Tartalmas házasság hete a Keresztelő Szent János-plébánián

Bibliatörténeti utazás, bátor tanúságtétel

Ft. Oláh Dénes főesperes, plébános rendkívül érdekes, részben meghökkentő, de ugyanakkor kedves idézetekkel oldott, a humort sem mellőző előadásban kalauzolt végig a család kialakulásán, fejlődésén, átalakulásán és szerepén a Bibliában a házasság hetében tartott rendezvényen.

A Keresztelő Szent János-plébánia gazdag programot szervezett a nevezetes hétre, amely február 13-án szentmisével kezdődött a házasokért, akik megtekinthették a Mindörökké című filmet. Kedden jegyeskurzust tartottak a családalapításra készülő fiataloknak – számolt be Balla Imre segédlelkész, iskolalelkész, a szerda esti tanúságtétel házigazdája. Majd vendégeiről elmondta, hogy a jó házasság receptjének kincsét hordozzák magukban, ezért mindig jó „rájuk csodálkozni”.

Meghívására, kérésére a szimpatikus, két gyermeket nevelő, 25 éve együtt élő székelyudvarhelyi házaspár, Zsombori Angéla és Zsolt osztotta meg gondolatait arról, hogy milyen nehézségeket legyőzve, milyen élményektől megerősödve, a hitbe fogózva alakult úgy a házasságuk, hogy annak történetéről szívesen és büszkén beszélnek másoknak is. 

A Maradjunk együtt! jelszó akkor érdekes, ha egy házaspár feszültségeket és mélységeket él meg – hangzott el a bevezetőben. A nagy-nagy bajokban a házastársak általában összetartanak, a mindennapi életet tarkító kis, jelentéktelen esetekben viszont kevésbé, holott ebből van több, éppen ezért az idei biztatás a mindennapi élet jelszava kellene hogy legyen. A keresztény házaspárok kezében ugyanis ott van a kulcs, azaz a kiengesztelődés, a megbocsátás és az újrakezdés esélye, amit az egyház kínál fel, mégis sokan nehezen tudnak élni vele. Ennek titkát, lehetőségét és eredményét osztotta meg feleség és férj az őszinteség és a hit jegyében, annak fontosságát hangsúlyozva, hogy változtatni, változni igenis kell és lehet. Ha az együtt maradáshoz erre van szükség, meg kell hozni ezt a döntést is – mondta tanulságként a férj. A vallomásra való ráhangolódást a házaspár leendő veje teremtette meg, aki a szerelemről, szeretetről szóló dalokat adott elő gitáron, és a hangulatos befejezésről is ő gondoskodott.

Csütörtökön este Balla Imre segédlelkész egy Kornis Mihály-idézettel adta át a szót Oláh Dénes főesperes, plébánosnak, aki a család jelentését és alakulását követte végig a Bibliában érdekes előadása során. A főesperes, aki az Ószövetséget tanította a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Katolikus Teológia Karán, különösen jártas a Bibliában, amit ma is szenvedélyesen tanulmányoz, hogy a Szentírás fényében tanítson.

A Bibliában a család szót nem találjuk. (A magyarba az ószláv cseljád szóból a 12. században került át, ami háznépet jelent – tehetnénk hozzá az előadó nyitómondatához.) A szó sem a görög, sem a héber nyelvben nem fordul elő, a fogalomra a ház(a) szót használják, ahogy a magyarban is szoktuk a háza népe kifejezést említeni.

A patriarchák korában (Ádámtól Jézusig)

A család sokkal népesebb volt, mint a későbbiekben. Az apa (családfő) és az elsőszülött, valamint a többi fiú és unokák, az apa fő- és mellékfeleségei, a felnőtt fiúk feleségei, lánygyermekek, szolgák és állatok alkották. A nomád életmód tette szükségessé ezt a családszerkezetet. A sivatagban kóborló ellenséges csoportok között egy közösség úgy maradhatott fenn, ha a férfiak megvédték a család tagjait és a nyájat. A nyájat nem osztották szét a fiúk között, ezt az elsőszülött örökölte, és ő lett a család feje. Az apa hatalma megkérdőjelezhetetlen volt. Feleségeit vásárolta, és, ha már nem tetszettek, eladta, megszabadult tőlük. A lánygyermekekért fizetett vételár az apa vagyonát növelte. Fiúgyermekeit kitagadhatta. Halála után az elsőszülött fiú lépett a helyébe, aki a család többi tagjait, akár az apa feleségeit is, örökölte. A nők jogok nélkül, alárendelten, kiszolgáltatottan éltek, a nyáj gondozása, a háztartási munkák elvégzése hárult rájuk. Vallási szempontból is az apa diktált, az ő Istene volt a nagy család Istene is. 

Ha nagyon sokan voltak a családban, két részre oszlottak, de szükség estén segítettek egymásnak. A rokon nemzetségek törzset alkottak, a törzsek törzsszövetséget, majd népet.

A nők kiszolgáltatott helyzetével ellentétben az előadó nagyon szép idézeteket válogatott a Talmudból, amelyek azt bizonyítják, hogy a szeretet, szerelem ebben a kiszámított, sajátságos helyzetben is „működött”. 

„A feleséged mosolya a legszebb jutalom.” „A feleséged haragja a legnagyobb büntetés, a feleséged öröme az élet legnagyobb boldogsága.” „Nincs gazdagabb ember annál, mint akit szeret a felesége.” „Van egy háború, amelyben akkor is vesztes vagy, ha győzöl: ha a feleségeddel harcolsz.” „Aki a feleségét megbántja, ne imádkozzék többet, mert úgyis zárva maradnak előtte az ég kapui.” „Aki a feleségét bántalmazza, csak tévedésből lett ember.” „Erős férfiak, tanuljatok tűrni, szenvedni a nőktől” – és sorolhatnánk tovább.

Jézus idejében

Megszűnt a nagycsalád és a többnejűség, a család belső felépítése olyan lett, mint ma: apa, anya és a gyermekek alkották. Az ok, hogy a családok letelepültek, kialakult a városi kultúra, megváltoztak a megélhetési lehetőségek, nyáj már nem létezett, és az a gyermek, aki megházasodott, elment otthonról. Az átlagos keresetű férfi képtelen volt több asszonyt eltartani. 

A családtagok viszonyát illetően viszont nem javult, sőt rosszabbodott a helyzet. A férj egyik feleség helyett másikat vihetett a házhoz. Feleségét pénzért vette, lányát pénzért adta el. Házastársi hűségre csak az asszony volt kötelezhető. A nyilvános ügyek intézésében azonban nem vehetett részt, ha vendég volt, nem tehette be abba a helyiségbe a lábát. A férfi nem köszönt, nem beszélt az asszonnyal, ez utóbbi vendégeket nem szolgálhatott ki. 

A zsinagógában az asszonyok elkülönülten, szótlanul és tétlenül voltak jelen a szertartáson, nem kellett zarándoklaton részt venniük, a férfiak lenézték, butának, varázslónak tartották őket. Ha nem születtek gyermekek, eltaszították, ha lányaik voltak, átkozták őket. A gyermekek az apa kizárólagos tulajdonát képezték. Idézetek is elhangzottak, mint például: „Boldog, akinek gyermekei fiúk, jaj annak, akié lányok”.

Bát a törzsi hovatartozás elveszítette korábbi jelentőségét, népszámláláskor figyelembe vették. A család lakóhelyét és kapcsolatrendszerét az apa foglalkozása, vagyoni, társadalmi helyzete határozta meg. A vallási életben is az ő szerepe volt a döntő, tanulmányozta a törvényt, részt vett a zsinagógai istentiszteleten, magyarázta az írást. Az apa döntéseit egész családjának követnie kellett. 

Jézus tanítása a családról

Élete és tanítása sok olyan részletet tartalmaz, ahol mind szóval, mind tetteivel bírálja a korabeli zsidóságnak a családról alkotott felfogását. A családot véleménye szerint apa, anya és a gyermekek alkotják, akik egymáshoz tartoznak, és csak egymástól függenek. Véleménye szerint az anya (feleség) helyzete nem lehet függvénye a férj önkényének. Szembefordul a hagyományos felfogással, amely lehetővé teszi a válást és az újraházasodást. Az indoklás: „Amit tehát Isten egybekötött, ember szét ne válassza” (Mt 19,6; Mk 10,9). 

Máté evangéliuma szerint azonban – szemben Márkkal és Lukáccsal – a feleség hűtlensége esetén Jézus megengedi a válást. Bár a családtagok egymás közötti viszonyáról nem beszél, átlépi a nőkkel és gyermekekkel szembeni korabeli megközelítés szabályait. Nem létezik számára a megalázó kettős erkölcs, amely az asszonytól hűséget követel, a férfitól nem. Nem ismeri el férfi és nő értékbeli különbségét, az asszonyokkal szóba áll, meghallgatja, gyógyítja, tanítványai közé fogadja őket. 

A gyermekek éppen annyira fontosak számára, mint a felnőttek, meggyógyítja, feltámasztja, példaképül állítja tanítványai elé. „Ha nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem mentek be a mennyek országába” (Mt 18.2-3). Az alapvető új felfogás szerint férfi és nő, felnőtt és gyermek Isten előtt teljesen azonos értékű.

Amikor azonban Isten országának örömhírét hirdeti, Jézus szembefordul a családdal, és szembefordítja családjukkal az őt követőket is, ha Isten ügyéről van szó. A legmélyebb emberi köteléknél is erősebb ragaszkodást, a legnagyobb testvéri, hitvesi, gyermeki szeretetnél is nagyobb szeretetet kér tanítványaitól. Ha a benne való hitért szembe kell fordulni a családdal, Jézus elvárja, hogy hívei mellette döntsenek, mert Isten országát értékesebbnek tartja mindennél. Azért beszélt olyan keményen a családdal való szembefordulásról, mert nyilvános működése idején követésétől a családi kötelékek nagyobb mértékben tartották vissza tanítványait, mint ahogy segítették. 

A család az apostolok korában

A keresztény kor kezdetén egyre többen csatlakoztak a Krisztusban hívőkhöz, köztük nagy számban családok is. 

