Sztárgyár

• 2012-10-08 16:27:56

• Máthé Éva

Magyar össznépi televíziós tehetségkutatásban – hál’istennek – immár igazán nincs hiány.

Magyar össznépi televíziós tehetségkutatásban – hál’istennek – immár igazán nincs hiány. Teljes gőzzel üzemel a több millió nézőt vonzó X-Faktor, hamarosan startol a Tv2-n a The Voice „pacsirtatorkú” énekest kereső-kutató show, s a Duna TV műsorában immár elkezdődött a Fölszállott a páva című népművészeti vetélkedő. Kétlem, hogy a Fölszállott a páva előválogatási akcióiról szóló riportokat több millióan vagy akár több százezren nézték. Most persze illene arról papolni, hogy igenis: kizárólag ezért kell lelkesedni, mármint a tiszta forrásból merítő énekesekért, táncosokért, ugyanis kutya kötelességünk megőrizni mindazt, amit drága jó szüleink ránk hagyományoztak, mert a magyar népművészet csakis a miénk, identitásunk megőrzése függ annak fennmaradásától. Csakhogy tudjuk nagyon jól: papolással, erőszakkal népművészetet nem lehet fenntartani, kultiválni. Mást sem. A falusi kultúrotthonok dáridóihoz hasonlatos hangulatot árasztó tévéműsorok egészen biztosan nem fognak tömegeket megmozgatni. De arra igenis nagyon jók, hogy ismét tematizálják a népművészetet, akárcsak korábban a táncházmozgalom, és ha nem is mozgat meg hegyeket a vetélkedő, hosszú távon egészen biztosan nem bizonyul majd haszontalan kezdeményezésnek. A legszimpatikusabb az egészben Novák Péter színművész, Novák Papa fia, aki bohókás előjátékával azt sugallta: nem kötelező imádni a folklórt, nem muszáj földig hajolni a népdalok, népi táncok előtt, de miért ne kedveljük őket? Mi lenne, ha újra komolyan vennénk és terjesztenénk ezeket? Az ő nyitott személyisége egyelőre garancia arra, hogy a műsor nem lesz köldöknézős búsmagyarkodás. Természetesen még nagyon az elején vagyunk a vetélkedőnek, tehát jócskán elhajolhat jó és rossz irányba is.

Az X-Faktor – mint egy igazi tévékombájn – határon innen és túl hetek óta tarol a szombat esti fő műsoridőben. (Egyelőre a vasárnap estéket is uralta – két héten keresztül.) Bár lehet, hogy ezt sokan szentségtörésnek tartják, mégis megkockáztatom összehasonlítani a két vetélkedőt. Véleményem szerint a folklórversennyel szemben az X-Faktor nagy előnye az, hogy míg a Fölszállott a páva személytelen, alig tudunk meg valamit a versenyzőkről, addig a könnyűzene oltárán elvérző, a versenyből kieső vagy bent maradó fiatalok teljesen pőrén, érzelmeiknek abszolút kiszolgáltatva, igen közel kerülnek a szívünkhöz, lelkünkhöz, függetlenül attól, hogy szimpatikusak, valóban tehetségesek, vagy egyszerűen olcsó kis ripacsok. Mindegy! De mélyen emberiek, egyediek. Olvasom az interneten többek véleményét: azért került ismét két hazai lány a döntőbe (a nagykárolyi Csobot Adél és a bánffyhunyadi Antal Tímea), mert mi, erdélyi magyarok vagyunk a legszorgalmasabb „esemesezők”, betelefonálók. Mert tőlünk gyűl leginkább a sok-sok zsozsó a producerek bankszámlájára. És én még azt hittem, hogy mifelénk tehetségesebbek a kislányok és kisfiúk, mint anyaországi társaik. Szóval ideje lenne végleg megértenünk: az X-Faktor nem más, mint egy könyörtelen sztárgyár, ahol az egyetlen szempont a profitszerzés.