Tavalyi Toll, idei üzenet

Az Erdélyi Toll ismerői, követői tudják, hogy évente négyszer mutatkozik meg új színeiben a székelyudvarhelyi irodalmi-művelődési lap. Az esztendő forgását követve azt hihetnénk, hogy a műfajában, üzenetében gazdag tartalom mindig kimondottan az adott évszakhoz kapcsolódik, de hogy ez mennyire nem így van, mennyire egész évre szóló olvasmány a folyóirat minden egyes száma, arról a napokban győződhettem meg. 

Téli lustaságomban eddig csak nézegettem, de egy sort sem írtam a tavalyi utolsó Tollról, most azonban úgy éreztem, ideje törleszteni adósságomat. Tavaszi hangulatomhoz nagyszerűen illett a 140 oldalon elém táruló olvasnivaló. Már az irodalomtörténetnek szentelt első rovatban az újjáéledés, megújulás gondolatával találkozhattam (Pomogáts Béla: Az erdélyi gondolat válsága és megújulása – II.). A tanulmányrészlet végén a szerző Balogh Edgárt idézi. Szavait különösen marosvásárhelyi márciusunkban érzem időszerűnek „Sőt, akkor ez a transzszilvanizmus nem is erdélyi öncélúság, hanem mindama nemzetek jobbik belátása, amelyek Erdély zugaiban egymásba horgolódnak s állandó súrlódásaik közt is egymást keresik”.

Az olvasó a továbbiakban ismét gyűjthet lelki, szellemi erősítőt a Székely Útkereső antológia kínálatából, Kölcsey és Jancsik Pál lírájából, Beke Sándor, Váli József, Nagy Irén verseiből, Fazakas István, Gergely Róza, Kozma Mária, Szőcs János, Cseke Gábor prózai alkotásaiból. Folytatódik Málnási Ferenc Erdélyi anyanyelvoktatás – irodalmunk tükrében című nagyszabású munkája, a 27. rész alcíme: Anyanyelvi oktatásunk egy új oktatási rendszerben.

A tavaszt idézi Kozma László Juhász Gyula költői világa című tanulmánya, amelynek ezúttal a 7. fejezetét olvashatjuk. „Az Úrnak lelke lebegett teremtőn/ a vizek fölött s egy szép reggelen/ Fölhangzott boldogítón, messze zengőn/ Az új világ parancsa, a Legyen!” – üzeni Juhász A nagy víz emlékére című versében, amely számomra minden kötött tematikán túl a húsvétvasárnapi ujjongásról szól.

2016 negyedik Tollának egyik legizgalmasabb olvasmánya a Sors és pálya rovatban található Vidéki Pegazus, Albert-Lőrincz Márton rendhagyó beszélgetése Bölöni Domokos íróval, a 70. előestéjén.

A múzsáknak szentelt térben, több mint húsz oldalon a lírai alkotások mellett rövidprózát, illetve egy korábban indított terjedelmes mű (Csire Gabriella: Regélő napkelet) soron következő folytatását és Ráduly János felüdítő Félperces történeteit is megtaláljuk. 

A hit üzenetét Pálffy Tamás Szabolcs unitárius lelkész és Beke Sándor költő, a lap főszerkesztője tolmácsolja.

A folyamatos megújulás szándékát jelzi egy új sorozat, Ráduly János Dedikációk könyve című munkájának első része. A szerző a könyvtárában meglévő kiadványok dedikációit gyűjtötte kötetbe, mintegy igazolandó, hogy ezek az „ajánlások igenis dokumentumértékűek, az írói-néprajzi-rovásírói gondolkodás maradandó »lenyomatai«”.

A tavalyi utolsó Toll lapzáró írása az ébredő életről szól. Dr. Csire Gábor Czeizel Endre, harmincezer gyermek apja című tanulmánya a gazdag ismeretanyagon túl igazi tavaszi olvasmány, a lét dicsérete. Új olvasmányélményekkel gazdagabban, márciusi türelmetlenséggel várom az idei első Toll érkezését, amelyről, ígérem, időben hírt adok.