Már sokadszor igazolódik be a gyakorlatban, hogy jogállamról, egyenjogúságról korai addig beszélni, ameddig a demokratikus elveket adott esetben csak a többségi diktatúra színes csomagolópapírjának tekintik.
Régi igazság, hogy minden törvény pontosan annyit ér, amennyit a szelleméből az alkalmazás során életbe lehet léptetni, és már sokadszor igazolódik be a gyakorlatban, hogy jogállamról, egyenjogúságról korai addig beszélni, ameddig a demokratikus elveket adott esetben csak a többségi diktatúra színes csomagolópapírjának tekintik.
Legjobb példa erre az új oktatási törvénynek a marosvásárhelyi orvosi egyetemen való alkalmazása, ahol a szépen hangzó multikulturalitás jegyében a belső rendszabályzat után a fizetéses helyek elosztásában is durván diszkriminálták a kisebbségi hallgatókat. Mint e helyek elosztásában már kiderült, és a charta kérdésében is lehet hasonló fordulat – az nyilván a decentralizáció szintén sajátos értelmezéséből ered, hogy ennek ügyében is központi szerv, azaz a minisztérium gyakorol törvényességi felügyelet címén alkalmazási kontrollt – a helyben hozott döntéseket felsőbb szinten meg lehet változtatni. Ha megvan az ehhez szükséges befolyás, ami erős politikai képviseletet is feltételez, és ha adott olyan hatalmi kontextus, amelyben ennek a képviseletnek van mozgástere.
Hogy konkrétan a marosvásárhelyi magyar nyelvű orvosi oktatás ügyében milyen megoldás születik, arra ezután derül fény, ám amennyiben politikai úton a magyar tagozat önálló jövőjét megalapozó döntést hoznak, az a politikai játéktér többségi és kisebbségi szereplői számára egyaránt alkalmas bizalmi tőkeszerzésre, így a kompromisszum valószínűsíthető.
Ám amíg mentalitásban nem érik be mind a többségi, mind a kisebbségi választók fejében az egymás iránti tisztelet olyan szintre, hogy az anyanyelvű oktatás, és az élet összes más területén az egyenjogúság természetessé váljék, addig a hasonló konfliktushelyzetek veszélye kódolva marad a kisebbségi jogokat lakossági számarányokhoz kötő szabályokban, vagy a szellemiségükben jó, de sokszor igencsak szabadelvűen alkalmazható törvénykeretben. Mely szabálykönyv akár át is írható a hatalmi erőviszonyok esetleges változása folytán, ameddig a magyar kártya ásznak számít a romániai politikai pókerben.
