Tamási Áron: Bujdosó lány
Krónika 1764-ből
Mint megállnak futó vizek és suhanva szálló madarak,
Egynéhány percre állj meg te is, oh szíves emlékezet.
Szállj meg velem e régmultak halmánál pihegni,
S együtt dobogván bujdosó szívemmel, mely, íme, hazatér:
Írd belé, oh emlékezet, a maradó időbe,
Hogy mily nagy vész találta ismét a népet,
Midőn éltünk vala ezerhétszáz után
A hatvannegyedik esztendőben.
Mert jött vala akkor, a hatalmas császárnő
Parancsa szerint,
Egy hóhér generális, kinek neve vala Bukkóv,
Hogy megrontsa nálunk a szabad törvényt.
El is kezdé állítani szabad földünkön
A rabság kitalált katonarendjét,
Fegyverbe akarván húzni szabad atyáinkat
S kedveseinket szívünk mellől.
De ők nem hajlottak a széjjelhordott parancsra,
Minek mögötte császárnő állott
És hóhér generális,
De nem állott mögötte törvény.
Ennek okán ágyús és puskás németjeit
Híres Madéfalvára reá küldötte
Gyilkos generális,
S télnek hideg hajnalán népünk seregét
S közöttük nemzetünknek egybegyűlt jeleseit
Halomra kezdette öletni.
(részlet, 1952)
