Színház az egész világ…

Gyakran és sokan idézik Shakespeare szállóigévé vált gondolatát. Ha az ember Barabás Éva azonos című olajfestményének remekmívű álomvilágát csodálja, eredeti értékére nemesül vissza a gyakori használattól elkoptatott idézet. A múlt hét végén Gyergyószárhegyen a művésztelep felújított központjának tanácskozótermében a művésznő egy másik remeke, a titokzatos Krónika is mindegyre magára vonta a tekintetem, és sokáig nem is engedte el, pedig a képet jól ismerem. Később a 

Lázár-kastély Lovagtermében ugyanezt tette a jelen levő újságírókkal a mintegy kétszáz ala-kos nagy mű, Barabás Éva Madéfalvi veszedelem című történelmi triptichonja. Miközben elismeréssel szemlélték a festményt, azt már kevesebben tudták, hogy a marosvásárhelyi festőnő éppen születésnapot ül. 70 esztendős. Köszönteni most van lehetőségünk ezzel a néhány sorral és a reprodukcióval, amellyel a magyar dráma napja előtt is tisztelgünk. Az alkotó számos alkalommal vendégeskedett Gyergyószárhegyen, az utóbbi években is mindegyre ott dolgozott októberben egybegyűlt kortársaival a „klasszikusok” táborában. Ars poeticaként megfogalmazott önvallomása, amelyet a Gyergyószárhegyi Barátság Művésztelep enciklopédiája (1974/1995) tett közzé, ma sem veszített érvényéből, újabb alkotásai is ennek a jegyében születnek.

„Az ábrázolás egyértelműségével vállalom az embert. Sorsának változásait. Az erdélyi táj történelmi, balladás mesevilágát. A faágtól a fáig mindent, amit a szülfőföld jelent: rejtélyes fényforrásaival, egének hullámos, kavargó felhőcsíkjaival, a napkorong látomásos jeleivel együtt.”

Kívánjunk további rendkívüli képeket és kiapadhatatlan alkotókedvet neki! Isten éltesse sokáig, művésznő!