2024. july 4., Thursday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

A legnagyobb változásokat az 1562-es felkelést követő intézkedések hozták. Lezárják a sóváradi sóhegyen a maros-székiek felszíni bányáit, és a sófalvi sóhegyre korlátozzák a kitermelést.

Birtokadományozásokkal létesített „tilalmas helyek” a Székhavasán


A Sóvidék történelmében fokozatosan növekvő szerepe volt az értékes sónak. Nem tekinthető puszta véletlennek, hogy az egységes telepítésű, így nyelvjárásilag is egységes területet kettéosztják a székek határának kijelölésekor, megosztva Marosszék és Udvarhelyszék között a régió legnagyobb értékének számító sófalvi (ma parajdi) és sóváradi (ma szovátai) sóhegyeket. A két sóhegy közötti távolságot szinte tökéletes pontossággal felezte az egykori székhatár.

A legnagyobb változásokat az 1562-es felkelést követő intézkedések hozták. Lezárják a sóváradi sóhegyen a maros-székiek felszíni bányáit, és a sófalvi sóhegyre korlátozzák a kitermelést. „Tudom aztis hogy mikoron Iffiu Janos kiraly el fogua az Zouathay Sorol az Marosszekieket hogy ne miuelnek az baniat…” jelenti ki a hetvenes éveiben járó kibédi Orbán Bálint 1623-ban tett vallomásában. Az intézkedések egy új helység, Parajd megjelenését eredményezték a Sóvidéken. A helység első okleveles említése 1564-ben történik.

Marosszék falvaira súlyos csapást jelentett a szabad só jogának korlátozása. A nagyállattartásban, a hústartósításban nélkülözhetetlen só megszerzéséért a fejedelmi jobbággyá tett székelyek rendszeresen visszatértek a lezárt marosszéki sóhegy bányagödreihez. Így a mindenkori sókamaraispán számára egyre nehezebbé vált a Sóhegy őrzése.

Az 1570-es évek végén Báthori Kristóf vajda erélyes intézkedéseket hoz a kincstár jövedelmét jelentősen csökkentő sólopások meggátolására. A Székhavasából kihasított területek adományozásaival tilalmas helyeket létesített a Sóhegy körül. Váradi Kis Pál deák tilalmas területe a sóhegyet és annak közvetlen környékét foglalta magába: a János- és a Rakottyás-mezőtől a Cseresznyés-hegyig, valamint a mai Mogyorósi-tó körül levő Sóspatakeleiig (Sóspatak-eleje, ma a Medve-tó vízfölöslegét levezető Sóárok) területén levő legelő- és erdőbirtokokra kap használati jogot. Apafi Miklós használati joga a Kismező, Szakadát-pataka, Vágó-patak, Keresztesbérc, vagyis a Szováta-pataka és a Kisnyárád fölötti hegyél közötti területekre terjedt ki. A kibédi Madaras János a Szováta-mezején, a torboszlói Tőkés család a Sóvárad és Sófalva közötti régi országút fölött kap tilalmas területet a vajdától. A birtokadományozásokkal a sóhegy körül létrehozott tilalmas helyek a Sóvárad és Sófalva közötti régi országúttól a Kisnyárád fölötti hegyélig húzódtak, meggátolva a marosszéki sóhegy és az azt övező erdők és legelők megközelítését. A székely közbirtokon létesített tilalmas területek nem jelentették a birtokrész tényleges tulajdonjogát, legfeljebb az erdő- vagy legelőterület használati jogának, jövedelmének a megszerzését. 1741-ben az osztrák fiskus indit pert II. Apafi Mihály szovátai részbirtokának megszerzéséért, „…de mivel az székely juss volt s mivel Apafi annak tényleges birtokában nem is volt, a pert elvesztette” (Orbán Balázs, 1870. IV. 15)

A birtokadományozásokkal létesített tilalmas helyek önmagukban még nem jelentettek kellő biztosítékot a sólopások meggátolására, ezért a vajda megbízza Váradi Kis Pál deákot sóőr családok letelepítésével a sóbánya közelében. Az első lakosok letelepítése az addig lakatlan Szováta mezejére 1576 és 1578 között történhetett.

