2024. july 4., Thursday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

A Román Televízió 1-es csatornáján a magyar adást néztem, a mikházi Csűrszínházat mutatták be, s láttam, hogy az egyik színész Tollas Gábor, az én egykori tanítványom, s hogy Mikháza utcáján a székelyvajai fúvószenekar zenél.


A Román Televízió 1-es csatornáján a magyar adást néztem, a mikházi Csűrszínházat mutatták be, s láttam, hogy az egyik színész Tollas Gábor, az én egykori tanítványom, s hogy Mikháza utcáján a székelyvajai fúvószenekar zenél. Fellángolt érzelmekkel csodáltam őket, régi emlékek támadtak fel bennem, ugyanis Székelyvajában tanítottam magyar nyelvet és irodalmat 37 évig. Kulturális előadásokat szerveztem, tanítottam be gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. Magam is többször szerepeltem.

Tollas Gábor édesapja, valamint anyai nagyapja nagyszerű szereplő volt. Idősebb Tollas Gábor kiváló alakításaiért méltán érdemelte ki a közönség tapsát. Hála Istennek a fia örökölte a művészi tehetségét.

A színész Tollas Gábornak szívemből gratulálok, és sok-sok sikert kívánok neki továbbra is! Fénykép-gyűjteményeimben rábukkantam egy régi képre, ahol ő is látható. Egy jól sikerült előadás után az ötödikes szereplőket ajándékkönyvvel jutalmaztam meg. Tollas Gábor a bal szélen látható.

Tanár koromban a vajai fúvószenekarral szoros kapcsolatot tartottam, vezetőjük a hajdani kedves, öreg barátom, Szalma Pista bácsi volt. Egyszer, amikor a karmester betegeskedett, magam kísértem el a zenekart a jobbágytelki körzeti versenyre. A fúvósok mind erősködtek, hogy dirigáljam őket, nem baj, ha nem értek hozzá, ők úgy is a betanítás szerint fújják, mondták. Persze, nem álltam kötélnek.

Utolsó gondolat: mindig örvendek, ha valami jót hallok az én második szülőfalumról, Székelyvajáról.

Kajcsa Jenő, Marosvásárhely

 

 

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató