Teljes értékű életet lehet élni pacemakerrel is

A pacemaker „a szív agya” – hangzott el a budapesti Városmajori Szív- és Érsebészeti Klinikán szombaton tartott előadáson; Magyarországon ma mintegy 40 ezren élnek a normális pulzusszámot biztosító, és ezáltal a szív működését segítő különleges szívritmus-szabályozóval, amely teljes értékű életet biztosít a szívbetegeknek.

 

Az előadást a szívre „szakosodott” egyetlen magyarországi betegegyesület, a SzívSN országos egyesület szervezte. Vezetője, egyben az előadó, Bernáth-Lukács Zsuzsanna elmondta, hogy céljuk a betegek segítése, illetve felvilágosítása. Noha az orvos-beteg kapcsolat az elmúlt időszakban sokat fejlődött, a betegek tájékoztatása még mindig sok kívánnivalót hagy maga után. Kezdeményezésük sikerét jelzi, hogy az egyesület három évvel ezelőtt történt megalakulása óta mintegy 3 ezer látogató kereste fel a hétvégi városmajori előadásokat.

A szakember elmondta, hogy a 40 ezer pacemakeres közül nem egy már betöltötte századik életévét, és már évtizedek óta él szívritmus-szabályozóval, amely az elmúlt évtizedekben hatalmas változásokon ment keresztül.

Az „úttörő” 1958-ban Rune Elmquist svéd villamosmérnök volt, aki kadmium-nikkel telepével történelmet írt. A „kísérleti nyúl” egy szívbeteg svéd volt, aki a híres Karolinska Intézetben kapta meg első készülékét, amelyet még 23 csere követett. A sűrű cserék ellenére a beteg 80 évig élt.

Magyarország nem sokkal maradt el ettől: az első magyar pacemakert Szabó Zoltán és Naszlady Attila professzorok 1963-ban fejlesztették ki. Az első szívritmus-szabályozó még 170 grammos, élettartama pedig 3-4 év volt. Mára azonban a pacemaker 20-30 grammnyira „zsugorodott”, és nyolc-tíz évre elegendő energiát tárol. Azután pedig elegendő egy alig 20 percig tartó elemcsere, és kezdődhet az újabb „évtized”.

Mindezzel párhuzamosan a pacemaker a korábbinál jóval korszerűbbé és „teherbíróbbá” vált. A legmodernebb például már olyan implantátum, amely egyebek között MRI-kompatibilis, azaz lehetővé teszi, hogy a beteget szükség esetén a legalaposabb mágneses rezonancia-vizsgálatoknak vessék alá. Bernáth-Lukács Zsuzsanna utalt ugyanakkor arra, hogy jelentős a tájékozatlanság a szívritmus-szabályozóra kényszerültek körében. Ez a magyarázata annak is, hogy a betegek valósággal megrémülnek, amikor pacemakert ajánlanak nekik, és nem csekély azoknak a száma, akik a beültetett szívritmus-szabályozó miatt súlyos depresszióba esnek.

Bernáth-Lukács Zsuzsanna hangsúlyozta, hogy a pacemaker – amit működése miatt „a szív agyának” nevezett – teljes értékű életet biztosít. Azaz viselője dolgozhat, sportolhat, úszhat, szaunázhat és élvezheti a szoláriumot, használhatja mobiltelefonját – csak ne épp a pacemaker feletti zsebben tartsa – , továbbá nincs számára semmilyen korlátozás a háztartási, illetve kerti eszközök használatában. Az egyetlen korlát a nagyobb mágneses erő miatt a repülőtéri biztonsági kapu, ilyenkor a pacemakeresnek igazolnia kell magát.

Arra azonban az egyesület vezetője külön is felhívta a figyelmet, hogy a pacemaker nem csodaszer: nincs az a szívritmus-szabályozó, amely helyettesítheti a helyes életmódot, beleértve az egészséges táplálkozást, a dohányzásról, továbbá a beteges alkoholfogyasztásról való lemondást, valamint nem utolsósorban a rendszeres orvosi kontrollt, amely lehetővé teszi a különböző egészségügyi kockázatok – mindenekelőtt a magas vérnyomás, valamint a magas vércukor-, illetve vérzsírszint kiszűrését.

Az orvosi kontrollnak amúgy a „pacemaker-gazda” számára is különleges jelentősége van. A fél- vagy egyéves időszakonként történő rutinellenőrzés ugyanis annak orvosi megállapítására szolgál, hogy az adott szívritmus-szabályozó – az igénybevétel függvényében – hogyan is áll az energiával. Ha a pacemaker – az életmódnak köszönhetően is – takarékos üzemmódban működik, a nyolc-tíz év elemcsere nélkül is garantált.

Bernáth-Lukács Zsuzsanna elmondta azt is, hogy a pacemakert általánosságban a mellkas bal oldalán helyezik el. Ennek oka azonban nem az, hogy a szív is inkább bal oldalon található, hanem az, hogy az emberek kétharmada – legalábbis a felmérések szerint – jobbkezes. Ezért a szívritmus-szabályozó elhelyezésekor a kiindulópont az volt, hogy a jobb kéz lehető legzavartalanabb használatát biztosítsák. A fennmaradó egyharmadnak azonban jeleznie kellene, hogy a pacemakert – szükség esetén – „jobb oldalra kéri”. Ha mindennapi tevékenységéhez, munkájához elsősorban bal kezét veszi igénybe, a pacemaker „áthelyezése” csak egy szavába kerül – mondta a szakember.