Kádár Noémi színésznő a 2015/2016-os évadtól a Tompa Miklós Társulat tagja.
Életrajzi adatai szerint Székelykeresztúron született 1992. augusztus 9-én. 2015-ben végzett bábszínészként a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Magyar Művészeti Karának színpadi művészeti szakán.
Egyetemi hallgatóként már szerepelt a Tompa Miklós Társulat előadásaiban: Fanchette szerepét játszotta Beaumarchais Figaro című vígjátékában és Marianne-t alakította B. P. Molière Tartuffe című színművében, mindkettő Keresztes Attila rendezése.
Kádár Noémi a 2015. november 20-án bemutatásra kerülő Sirály előadásban Nyina szerepét játssza.
– A színházi köztudatban Nyina szerepét úgy tartják számon, mint a végzős színi hallgatók vagy a pályakezdő színésznők szerepálma. Ez az alakítás téged valóban a pályakezdésed évében talál meg. Hogyan szembesülsz ezzel a helyzettel?
– Nekem nincsen szerepálmom. Ebben biztos vagyok. Csak tudom, hogy ezt meg azt nagyon jó lehet eljátszani, és hogy szerencsés lehet az ember, ha ilyesmit eljátszhat. Mint például én is ezzel a Nyinával. Miután kiderült, hogy itt a színházban lesz egy Sirály előadás, két hétig nem aludtam, mert éreztem, hogy nagyon szeretném a Nyinát. Két hétig a szereposztás kitétele előtt folyton azt álmodtam, hogy nem én leszek Nyina, hogy mindenki más lehet Nyina, csak én nem. Ez volt a visszatérő álmom. És amikor megkaptam a szereposztást, épp Csíkszentdomokos felé autóztunk, és azt hittem, hogy kitöröm a szélvédőt és kiugrom az autóból. Nagyon boldog voltam, és ugyanennyire meg is ijedtem. Még mindig félek. Borzasztóan félek, mert nagyon nagy felelősséggel jár ez, noha tudom, hogy erre nem szabad gondolni. Iszonyú nagy kavarodás van bennem most, a bemutató előtt két nappal, mert tudom, hogy hány ember van, aki ebben a pillanatban ezt nagyon szívesen eljátszaná, és jól meg tudná csinálni. Én meg küszködöm, szenvedek és mindennel problémázok.
– A pályaválasztásod is ilyen problematikus volt?
– Persze. És ez a szerep abszolút megkérdőjelezi bennem a pályaválasztást. Teljesen újraír mindent. Naponta legalább nyolcszor nem akarom ezt csinálni többet, és legalább hússzor akarom csinálni. És ez jó…
– Mióta tudod, hogy ezt akarod csinálni? Mikor fogalmazódott meg benned, hogy a színpadon a helyed?
– Nem vagyok az a tipikus eset, aki hatéves korában egyszer csak úgy ébred, hogy színésznő akar lenni, és az lesz. Én tizenkettedikes voltam, amikor az osztályfőnököm megpendítette az ötletet, mert rengteg verset mondtam. Előbb nem vettem komolyan, de annyira elültette bennem ezt a gondolatot, hogy kerestem egy színésznőt, akivel egy keveset készültem, de azt sem vettem túl komolyan. Nem nagyon tudtam, hogy mit akarok, csak azt, hogy semmi olyant, aminek köze van a matematikához, az irodai munkához, a kitartó tanuláshoz. Végül nem is jutottam be a színész szakra, csak a bábszínész tagozatra. Az első év nagyon nehéz volt. Meg kellett küzdenem a kétségeimmel, hogy én most mit keresek itt, hogy itt van-e a helyem, hogy mit is akarok tulajdonképpen. De aztán másodéven volt egy munkánk Tompa Klárival, a Boldogtalanok, amiben én voltam Vilma, és ott elkapott egy örvény, és akkor éreztem, hogy kezdek belekóstolni… És aztán jött Juli szerepe a Lililomból, amit Harsányi Zsolt rendezett, aztán Keresztes Attila rendezéseiben a Fanchette és Marianne… És most itt vagyok.
– És hogy tudod önmagadban megtartani a színház ambivalenciájának egyensúlyát: azt, hogy halálosan komoly dolog, ugyanakkor játék is?
– Két nappal ezelőttig még azt éreztem, hogy ezt tudom kezelni. Hogy abszolút le tudom tenni próba után a szerepet, este 10 után mindent ott hagyok az öltözőben, hazamegyek, és otthon vár egy más történet. Ellenben tegnap elkezdődött valami, amitől érzem, hogy már nagyon nehéz különválasztani a dolgokat. Van egy küzdelmem a szerepemmel, és ez végig ott van velem, akkor is, amikor játszom, akkor is, amikor otthon vagyok. Nem tudom még kezelni ezt az említett ambivalenciát, nem vagyok még ehhez elég tapasztalt. És talán ez így van rendjén. Tartalékolni kell, és nekem ez a legnehezebb. Tartalékolni, és ott és akkor élni meg a helyzetet, amikor az van, és nem akkor készülni a következőre.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
