Széllyes Sándor-emlékszoba Mikházán

Még egy zarándokhellyel bővült Mikháza, ugyanis az idei Csűrszínházi Napok alkalmából megnyitották a Széllyes Sándor-emlékszobát.

Még egy zarándokhellyel bővült Mikháza, ugyanis az idei Csűrszínházi Napok alkalmából megnyitották a Széllyes Sándor-emlékszobát. A falu szülöttje több évtizedig a Székely, majd a Maros Népi Együttes tagja, közismert és közkedvelt rímfaragó mókamestere volt.
A Csűrszínházi Napok gazdag programkínálata miatt a Mikházára látogatók figyelmét elkerülte, de a község és mindazok számára, akik ismerték és szerették őt, igen fontos esemény volt az emlékszoba-avató. A Széllyes-portán – a Kacsó Sándor írónak is emléket állító szoba mellett – rendezték be a helyiséget a család itthon maradt tagjai. A hangulatosan elrendezett tárgyak között megtalálhatjuk útlevelét, írógépét, az általa faragott székely kapu makettjét, amelynek eredetije a Csűrszínházat őrzi. A falakra többek között családi fotók, oklevelek, a róla szóló újságcikkek és a búcsúztató jutott. A Maros Művészegyüttes támogatásának köszönhetően az egyik falat óriásposzterrel borították be. Ezen a hazai és külföldi turnék hangulatos fotói, mókáinak idézetei kaptak helyet. Az igazi meglepetés viszont Széllyes Sándor életnagyságban elkészült, egész alakos fényképe, amely az egyik sarokban mintha az éppen fellibbenő függöny mögül lépne ki, a rá jellemző vidám arccal. Az emlékszobát berendezők még arról is gondoskodtak, hogy egy „korabeli” kazettás magnóból az ő dalai szóljanak és kísérjék a látogatót a fényképek, emlékek közötti kalandozásban.
A szoba kurátora, id. Szélyes Ferenc – az előadóművész testvére – elmondta, órákat tudna mesélni róla, hiszen olyan ember volt, aki mindig szívesen jött haza és tartotta a kapcsolatot a családdal. Nehéz sorsa, élete volt, hiszen miután a Bolyai Farkas líceumban érettségizett, évekig munkaszolgálatos volt és napszámosként a marosvásárhelyi konzervgyárban dolgozott. A Székely Népi Együttes alapító tagja, 1956-tól 1988-ig a társulat énekeseként és egy ideig művészeti vezetőjeként is dolgozott. Az együttessel a rendszerváltás előtt sikerült eljutnia a Szovjetunióba, Észak-Koreába, Kínába és Mongóliába, majd 1990 után Ausztriában, Németországban, Franciaországban, Svédországban, az USA-ban, Kanadában vendégszerepelt. Több díjat, elismerést kapott. Többek között a Rákóczi-díjat, illete a kanadai Orbán Balázs Egyesület oklevelét és a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes emléklapját. Ezek közül több is látható az emlékszobában, fellépőruhái, csizmája és kalapja mellett.
Szélyes Ferenc színművész, a Csűrszínház Egyesület vezetője a Népújságnak elmondta, jövőben, a X. Csűrszínházi Napokon külön műsorral tisztelegnek nagybátyja előtt, akivel többször volt alkalma fellépni és nagyon sokat tanult humorából, eredeti színpadi előadásmódjából. Nemcsak a műsort dedikálják emlékének, azt szeretnék, ha a Csűrszínház 2012-től a Széllyes Sándor nevét viselné, hiszen egész lényével, műsoraival ő képviselte legeredetibben az ősi székely népi kultúrát, hagyományt, amely évszázadokig a mikháziakat, a felső-nyárádmentieket jellemezte. Így a legjobb helyre, a Csűrszínház homlokzatára kerül majd a neve.
A mókamester 2006-ban költözött ki örökre a mikházi ódon kápolna melletti sírkertbe, de lelke most visszatért a családi házba. Aki Mikházán jár, ne mulassza el belépni a 200 éves harangláb melletti kapun, rövid időutazásra.