Szűkös esztendő az idei

Erdőcsinád tehenesgazdáinál

Simon Ferenc és öccse, Gyula, édesapjukkal, id. Simon Ferenccel együtt a legnagyobb tejtermelő gazdák Erdőcsinádon. Míg a falubeliek többsége csupán egy-két tehenet tart, Ferencnek jelenleg 27 állata van – ebből 15 fejőstehén és 12 növendék borjú –, Gyulának pedig 28 jószága van – húsz fejőstehén és nyolc növendék. 

A Simon család 50–60 hektár földet művel meg. 12 hektáron búzát, négyen árpát, hat hektáron silókukoricát termesztenek az állatoknak, legelőjükön lucerna terem. A szárazság és a drágulás kettős kihívás elé állította a gazdaságot – erről az idősebb testvér számolt be látogatásunkkor.

Ferenc és Gyula Sáromberkén végezték a mezőgazdasági szakközépiskolát, majd betársultak édesapjuk mellé. 

– Az iskolában a gépek kezelését, javítását tanultuk meg, arra nem készítettek fel, hogy mi mindennel jár még ez a munka, mi a teendő, ha egy állat megbetegszik. Ebbe menet közben szoktunk bele. Hajnali 5 óra után 20 perccel indul a napunk, és estig nincs megállás. Először az állatokat látjuk el, ez délelőtt 9–10 óráig elhúzódik. A déli, délutáni órákat a mezei munka tölti ki, este 6 órakor pedig minden más elfoglaltságot félre kell tenni, mert újra kezdődik a fejés. Szabadidőnkben a gépeket javítgatjuk – körvonalazta a napi teendőket Ferenc, akitől azt is megtudtuk, hogy a tejet a helyi begyűjtőbe viszik. A Hochland cég veszi át, literenként 1,50 lejt fizet. Nyári időszakban a két testvér egyenként 200–200 litert ad be. A növendékállományból eladni is szoktak, ha van rá igény, a vevők rendszerint házhoz jönnek.

Feleannyi lett a búza

Simonék a gabonát teljes mértékben az állatok számára termesztik, mi több, a saját gabonájuk mellé még vásárolniuk is kell, hogy a takarmány elegendő legyen. A tavalyi jó év volt, ez a szerencséjük, idén ugyanis az aszály miatt nagyon gyenge lett a termés.

– A learatott búza éppen fele a 2021-es mennyiségnek, az árpa még kevesebb. A múlt évről még mindenből maradt tartalékunk, így tudjuk átvészelni ezt az évet – mondta a nagyobb testvér. Arról is megkérdeztük, hogyan sikerült megküzdeniük a megye számos települését érintő, több mint egy hónapig tartó vízhiánnyal. 

– Öt kútunk van a mezőn, hidroforral nyomjuk egyikből a másikba a vizet. A kánikulát azért így is megsínylettük – jegyezte meg a gazda. Ami az árak növekedését illeti, a két testvér számára az üzemanyag-drágulás okozta a legnagyobb gondot, most már azt is meg kell gondolják, hogy mikor érdemes beindítani a traktort. 

Ferenc és Gyula egyébként sikeresen pályáztak a Pro Economica Alapítványnál, a nagyobb testvér egy traktorral, az öccse fóliázó- és fejőgéppel, kalapácsmalommal, ciszternával bővíthette felszerelését. Ha lenne egy újabb kiírás, Ferenc valószínűleg egy új ekére tartana igényt – derül ki beszélgetésünk vége fele. 

Ekkor esik szó vendéglátónk legnagyobb örömforrásáról, három lányáról is. Csillog a szeme, miközben sorra veszi őket: az óvónő végzettségű Zitát, a nővérek közt a rangidőst, a középső lányt, Tündét, aki idén végezte a középiskolát kereskedelmi szakon, és felvételt nyert a Sapientia egyetem kertészmérnök szakára, valamint a nyolcadik osztályba készülő Erikát, aki sokat segít a gazdaságban, esténként ő hajtja be, és meg is feji a teheneket. 

– Hiába van drágaság és szárazság, nem hagyjuk magunkat, hiszen van ki tovább vigye a családi örökséget – vonta le a következtetést az édesapa.