A természet kalendáriuma (CCCVII.)

Fagyalbokor fanyar illata ébresztett ma reggel. A vajsárga virágok halvány citromsárga porzói itt-ott már világos fakóbarnára váltottak, jelezvén, ott már nincs keresnivalója holmi röpködő, virágmézre éhes rovaroknak. A hajnali zápor tisztára mosta a város levegőjét.

Feketerigók harci dala harsant, kijelölte újólag felségterületeiket. A váratlan nyár eleji zápor fényesre nyalta az utca aszfaltját, s a kocsisor ablakait is megszabadította a juharfák és szilek zsenge hajtásain és lepedékes termésein tízezerszám nyüzsgő levéltetvek cukros váladékától. Az őket terelgető hangya pásztorok még eső utáni gémberedettségükben nem csiklandozták mézhullatásba legelő „tehénkéiket”.

A tavasz végi korán jött kánikulától szabadulva vadrózsák ártatlanság-rózsaszínje, jázminok pálló fehérje bomlik. Már majdnem elvirágzott bodzák tejeskávészínűre váltó pártái hullanak, s vadgesztenyék halványpiros szirmú virágokat tartó kandeláberei is szélnek eresztik szirmaikat.

A tiszta légen át látni, a Somostető eleddig pasztellzöld színei is megkeményedtek, a hirtelen jött szárazabb időszak sötétebb zöld egyenruhába öltöztette a ligeteket. A Bulevárd keleti ostorfái a még zöld héjú csonthéjas terméscsoportjaikat bújtatják sűrűsödő lombkoronájukba. A Bolyai-pályának sarkában a se fű, se fa loncok is virágba penderülnek.

Az Ebhát kis kertjeiben már illatoznak a pünkösdi szegfű (Dianthus gratianopolitanus) bokrai. A Kárpát-medencében is őshonos faj rég dísznövény már. Évszázadok óta ültetik előszeretettel a május közepétől dúsan virágzó rózsaszín pártájú növényt. Ha kibontja megannyi rojtos szélű csillagocskáját, azok szinte elborítják szürkészöld árnyalatú levélkéinek tömegét. Bokros növekedése miatt – egyenzöldbe öltöztetik a szikár talajt is – máig kedvelt dísze falusi és kertvárosi kiskerteknek, virágágyásoknak.

Fél évszázados hagyománynak engedve, elkészült már a virágóra is a főtér közepén.

A három -ác után az atlanti szelek szárnyán érkező hűvösebb, de gyors esőktől tisztuló levegő éjszakánként felragyogtatja a csillagos ég megannyi csodáját. A téli égbolt csillagképei közül már csak az Ikrek pislákol a nyugati ég alján. Alacsonyan áll a Szekeres legfényesebb csillaga is, a Capella. Közelében ott tündököl azonban az Esthajnalcsillag. Északnyugatra a Perszeusz és a Kassziopeia w-je fölött a zenit felé a pislákoló sokcsillagú Zsiráfot kereshetjük. S északra ott a horizont és a zenit közötti féltávon a Sarkcsillag. Innen könnyen fellelhető a zeniten trónoló Nagy Göncöl. Kelet felé az Északi Korona felett az Ökörhajcsár a Vadászebeket kergetve lassan félretolja a Nagy Göncölt is. Délkeleten a Mérlegben, a Vénusszal szemközt lassan hátráló mozgással éppen szemben áll a Nappal a Jupiter. Most fényessége vetekszik a Vénuszéval. Hajnalra horizont alá bukik majd.

S a somlyói nyeregben a fenyves felett megjelenik a Napba öltözött Babba Mária.

Pünkösdi várakozás. Dsida Jenő 1924-ben írta volt:

 

Kész a világ,

Feszült, ünnepi várás

Tereng felette.

Halotti csend. Csak néha néha

Sóhajt az Isten lelke.

 

Kimérve minden pálya

Megtöltve minden lélek-lámpa,

Ahol csak úr a lét...

De jaj, sötét van,

Mélységes iszonyú sötét!

 

A zordon tömeg-árnyék

Némán zokogva kering utjain,

S csak egyet tud és egyet érez...

