Szülésre készülve

Az első nap dr. Németh Mónikát hallgatták a várandós kismamák és néhány leendő apa is.

Három napon át a budapesti Napvilág Születésház munkatársai, dr. Németh Mónika általános orvos, szülésznő, független bába és dr. Frigyes Júlia, anya-gyermek kapcsolattal foglalkozó pszichiáter tartott felkészítőt gyermeküket tervező és áldott állapotban levő kismamáknak, dúláknak a várandósságról, a természetes szülés feltételeiről, az esetleges akadályairól és szövődményeiről, a belső készülődésről, a gyermekágyról és a szoptatásról. A rendezvényt a marosvásárhelyi Moncsi klub szervezte.

Az első nap dr. Németh Mónikát hallgatták a várandós kismamák és néhány leendő apa is. Az előadó, akinek mind az öt gyermeke otthon született, többek között beszélt az Egészségügyi Világszervezet ajánlásairól is. Elmondta azt is, hogy – amennyiben nem merül fel komplikáció – fontos megvárni, hogy a szülés folyamata magától induljon el, mert ekkor a legalkalmasabb az anya szervezete a szülésre, és ez jelentősen megkönnyíti annak lefolyását, illetve csökkenti a fájdalmat.

Sok hasznos tanács hangzott el, így például az, hogy bár az ultrahang igen informatív és – jelenlegi ismereteink szerint – a magzatot és az anyát nem károsító vizsgáló eljárás, azonban javasolt óvakodni a túlzottan hosszú ideig tartó és indokolatlanul gyakori ultrahangvizsgálatoktól.

A tanfolyam ötletéről, lefolyásáról Kovács Réka Rozáliát kérdeztem, aki várandósként vett részt a rendezvényen.

– Körülbelül 14 évvel ezelőtt volt az első szülésfelkészítő Marosvásárhelyen, amelyet a Napvilág Születésház munkatársai tartottak, s az idei immár az ötödik. Mivel a várandós anyukák cserélődnek, szükségessé válik egy-egy újabb tanfolyam. Fontos, hogy itt nem szabályok, receptek hangzanak el. Személy szerint engem abban segített, hogy a saját utam helyességében megerősödve a kérdéseimre választ kapjak. Sokféle anyuka jön el a felkészítőre, ki az első, ki a többedik gyermekét várja, s van olyan, aki kórházi, magánkórházi szülésre készül, esetleg egy császármetszéses szülés utáni második gyermekét szeretné hüvelyi úton megszülni. Az első napon a várandóssággal kapcsolatos általános információkról volt szó, hétfőn délelőtt arról hallgattuk az előadót, hogyan kell belülről készülődni, milyen traumákat, konfliktusokat érdemes átgondolni, rendezni a szülés előtt. Egyébként érdekes, hogy ezeknek egy része szüléskor megoldódik. Délután a bábai szemléletről beszéltek az előadók, melynek alapgondolata, hogy a szülés természetes folyamat, és lehetőség szerint kerülni kell a beavatkozásokat. Fontos a folyamatos jelenlét és figyelem, az empatikus támogatás. Kedden délelőtt a szülésről, a gyermekágyról, az újszülöttről beszéltünk, valamint arról, hogy mire kell figyelni, ha megszületik a baba, délután egy-egy filmet néztünk meg a háborítatlan szülésről és a szoptatásról.

– Van-e lehetőség, szakember arra, hogy Erdélyben a várandós nő otthon szüljön?

– Sajnos, Romániában egyelőre nem létezik olyan képzés, melynek során a téma iránt érdeklődő szakemberek elsajátíthatnák az intézeten kívüli szülés kísérésének alapvető szabályait, melyek jelentősen különböznek a kórházi szülészeti gyakorlattól. Akik nem kórházban szeretnének szülni, azok kénytelenek külföldre utazni emiatt, vagy nélkülözni az elérhető legmagasabb szintű egészségügyi ellátást. Európa számos országában már törvényes és elérhető az otthoni szülés, s több szakember is van, akik segíteni tudnak.