A házasság felbonthatatlanságának törvényét Pál apostol kifejezetten Jézusnak tulajdonítja: „nem én parancsolom, hanem az Úr” (I. Kor 7,10). Bár tanítja, hogy a törvény mindkét felet egyaránt hűségre kötelezi, apostoli tekintélye alapján meglepő és egyedülálló engedményt tesz, miszerint „a nem hívő fél elhagyhatja kereszténnyé lett házastársát” (1Kor 7,15). „Ilyen esetben a testvér vagy nővér sincs lekötve” – így szabaddá válik, és újraházasodhat. (Privilegium paulinii a jog szerint.) Az ok: Pál méltatlannak tartaná, ha a megtérés kegyelme a békétlenség állandó forrása lenne a házastársak között.

Férfi és nő kapcsolatának meglepő kettősségéről szólnak az apostoli levelek. Bár gyakran tanúsítják a férfiak és nők teljes egyenlőségét, továbbá egyenlő jogaikat a házasságban, valamint, hogy a hívő asszony éppúgy megszenteli nem hívő házastársát, mint a hívő férj (1Kor 7,3-4), a teljes és lényegi egyenlőséget hirdető részletek mellett – főként Pál írásaiban – olyan kijelentésekkel találkozunk, amelyek a nők alárendeltségéről beszélnek. „Nem a férfit teremtették az asszonyért, hanem az asszonyt a férfiért” (1Kor 11,9), „a férfiból” (11,8), ezért a férfi „feje az asszonynak” (1kor 11,3; Ef 5,23), az asszony pedig „alá van vetve a férfinak” (Róm 7,2; 1Pt 3,1.5). Az asszony megérdemli sorsát, mert bűnbe esett, és azóta is kísértést, a bűn forrását jelenti a férfi számára, ezért jobb, ha asszonnyal nem érintkezik. A nőknek a keresztény istentiszteleteken is hallgatniuk kell. 

Az alárendeltségükre utaló kijelentések mégsem tekinthetők általános érvényű keresztény igazságoknak, mert az idézett szerzők más helyen a teljes egyenlőséget hirdetik. A megkülönböztetés a korabeli hagyományos zsidó felfogást tükrözi, bár a zsidó törvény, amelyre Pál hivatkozik, abban a korban már érvényét vesztette. Az ősegyház életében és gyakorlatában nem érvényesül ez a megkülönböztetés. Pál számos keresztény nőről és asszonyról emlékezik meg szeretettel, így például Priszcilláról, aki férjével együtt kíséri missziós útján, magyarázza Isten tanításait…

A nők alárendeltségére vonatkozó kijelentések részben gyakorlati visszaélések hatására születhettek (vö. 1Kor 14,36), részben a szerzők egyéni álláspontját vagy a korabeli felfogást tükrözik, amelyet az apostolok is csak nehezen és fokozatosan tudtak levetkőzni – hangsúlyozta az előadó. 

A gyermekekről keveset olvashatunk az újszövetségi szövegekben, de ez a kevés összhangban áll Jézus felfogásával, aki a gyermekeket Isten előtt teljes értékű személyeknek tekintette.

A szülő kötelessége szeretni és nevelni gyermekét, az utóbbinak pedig mindenben engedelmeskednie kell. Többé nem képez tulajdont, nem lehet kiszolgáltatva a szülők, különösen az apai önkény kénye-kedvének. A gyermek „szentsége”, Krisztushoz való tartozása éppen annyira fontos, mint a szülőké (1Kor 7,14).

Oláh Dénes főesperes előadásának végén a családoknak a keresztény közösség életében betöltött szerepéről beszélt.

A családi ház kezdettől fontos szerepet játszott az evangélium hirdetésében és a keresztény hit terjesztésében. Jézus családi körben tanított, gyógyított, fogyasztotta el a húsvéti vacsorát, a szentmise ősét, ami kezdettől fogva családi ünnep volt. Halála után, és főleg miután követői kiszorultak a templomból, a kenyértörést családi házaknál végezték, ahol az igehirdetés, az istentisztelet zajlott.

Az összefoglalóban elhangzott, hogy „mióta ember él a földön, folyik a harc a férfi és nő között az elsőbbségért”. Többnyire a férfiak, de néha a nők kerekednek felül. Holott Isten a férfit és a nőt egyenlőnek teremtette, és tervei szerint a házasságban két egyenlő fél egyesül. Az egyenlőtlenséget és a válást a bűn (Ter 3,16) és a megátalkodottság (Mk 10,5) hozta létre. Isten azért küldte fiát a világba, hogy benne és általa „helyreállítsa a fejtetőre állt világot” (Ef 1,10). A családot megtisztítsa a bűn rombolásától és visszaadja annak eredeti szilárdságát, harmóniáját, ami további feladatot ró a keresztényekre – fejezte be előadását Oláh Dénes főesperes. Az elhangzottak lényegét rövidített formában próbáljuk továbbítani minden hívő és nem hívő ember számára, hiszen kultúrtörténeti szempontból is hasznos és tanulságos egy ilyen utazás a Biblia világában.