...Most váratlanul vágyon megvonaglik

és felzug Istenéhez:

Betelt az idő!

Sugarat, fényt, szint adj nekünk,

Mert epedünk!

 

Fényesség nélkül oly sivár az élet!

Nagy Alkotónk, oh mondd ki szent igédet

Legyen világosság!...

 

És ismétlik mindig erősebben

A felviharzott étheren keresztül

És felharsan az egek harsonája

S a végtelennek zsolozsmája zendül

Zsibongva, zsongva...

 

És nagy szavát az Ur – kimondja!

 

Húsvét után az 50. napon ünnepli a keresztény világ a Szentlélek eljövetelét.

Amikor Mátyással ismét kitelt az apostolok száma, és eljött pünkösd napja, Jézus ígérete szerint „megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek, és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken...” – olvassuk az Apostolok cselekedeteiben. Ez az a pillanat, amikor az idegen népek közé téríteni induló apostolok szétszéledésével a világ négy égtája felé a keresztény vallás világhódító útjára indult.

Piros pünkösd napját ezer éve virággal köszöntik Európa sok országában. Szimbolikus növény a pünkösdi rózsa: szirmával a szentlélek tüzének lángnyelveit jeleníti meg. Az ünnep virága az egyik legrégebbi kultúrnövényünk, növénytani nevét (Paeonia) a görög mitológia isteneit gyógyító orvos, Paion nevéből származtatják. A monda szerint Plútó sebeit gyógyította, kiváltva ezzel Aszklepiosznak, a gyógyítás istenének haragját, aki elől Plútó úgy rejtette el, hogy bazsarózsává változtatta.

A májustól júniusig virágzó bazsarózsa színe, illata, üdesége a lélek megújulását, a kert kiteljesedését jelképezi. A peóniák erős gyökértörzzsel rendelkező lágyszárú évelők, egyes fajtái azonban elfásodnak, sőt lombhullató cserjét is találunk köztük. Kínában kb. 2000 évvel ezelőtt már gyógynövényként termesztették. Európában a kora középkorban terjedt el gyógy- és dísznövényként. Gyökeréből készült kivonata többek közt paeoniflorint tartalmaz, amivel sárgaságot, vese- és hólyaghurutot, reumát gyógyítottak. Minden része mérgező, ezért otthoni gyógyászati felhasználása nem javasolt.

Nagyanyáink idejében az évelő, illat nélküli piros pünkösdi rózsa (Paeonia officinalis) volt az egyik legkedveltebb falusi virág. Ma már sokkal gyakoribbak az illatos, rózsaszín vagy fehér virágú fajok (P. lactiflora). Vágott virágként is nagyon mutatósak, sokáig díszítenek.

Pünkösd az élet megújulása. Ilyenkor volt szokás a lányok mosdóvizébe este pünkösdirózsa-szirmot szórni, mert a hiedelem szerint ettől reggelre megszépültek. A legények pedig a lányos házak ablakára tették szirmait, ezzel köszöntve őket és a tavaszt. A pünkösd az udvarlás, párválasztás ideje volt. Maga a pünkösdi rózsa számtalan közismert nóta ihletője.

 

Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje,

Mindent egészséggel látogató ege,

Hosszú úton járókot könnyebbítő szele!

 

Te nyitod rózsákot meg illatozásra,

Néma fülemile torkát kiáltásra,

Fákot is te öltöztetsz sokszínű ruhákba.

 

Néked virágoznak bokrok, szép violák,

Folyó vizek, kutak csak néked tisztulnak,

Az jó hamar lovak is csak benned vigadnak.

 

(...)Újul még az föld is mindenütt tetőled,

Tisztul homályából az ég is tevéled,

Minden teremtett állat megindul tebenned.

 

Ily jó időt érvén Isten kegyelméből,

Dicsérjük szent nevét fejenkint jó szívből,

Igyunk, lakjunk egymással vígan, szeretetből!

 

Maradok – Balassi Bálint Borivóknak való köszöntésével – kiváló tisztelettel:

 

Kelt 2018-ban, pünkösd péntekjén