A természet kalendáriuma (CCLI.)

 

Április, ó, Április,

Minden csínyre friss!

Faun-bokáju, vad suhanc,

Újra itt suhansz!

Vásott cigánykereked

Porozza a tereket,

Repül a szemét,

Levegőbe parazsat

Hintegetsz és darazsat,

Illatot s zenét!

 

(…) S reszket s kacag a liget,

Cserje meg bozót,

Gyenge bőrü testüket

Úgy csiklándozod;

Minden erdő egy bolond

Hejehuja-hely,

Nincsen még seholse lomb,

Csak virágkehely:

Izzad még a levelek

Vajudó rügye,

S a szirom már lepereg:

Csókos szél vigye. (...)

 

Az éppen 131 éve, 1886. április 14-én született Tóth Árpád Áprilisából veszem kölcsön e tavaszköszöntő sorokat.

 

Április, ó, Április!

Míg tánccal suhansz,

Látogass meg engem is,

Víg örök suhanc,

Hisz egy régi kikelet

Furcsa reggelén

Együtt érkeztem veled

Földi útra én:

Szólt arany szimfónia

Napfény-húrokon,

S bölcsőmnél te, fény fia,

Álltál, víg rokon!

 

(…) Április, ó, Április!

Símogass, vezess!

Hadd legyek ma újra kis

Jó öcséd, kezes,

Hadd feküdjem tarka fák

Alján inni fényt…

 

2017. április 14. éppen nagypéntek.

Az evangéliumok s más korabeli források alapján az időpont meghatározása nem egyszerű feladat. Sokan úgy gondolják, hogy Jézus egy áprilisi péntek este halt meg, amikor a Dél Keresztje csillagkép látható volt az égbolt alján Jeruzsálemtől délre. Ez azonban a precesszió miatt nem volt lehetséges.

A csillagászati precesszión a földtengely – a Nap és a Hold forgatónyomatékának hatására bekövetkező – elmozdulását értjük. A jelenséget a búgócsiga mozgásához lehet hasonlítani. A tengely csúcsa lassan köröket ír le a Föld forgása közben. Csakhogy a Föld esetében egy ilyen kör megközelítően 25.920 évig tart. Ezt az időközt platóni vagy nagy évnek nevezzük. A földtengely vándorlásával az északi és déli égi pólus helyzete is változik. A precesszió miatt a csillagtérképek esetén mindig meg kell adni azt az időpontot, amelyre a csillagpozíció-adatok vonatkoznak. Ezt az időszakot epochának nevezzük. A precesszió hatását számontartották már a sumérok, az egyiptomiak, az ógörögök, de az olmékok és a maják is. A mi epochánkban – megközelítőleg 2000 év távlatában – Földünk tengelye a Sarkcsillag felé mutat. Jelenleg a Kis Medve legfényesebb csillaga csupán 0,8 fokra van a valós égi pólustól. Ez a szögtávolság 2102-ig 0,46 fokra csökken, majd ismét növekedni kezd. Kb. i. sz. 4000–8000 között az északi égi pólus a Cepheus csillagképben lesz. Kr. u. 4050 táján a Gamma Cephei, majd 7530 táján az Alfa Cephei lesz a sarkcsillag. Röviddel Kr. u. 14.000 előtt a Lant csillagképbeli Vega lesz soron.

A nagypéntek lehetséges időpontja Kr. u. 33. április 3. lehetett. Ezen a napon részleges holdfogyatkozás is volt. Most éppen telihold után vagyunk négynapnyira.

Húsvét vasárnapja a tavaszi nap- éj egyenlőséget követő első holdtölte utáni első vasárnap. Hónapunk idusán a kissé fogyó Hold és a Jupiter az április 10-i közelpont óta távolodni látszik egymástól az égen, de még együtt fényképezhető az égbolt keleti felén. A zenit közelében forog a Nagy Göncöl és a Hiúz. Észak felé a Sárkány, a Céfeusz veszi körül a Kis Göncölt. A Vénusz napkelte előtt, a Mars napnyugta után látható.

Égi kiruccanásunkról Juhász Gyula Húsvétra című versével térjünk vissza a földre!

 

Köszönt e vers, te váltig visszatérő

Föltámadás a földi tájakon,

Mezők smaragdja, nap tüzében égő,

Te zsendülő és zendülő pagony!...

 

Húsvét, örök legenda, drága zálog,

Hadd ringatózzam a tavasz-zenén,

Öröm: neked ma ablakom kitárom,

Öreg Fausztod rád vár, jer, remény! (...)

 

(…) Én dalt jövendő húsvétjára zsongok,

És neki szánok lombot és zenét.

E zene túlzeng majd minden harangot,

S betölt e Húsvét majd minden reményt.

Addig zöld ágban és piros virágban 

Hirdesd világ, hogy új föltámadás van!

 

Húsvét másnapja egyes vidékeken vízbevető hétfő, másként húsvét másnapja már a profán emberi örömnek, elsősorban a fiatalságnak ünnepe.

A Nyárádmentén a múlt század végén minden valamirevaló székely legény kötelességének tartotta, hogy húsvét napjára virradóra kedvesének kapujára vagy más feltűnő helyre szép fenyőágat tűzzön. Ha a falunak nem volt fenyvese, elmentek érte a negyedik, ötödik határba is. Ha pénzért vagy szép szóért nem kaphatták meg, ellopták. Két-három fenyőágat szépen összekötöttek, és papírszalagokkal, tojásokkal díszítették föl. A legényeknek feladatuk volt húsvéthétfőn a hajnalozás. Minden házba, ahol fenyőágat találtak, bementek a legények, és a lányokat derekasan megöntözték. Azt mondogatták, hogy ez azért történt, hogy a ház virágszála el ne hervadjon.

Kis unokámmal, Ajtonnyal, mi is indulunk majd hétfői virágöntözgetésre. Nagyvárosi locsolkodásra egy régi háromszéki rigmust választottam:

 

Feltámadt a Jézus, mondják az írások,

Vízöntő hétfűre buzognak források.

Eljöttem hezzátok ifiú létemre,

Hogy harmatot öntsek egy szép növendékre,

Mert ha meg nem öntöm ezen esztendőben,

Nem virágzik szépet nekünk jövendőben.

Virágozzék szépet, ékes virágokat,

Nyerjen az egekben fényes koronákat.

 

Az öntözés kétségtelenül a tavaszi lustratio egyik erotikus célzatú változata. Keresztény hagyományok is szövődnek bele, hiszen hajdan a vízbe merítéssel, leöntéssel történő keresztelés húsvét táján volt. Amikor az egyház már az esztendő bármelyik napján keresztelt, az ősi gyakorlatot a nép tartotta fönn, alkalmazván a maga sajátos szemlélete és igényei szerint.

Csillagos egű, kökényvirágzású, hímestojás-gazdag húsvétot kívánva, maradok kiváló tisztelettel.

Kelt 2017 nagypéntekén, a népi regula szerinti kakukkmegszólalás napján.