek mond ellent Paul Feyerabendnek, a tudomány fenegyerekének 1984-ben megfogalmazott állítása:
„A tudomány nem hétpecsétes titok, amelyet csak többéves felkészülés után lehet felnyitni és megérteni, hanem olyan értelmiségi szakma, amelyet bárki, akiben megvan az érdeklődés hozzá, megvizsgálhat és megkritizálhat, s amely csak azért tűnik nehéznek és mélynek, mert tudósok hada folytat szisztematikus ködösítő kampányt azért, hogy ilyennek tűnjön. (…) Az állami szerveknek habozás nélkül el kell utasítaniuk a tudósok véleményét, valahányszor okuk van erre. Minél több Liszenko-ügy, annál jobb… Háromszoros hurrá tehát a kaliforniai fundamentalistáknak, akik elérték, hogy a tankönyvekből egy ideig kimaradjon az evolucionista elmélet dogmatikus megfogalmazása, s helyére a Teremtés könyvének ismertetése kerüljön”.
Mit is értünk tudományon? A tudomány a bennünket körülvevő természetre – beleértve saját magunkat és az emberi társadalmat is – vonatkozó megfigyelések, tapasztalatok és ismeretek rendszere. Ez a tudásanyag egyrészt állandóan kiegészül, átalakul, fejlődik, másrészt az egymást követő generációk öröklik ezt a szellemi kincset.
Nicholas Metropolis, a MANIAC (Mathematical Analyzer, Numerical Integrator and Computer) becenevű, első nagy teljesítményű elektronikus számítógép megtervezője (1952) a tudományról szólva a következőket mondta 2000-ben:
„A tudományos kutatás civilizációnk egyik mozgatóereje. A kozmosz kutatása, végtelenül kicsi csodái, az emberi agy működésének rejtélyei, a fizika törvényeinek egyesítésére irányuló kutatások, az élet eredetének kiolvasása a DNS-láncokból, a tér és idő szimmetriáinak megértése csupán néhány a ma tudományának nagy feladatai közül. Olyan feladatok, amelyek tűzbe hozzák és inspirálják a fiatal értelmet. A tudományos kutatás a civilizáció szinonimája. (…) A tudományos kutatás soha nem volt önellátó. Pontosabban szólva, ha a tudósok minden felfedezésük közvetett alkalmazásáért jogdíjat vehettek volna fel, ők lennének ma a világ leggazdagabb emberei. Sajnos jogdíjat csak egy ötlet közvetlen alkalmazásáért adnak. Ez ügyben nincs mit tenni, és ez egyben civilizációnk egyik gyenge pontja, amióta Platón megalapította az első akadémiát Görögországban…” 
Platón és Bacon bölcsessége, Micsurin szenvedélye, Migdal okítása, Metropolis lelkesedése elég-e a hamis tekintély, a tudatlanság, a …liszenkók leküzdésére?
Reményemmel ez iránt maradok kiváló tisztelettel.
Kelt 2017-ben, Medárdra várva

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató