Székelyföld legnagyobb bulija!

Csütörtök délelőtt majdnem elvitt a rendezvénynek helyet adó Szentegyháza Gyöngye termálstrand igen szép és rendezett területén átfolyó patak.

Fotó: Kerecsényi László

Szerdán kora délután érkeztünk Szentegyházára. Reggel induló társaink – a marosvásárhelyi Auld Cut MC motorosklub tagjai –, a többi négy szervező motorosklubbal – a székelyudvarhelyi Independent Eagles MC, a kézdivásárhelyi Flagellum Dei MC, a csíkszeredai Rebel Wolves MC és a kászoni KMB Motors MC tagságával – egyetemben már a sörsátrakat szerelték. Estére sikerült a munkát befejezni, és csütörtöktől első vendégeit várta a sörsátor, a diszkósátor, az erotikus sátor és a motoroskluboknak fenntartott MC-sátor is.

Csütörtök délelőtt majdnem elvitt a rendezvénynek helyet adó Szentegyháza Gyöngye termálstrand igen szép és rendezett területén átfolyó patak. Amelynek medrét munkagépekkel mélyítették, a rönkgátat magasították, de úgy tűnt, hiába. Nem voltunk túl boldogok – úgy tűnt, öt motorosklub majd' egyévnyi közös szervezőmunkája eredménytelen marad. És tudtuk, utánanéztünk: az időjárás a hétvégén is hasonlóan alakul. Szakadó esőben a Hargita alján pedig sok jóra nem lehet számítani.

De a Fennvaló rácáfolt realizmusnak tűnő pesszimizmusunkra: csütörtök délben, az I. Székelyföldi Jótékonysági Motorostalálkozó és Rockfesztivál nulladik napján a felhők tovatűntek, a nap kisütött és megérkeztek első vendégeink – határon túli magyar ajkú motorosok –, délután pedig a közönség is szállingózni kezdett befele, így a nulladik napot már egy igen jó hangulatú, gépzenés rockbuli zárta.

Pénteken már nagy volt a sürgés-forgás. Délután öt órára mindennek a helyén kellett lennie, a Csíki Anyák Egyesülete által biztosított gyereksaroktól a tábor három kapujáig. Mert ekkor indult a két felvonulás, amely a strand bejáratánál találkozott és vált egyetlen, végeláthatatlan motorsorrá – Csíkszeredából, illetve Székelyudvarhelyről érkeztek hosszú sorokban a motorosok, és ekkor gondoltuk úgy másodjára: talán sikeres lesz a közös erőfeszítéssel, mintegy kísérletképpen öt baráti klub együttműködésével szervezett találkozó és rockfesztivál. Amellyel meg kívántuk ajándékozni mind a vendégeinket, mind saját magunkat.

És délutánra beindult a parti: tömött sorokban érkeztek motorosok és nem motorosok, rockerek és családosok, családos rockerek, bulizni vágyó ifjak és idősebbek. A sátortábor egyre bővült, az autók elfoglalták a kijelölt parkolóhelyek mindegyikét, a strandra vezető úton álló motorok között egyre nehézkesebbé vált a haladás. Mindenkin eluralkodott a jókedv és a jó hangulat, rég nem látott barátok találtak egymásra, és megteltek a sörsátrak, a vendéglők, a teraszok. A találkozó első fellépője, a csíkszeredai Role együttes késő délután lépett a színpadra, és ezúttal sem okozott csalódást. A fennállásának 25. évfordulóját idén ünneplő zenekar megtáncoltatta a jónépet rendesen, saját szerzeményeik mellett megannyi rockhimnusszal örvendeztették meg a közönséget, amelynek idősebb tagjai a következő koncert kezdetére szinte mind kicserélődtek – náluk jóval, talán három generációval is fiatalabb arcokra. Az est főbandájaként a magyarországi Hooligans lépett fel, amelynek „huliganizmusa” leginkább abban nyilvánult meg, hogy iszonyatosan pergő bulit varázsolt a küzdőtérre. Sikeres este volt.

A fesztivál második napjának délelőttje az ejtőzésé, strandolásé, napozásé volt. A tábor egyik eldugottabb szegletében a motorosklubok tagjai beszélgettek a számukra fenntartott sátorban, a teraszok pedig újra megteltek vendégekkel. A főkapunál kora délutántól már majd' tíz ember teljesített szolgálatot. Véget nem érő sorokban érkeztek a látogatók az esti koncertekre. Közben a színpad előtt zajlottak a poénos és hangos hahotákkal járó vetélkedők – például sörivó verseny székely módra (amelynek kezdő mozzanataként bicskával kell kinyitni a dobozos sört), avagy a kincskeresés, amelynek járulékos hozadéka a vízből és lisztből összevegyült keverék által borított pofázmány –, és a klubtagokból formált zsűri eldöntötte a motorszépségverseny nyerteseit is. Az első helyet a székelyudvarhelyi légecset- (avagy airbrush) művész Márton Zoltán hetvenes évekbeli Harley Davidsonja, a másodikat a dicső-szentmártoni Némethy Hunor viking motívumokkal ékesített/átépített Yamaha cruisere, a harmadikat pedig a marosvásárhelyi Béla bácsi (ahogy mindenki ismeri!) 1938-as, restaurált NSU motorkerékpárja érdemelte ki. A koncertek kezdetére már alig lehetett állóhelyet találni a tábor közepén átvezető úton, hídon. A magyarországi Cool Head Klan zenekar első húrcsapására megmozdult a tömeg, és a lassan, de biztosan kialakuló pogó jelezte: nagy buli következik. Bekövetkezett. Az est főbandája, a legendás Ossian színpadra lépésekor üres helyet találni már nem lehetett sem a színpad előtt, sem a hídon, sem a szemközti vendéglők jókora teraszain. Az első akkord elröffenésekor pedig olyan parti vette kezdetét, amelyre nincsenek szavak. Az Ossian kitett magáért: hosszú műsoruk során szinte mindegyik himnuszukat eljátszották, új albumuk dalai is megtették a magukét. És rajtuk is látszott: igen jól érzik magukat – Erdélyben soha nem feledkeznek meg róluk. A nagyszerű koncert lejártával az est folytatódott. Ekkor lépett színpadra a záróbanda, a magyarországi AB/CD zenekar, amelynek vásárhelyi koncertjeiről írtunk korábban is. A nagyszínpad tovább emelte a stílt és a hangzást, és a legendás AC/DC dalait játszó tribute-formáció igencsak megmozgatta a közönséget. Amely éppen csak annyira fogyatkozott meg, hogy a pogó kényelmesebbé váljon és az ugrálásból ne legyen összezörrenés. Az AB/CD majd' két óráig tartó koncertje alatt táncoló, tomboló, éneklő és mosolygó arcok sokasága lepte el a teret unokától nagypapáig, a hangulat önmagáért beszélt. Igazi, őszinte rockbuli volt, régi arcokkal, régi stílben egy régi korból, de mai erővel, dinamikával.

A koncertek véget értek, a buli folytatódott, ahogyan első este is: a diszkósátorban táncoló tömeg reggel hét óra tájban „tette le a lantot”.

E sorok írója szervezőként is köszöni mindenkinek a részvételét. E nagyszerű közönség nélkül nem válhatott volna a nagyszabásúra tervezett, de mégis meglepően sikeres rendezvény amolyan Instant Hit-té: az ország egyik legnagyobb motoros-találkozójává! Azzá, amiről szerda délben, a tábort szinte elöntő, tajtékzó patak mellett, télies záporesőben még álmodni sem mertünk. A bevétel egy részét, ígéretünkhöz híven, a Böjte Csaba vezette tusnádfürdői árvaháznak adjuk át. Egy további részével pedig egy rászoruló fiatalt segítünk, a részletekről beszámolunk a későbbiekben. Szerdán azt mondtuk: ha ezen fesztiválokban, találkozókban nem szűkölködő időkben leszünk ezren, boldogok lehetünk. Köszönjük, hogy ott voltatok… közel háromezer-ötszázan!