– Sokan szülnek gátmetszéssel, ez az otthonszülésnél hogyan oldódik meg?

– Otthonszüléskor nagyon ritkán végeznek gátmetszést, leginkább csak komplikáció fellépése esetén, a magzat érdekében. Ha szeretetben, türelemmel kivárják a gát tágulását, akkor nagyon ritka a komolyabb sérülés. A kis sebeket a bábák a helyszínen ellátják. Túlzásnak érzem, ami egyes kórházakban történik, ahol az újszülöttek nagy százaléka császármetszéssel jön a világra, s ritkaság, akinek nincsen gátmetszése.

Ramona Székelyudvarhelyről érkezett, s elmondta, hogy a két korábbi terhessége idején felmerült kérdéseire kapott választ, továbbá arra is, hogy lehet másképpen, háborítatlanul is szülni.

– Lelkiismeret-furdalásom volt a két gátmetszés miatt, s itt megmagyarázták, hogy szükséges lehet, ha megalapozott oka van. Sok apró dolog került a helyére, ami megszépíti a várandósságot.

A kérdésre, hogy miért vállalták a harmadikat, elmondta, hogy a baba váratlanul jött, de valójában alátámasztja, amit szerettek volna. Nemcsak várandós nőként, segítőnek készülve érkezett a felkészítőre – tette hozzá.

Erika szintén Udvarhelyen él, s első kisbabáját várja. Kezdőként sok mindent olvasott, ami a hallottak hatására letisztult, rendeződött benne. A tapasztalatok bemutatása is segítségére volt abban, hogy a szülésre mint jó élményre gondoljon.

– Szeretnék ugyan háborítatlanul otthon szülni, de még nem érzek elég erőt magamban, remélem, hogy a másodiknál már nem lesz probléma.

– Az anyukák hogy fogadták a hallottakat? – kérdeztem dr. Frigyes Júlia pszichiátertől.

– Nagyon jó, hogy szinte mindenki babát vár, és az is nagyon jó volt, hogy egy-egy téma felvetése után a résztvevők saját élményei és érzései mentén folyt a beszélgetés.

– Mi a lényege annak, amit szeretett volna átadni?

– A bizalom és az önbizalom reményét. Megbízhatunk abban, amit érzünk, és megbízhatunk a kisbabában. Hogy a jó segítség csak arra segít rátalálni, ami amúgy is megvan bennünk. Így van szülés közben a jó segítő együtt a vajúdóval, hogy aztán a megszületett kisbabával így legyen együtt az anyja: a magunkkal való találkozás elmélyülését szolgálja a másikkal való találkozás – mondta dr. Frigyes Júlia, aki női segítő szerepben vesz részt szüléseknél, s egyébként pszichiáterként segíti a szülés körüli időszakban a hozzá forduló családokat.

– Mit tudnak a legkevésbé a várandós anyukák?

– Nem nagyon kell semmit se tudni. De ami hiányzik mégis, az talán a tapasztalat. Sokunk számára az első szülés, amiről élményünk van, a sajátunk. Az első újszülött, akivel életünkben találkozunk, a sajátunk. Felnövekedésünk során el vagyunk választva az élet tényeitől, így aztán nem csoda, ha néha sokkoló, amikor az életadás kapcsán mégiscsak muszáj szembetalálkoznunk velük. Talán azt tudjuk a legkevésbé, hogy a szülés körüli élményeink közepette – amelyek között jó néhányhoz energiára lehet szükség, hogy integrálni tudjuk önmagunkba – időt kell adni magunknak, hogy kibontakozzon a biztonságadás képessége. Szülés után az anya sokszor nagyon hamar egyedül marad a kisbabával a lakásban, és ez idegen és nehéz, majdhogynem természetellenes helyzet. A segítők pedig nagyon gyakran inkább burkolt elvárásokat jelenítenek meg, sokszor azt az elvárást, hogy az új anya új érzései ne kényszerítsék őket arra, hogy szembe kelljen nézniük saját hiányaikkal, fájdalmaikkal és félelmeikkel – mondta az előadó.