Tandori Dezső: Napfény egy üres szobában

Napfény egy üres szobában… Lehajtom 

fejem a földön egy fénymásolatra, 

egy pillanatig elalszom a rajzon, 

belealszom a kinti lombozatba, 

mely már alakul itt a Duna-parton. 

Az üres szoba megtelik-e? Nem 

tudhatom, valójában sose jártam 

ott, akkor-ott, vagy még hozzátegyem: 

soha abban-az-egyedül-világban; 

és most még egy madár itt van velem, 

ő is, most még, alszik a lábamon, 

mezítláb vagyok, és elindulóban, 

hová? Üres szoba, nem tudhatom, 

valaki számára alakulóban, 

valakinek ott ez már: tartalom, 

nekem csak, hozzátehetem-e: forma…? 

Amit majd nekem kell kitöltenem, 

és mintha a más-kép hiába volna, 

felébredek, nem lelem a helyem; 

jövök, írom ezt; jön, érint a tolla. 

81 éve, 1938. december 8-án született Budapesten a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és József Attila-díjas költő, író, műfordító, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. Nat Roid álnéven krimit, Hc. G. S. Solenard néven pedig fantasztikus regényt is írt. 80 éves korában, 2019. február 13-án hunyt el.