A Székely Mikó és az első román matematikus doktor

Az első román ajkú matematikus, aki külföldön szerzett matematikából bölcsészdoktori címet, a Székely Mikóban járt több évet. Talán nem csak számomra meglepő ez a ténymegállapítás.

Az első román ajkú matematikus, aki külföldön szerzett matematikából bölcsészdoktori címet, a Székely Mikóban járt több évet. Talán nem csak számomra meglepő ez a ténymegállapítás. Pontosabban fogalmazva, az Erdélyi Református Egyházmegye által újonnan létrehozott Székely Tanodában kezdte meg a tanulmányait az előpataki dr. Ioan Bozocea (1846–1897). Szerintem több tanulság is levonható ebből a tényből: először is, hogy hamarabb biztosított kellő tudásalapot egy tehetséges román fiúnak a doktorátushoz a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó, mint a regáti iskolák, másodszor: világos, hogy a református egyház volt az iskola szülőatyja, harmadszor, hogy igazi toleráns szellem uralkodhatott az iskolában.

Ioan Bozocea 1846. április 1-jén Előpatakon (Vâlcele) (Kovászna megye) született, szegény jobbágyok gyermekeként. Az elemi iskoláit és a gimnázium néhány évét az 1857-ben létesült Székely Mikó Kollégiumban végezte, valószínűleg még német nyelven. (A Székely Mikó létesítését a Református Egyház 1857-ben határozta el, és 1859-ben kezdte el működését Székely Tanoda néven a vártemplom mellett.) Bozocea a gimnázium felső osztályait már Brassóban járta. A középiskola elvégzése után, ösztöndíjjal, Párizsban folytatta tanulmányait. Mint egyetemista vett részt a párizsi kommün megszervezésében (1871. március 28-án kiáltották ki Párizsban, és május 21–28. között verték le.) A párizsi kommün leverése után Brüsszelben folytatja egyetemi tanulmányait, ahol 1874-ben matematikából szerez bölcsészdoktori fokozatot. Így ő az első román ajkú, aki külföldön matematikából doktorátust szerez disszertáció megvédésével. A román matematikatörténészek azt tartják, hogy Bécsben Bozocea előtt is szereztek doktorátust (például besztercei román emberek), de disszertáció megvédése nélkül. A mai Románia területén pedig Petru Pipoş szerzett doktorátust a Kolozsvári Egyetemen. Eddig hiába próbáltam Brüsszelből levelezés után megszerezni Bozocea doktori disszertációját, pedig szinte biztos vagyok, hogy a Brüsszeli Egyetem levéltárában megőrizték. (Bozocea után a Sorbonne-ban még doktorált Spiru Haret 1879. január 30-án és David Emanuel 1879. július 5-én.)

Miután Bozocea visszatért Brassóba, nevét Bozoceáról Bozoceanura változtatta, élete végéig, 23 éven át matematikát és francia nyelvet tanított a Kereskedelmi, majd a Főreál Gimnáziumban. 1897. január 13-án hunyt el, Előpatakon temették el. Nekrológot George Chelariu tanártársa mondott felette. Modern szemléletet képviselt az oktatásban és nagy román hazafi volt. Brassóban több román egyesületben is tevékenykedett. A Román Mesterek és Tanultak Egyesületének titkára volt. 1881-ben Nagyszebenben részt vett az erdélyi románok országos konferenciáján. A Román Nemzeti Párt és az ASTRA vezetőségi tagja volt.

A Székely Mikó kollégium már alakulásakor is a toleráns szellemet képviselte, ha ilyen nagy román hazafiak is nevelkedhettek a padjaiban.

Néhány szót engedtessék meg Petru Pipoşról is. Petru Pipoş 1882-ben harmadiknak szerezett matematikából Kolozsváron doktorátust. Témavezetői Brassai Sámuel és Martin Lajos voltak, együtt írták alá a bírálatot.

Pipoş sorsa az Osztrák–Magyar Monarchiában érdekesen alakult. Abban a korban az iskolák mind felekezetiek voltak. Volt persze néhány állami iskola is, de elenyésző számban. Pipoşnak hiába volt matematika-fizika szakos tanári oklevele és doktorátusa matematikából, matematikatanári álláshoz nem juthatott, mert ortodox vallású volt. Végül Aradra került az ortodox felekezeti képzőbe, de a pedagógia tanáraként. Jelentősek a pedagógiai és módszertani román nyelvű könyvei. Matematikai dolgozatot a tézisén kívül nem közölt. Családja sorsa híven tükrözi a románok nemzetiségi harcát. Nagyapja, aki szintén Petru Pipoş volt, még gazdag bányatulajdonos a Nyugati-érchegységben, nagybátyja Zaránd megye utolsó prefektusa. A Bach-korszak bizalmasai voltak, mert nem vettek részt a ’48-as forradalomban az egyik oldalon sem, de a kiegyezés után elvesztették hivatalukat és vagyonukat. A történelmi igazsághoz tartozik, hogy nem sok érvényesülési lehetőségük volt a kiművelt román értelmiségieknek a Monarchiában. Pipoşnak Aradon köztéri szobrot is állítottak pedagógiai munkásságáért. Bozoceanuról viszont teljesen megfeledkeztek, pedig legalább a Wikipédiára feltehették volna román honfitársaink.

Úgy gondolom, hogy Erdély művelődéstörténetéhez a fenti tények is hozzátartoznak.