A tilalmas helyek létesítése nem befolyásolta a Bekecs környéki 16 falut a Székhavas bekecsi részén lévő legelők, erdők, makkolóhelyek szabad használatában, viszont a Kibéden aluli falvak lakói, birtokos nemesei és jobbágyai hagyományos, erdölő, legeltető és makkolóhelyeik nélkül maradtak. Tovább rontotta helyzetüket a sóőr családok telepítése az addig lakatlan Szováta-mezejére. A vajdai parancsra megvalósuló telepítés a házhelyek, telkek pontos kijelölésével történt. A telkek fölött már teljes tulajdonjogot biztosítottak a tulajdonosoknak! A fejedelmi paranccsal viszont csak a leghatalmasabbak, az erdőszentgyörgyi Kornis és a gyulakutai Lázár családok mertek szembeszegülni, kik fegyvereseik és jobbágyaik élén megtámadták a Szováta mezején letelepedett 16 családot, lerombolták házaikat, elűzték az ottlakókat.

Báthori Kristóf vajda 1578-ban újratelepíti a falut. Az újratelepítés sikere érdekében adja ki 1578. április 13-án neves, Szováta helység születési bizonyítványának számító oklevelét, melyben hatéves adómentességet ígér a visszatelepülőknek. Az oklevél Báthori Zsigmond fejedelem által 1583. április 25-én kiadott oklevélbe foglalva maradt fenn. (Magyar Országos Levéltár, Királyi Könyvek I. 21-22.).

A telepítést elrendelő okirat nem maradt ránk, a vajdai parancsról csak a helység lerombolása utáni újratelepítésre vonatkozó oklevélből – mely „lakosaitól elhagyott” szovátai birtokot említ –, és főképp az 1601-es szovátai faluslevélből következtethetünk: „(a szovátaiak, J. A.) Ismét megtalálják a nagyságos fejedelmet, Báthori Kristófot, és megszabadítja nekik ismét újonnan, hogy ismét vissza szálljanak ugyanazon falura.” (Állami Levéltár, Marosvásárhely, Ősmarosszék iratcsomója, 5.)

18 ősszovátai nevét ismerjük az 1578 utáni évekből. Amint már az idézett 1601-es faluslevélből láttuk, újratelepítéskor az első telepesek tértek vissza a Szováta mezejére. Így névsorunkban jórészt a legelső szovátai lakosok szerepelhetnek. Neveik a Demény Lajos, Pataki József és Tüdős S. Kinga által közzétett udvarhelyszéki törvénykezési jegyzőkönyvekben (Székely oklevéltár, új sorozat, I-III. kötet) és a Bogdándi Zsolt és Gálfi Emőke által közölt Az erdélyi káptalan jegyzőkönyveiben (EME kiadása, Kolozsvár, 2006) maradtak fenn:

1588. április 10.

Zabo János, a néhai Váradi Pál jobbágya, Karman György, Giulai Pál főkamarás jobbágya,

Zabo Mihály, Giulai Pál jobbágya

1589. június 21.

Karmanj Georgne, Martha asszony

1590.

Karmanj Balasne, Eorsebet asszony

1596. június 8.

Pál Ferenc, „Szouatan lako ven ember”

1598. január 20.

Kis György esküdt, Palfi Ferenc, néhai Apaffi Miklós árváinak jobbágyai.

1600. február 26.

Balas Kowach, zowatai, zabad zekely, annorum 49, Sebe Mathe, zowatay, zabad zekely, annorum circiter 37

1600. április 24.

Damakos Mihály

A Szováta kialakulástörténetét tisztázó legfontosabb iratok között tartjuk számon a legelső, általunk is ismert, helységünkben kiadott oklevelet. Az 1601. augusztus 3-i faluslevél nyolc szovátai nevet tartalmaz:

Faluvégi Simo, Gergeli Kouaczj, Boldisar Thamas, Szabo Mihalj, Kovaczj Balint, Gjörgj Kovaczi, Kis Balint Gjörgj, Erdő Boldizsár bíró.

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató