2021. szeptember 28., kedd

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

„– Mi leszel, ha nagy leszel? – Télen medve, nyáron tanár” – ismeri mindenki az ősrégi poént. Egy bizonyos kor után viszont mégis minden fiatalban felmerül a „Mihez is kezdhetnék magammal?” kérdés, főleg akkor, amikor szabadideje annyi, mint a tenger. 

Az utóbbi években egyre több középiskolás dönt úgy, hogy a nyári szünetet minél hasznosabban szeretné eltölteni. Ebben az esetben nem csak a mindennapos élményszerzés a barátokkal van egy tinédzser bakancslistáján, annál sokszor jóval komolyabb dolgok. Előbukkan a diákmunka, az új dolgok megtanulásának és elsajátításának gondolata is. De valóban, ahogy oly sok, hozzám hasonló fiatal fejében megfordul a kérdés, milyen lehetőségek állnak egy mai 15-18 éves előtt? 

Számunkra megfelelő és kifizetődő munkát csak hosszas kereséssel és céltudatossággal találhatunk. Tudnunk kell, hogy mi az a tevékenység, ami igazán leköt bennünket, hogy ne kerüljünk olyan helyzetbe, hogy már a második munkanapunkon a hátunk közepére se kívánjuk az egészet. Többnapos keresgélés után sem szabad feladnunk a reményt, sokszor a válasz ott van az orrunk előtt, csak nem vesszük, netalántán nem akarjuk elsőre észrevenni. Nem kell megijednünk vagy feladnunk a reményt. Ha hosszas kutakodás után sem találjuk meg az „igazit”, még mindig ott vannak családtagjaink, barátaink, akiktől segítséget kérhetünk. Attól sem kell fölöslegesen pánikolni, ha egy feladat elsőre úgy hat, hogy meghaladja képességeinket, ki kell lépnünk komfortzónánkból ahhoz, hogy teljesíteni tudjuk azt. Például, ha idegen nyelven kell körbevezetnünk egy csoportot az adott történelmi helyen. Bár elsőnek nagy falatnak, sőt lehetetlennek tűnik a feladat, mégis meg kell tudnunk birkózni vele, hisz ez az, ami előrevisz bennünket a későbbiekben, akkor is, ha most még nem látjuk az értelmét. 

A járványhelyzetet megelőző időszak egyértelműen mindenkinek könnyebb volt: mind munkáltatónak, mind alkalmazottnak. Sokkal több munka kínálkozott a fiatalok számára is. Valami mégis megváltozott a vírus előtti periódushoz képest, méghozzá pozitív irányba: az önfelfedezés. Jó néhány fiatal fedezte fel az önmagában rejlő tehetséget és kreativitást, amelyet akár befektetési szempontból kamatoztatni is tudott. Nagyon sok kisvállalkozás jött létre az elmúlt időben: ékszergyártással, fafaragással, kézműves tárgyakkal foglalkozó tinédzserek döntöttek úgy, hogy értékesíteni szeretnék munkáik egy részét. Természetesen ezek a próbálkozások többségében csak baráti, ismerősi körig terjedtek, hiszen 18 éves korunk előtt nem nyithatunk magunknak saját magánvállalkozást. 

A diákmunkát is, mint bármi mást az életben, élvezettel kell végeznünk. Nem szabad ráparáznunk, hogy túl későn vagy túl korán kezdjük el. Sose a haszon utáni futkosás legyen előttünk, sokkal inkább az a kézzel megfoghatatlan tapasztalatszerzés, amelyet a későbbiekben is tudunk kamatoztatni. Az ott kapott fizetés egy idő után, ha akarjuk, ha nem, elfogy. Ezzel ellentétben az összegyűjtött tudás értéke mindvégig a miénk marad.

Forró-Bathó Eszter-Anna