Szente B. Levente: Halkan, mint a szép szavak

(A bözödújfalviak emlékére, 1990)

Halkan, mint a szép szavak,

elfogynak a falvak, elapadnak kutak,

a könnyek,

tavak.

mint cipők alatt a vándorút,

elvadulnak a kertben a fák,

megszűnnek a fohászok,

az esti imák.

az elhagyott házak repedezett falain, tégláin,

csipkés mintát ölt a moha, a szulák, a vadvirág –

az ember több,

mint aki ölelésre vár.

halk emlék már minden, mint a régi szép szavak.

felnőnek bennünk a gyermekek.

dobozban maradnak a fényképek.

nevünk a csönd lesz, a sóhaj, a jaj.