Székelyvásárhely – Marosvásárhely

A régmúlt időben az itt élt ember földbe süllyesztett putriban (barlangban) lakott; az i.e. III. évezredben Marosszentgyörgy területén a kápolna magaslatán rakta össze kunyhóját, az i.e. II–I. évezred embere a bronz- és vaskészítményeivel egy időben már fedett hajlékot ácsolt lakhelyéül. Időszámításunk után az itt letelepedettek lakóközösségeket hoztak létre a Maros teraszain, a folyó mindkét oldalán.

Mi, a 20. és 21. század emberei, a város őslakóinak leszármazottai hálával gondolunk Szent István királyunkra, hogy jó ezer évvel ezelőtt létrehozta a keresztény magyar államot. Erdélyben a székely nép a 11. században telepedett le.

A régmúlt időben az itt élt ember földbe süllyesztett putriban (barlangban) lakott; az i.e. III. évezredben Marosszentgyörgy területén a kápolna magaslatán rakta össze kunyhóját, az i.e. II–I. évezred embere a bronz- és vaskészítményeivel egy időben már fedett hajlékot ácsolt lakhelyéül. Időszámításunk után az itt letelepedettek lakóközösségeket hoztak létre a Maros teraszain, a folyó mindkét oldalán. A népvándorlás idejéből itt felszínre került tárgyak Árpád-koriak. A régészeti leletek a későbbi Székelyvásárhely, a város régiségének, a régi épületek a város növekedésének, a város alakulásának tanúi.

A XI. században a kereszténység felvétele után külhonból idejött rendbeli barátok vallási feladatuk mellett lerakták a Szent Miklós- templom alapjait. Téglaépítményük nem maradt fenn, s nem ismeretes annak építészeti stílusa sem. Figyelembe véve a pápai tizedjegyzék idejét (1332–1337), akkor az a román építészeti stílus szellemében készülhetett. A templom és a hozzá tartozó rész a mai Bolyai Farkas Líceum helyén, a Gecse Dániel utca nyugati végén állt.

A XIV. század idején Székelyvásárhelyre a ferencesek jöttek s építették a későbbi vár területén kolostorukat és templomukat, s az már az 1400-as évek végén készen állt. A gótikus stílusban épített templom a reformáció idején, 1556-ban a református vallást követők használatába került, ma Vártemplom néven ismeretes.

A templomok építése idején a kis mezővárost Székelyvásárhely néven jegyezték. 1616-ban Bethlen Gábor fejedelem szabad királyi város rangra emelte és a Marosvásárhely nevet adta neki, ugyanakkor szabadalmi levelet országos vásárok tartására.

A város kedvező fekvése és vásáros központja gazdaságilag előnyt jelentett fejlődésének és lakosainak. Kulturális szempontból is megelőzte a szomszédos székely településeket.

A középkor idején itt csak földszintes házakat építettek, fából összerakva és tapasztva. A legrégibb téglaház a Szentgyörgy és a Nagyszentkirály utca sarkán áll egyemeletes magasságával, melyet Köpeczi Tamás, az erdélyi kincstári jövedelmek bérlője építtetett a kornak megfelelően lábakra és boltívekre falazva. A XVIII. század folyamán gróf Teleki László vásárolta meg s tette zárttá barokkos homlokzati kiképzéssel.

A szemben levő saroképület is lábakra épült. Azt a lábas házat a katolikusok iskolája részére növelték és magasították meg. 1623-ban épült a Nagy Szabó Ferenc háza a főtér északkeleti sarkán, amelyet a jezsuiták 1702-ben vásároltak meg és plébániaként használják ma is. A szomszédos telken 1728-ban kezdték építeni plébániatemplomukat két magas toronnyal, barokkos homlokzatával. Keresztelő Szent János tiszteletére szentelték fel.

A főtér északi végén a negyedik régi épület a XVIII. század végén épült Görög-ház, amelyet Görög Károly kereskedő vásárolt meg. A földszintes házat 1827–28-ban kétszintesre magasította és két homlokzatát klasszicizáló modorban alakíttatta át. A Vártemplom alatti téren áll a Teleki-ház a térre és két utcára néző homlokzatával. A Kispipa néven ismert vendégfogadó épületet gróf Teleki Domokos vásárolta meg s annak falait és boltozatát használta fel az újjáépítésnél. Főhomlokzata szimmetrikus elrendezésű, a klasszikus barokk építészet szép emléke. A tér ellenkező saroképületét a gróf Haller család építtette egyemeletes elrendezéssel, manzárdtetőzettel, barokk-empire homlokzataival. Az előbbi épülethez kapcsolódó régi emeletes ház a gróf Bornemissza-ház, azonos magasságú és kiképzésű, a késői barokk stílus szép emléke.

A város építészeti kialakulása a polgárosodás idejével párhuzamosan ment végbe. Kezdetben egy-két szoba nagyságú házak épültek változó magasságú tetőzettel és homlokzati kiképzéssel. Csak a módosabb polgárok építtettek nagyobb házat, manzárdtetőzettel, díszes homlokzati kiképzéssel.

A kor építészeti stílusának megfelelő nagy és díszes épületet (palotát) az idegenben járt s világot látott főurak építtettek, nyugatról hozott rajzok felhasználásával, idegenből jött mesterek alkalmazásával. A XIX. század végi európai szecessziós építészeti stílus emlékeit magyar építőművészek honosították meg.

A központi régi városrész épületei jobbára művészi alkotások.

„Növeli még hírét a gróf könyves tárja, Melynek nehezen van a hazában párja.”1

1. Idézet Mátyás József ügyvéd 1791-ben írt verséből. Ez volt a város első verses leírása.