Székely kapu Isztambulban

Nem sokat tudtam Törökországról, s igazából a társaság kedvéért indultam útnak augusztus 20-án Marosvásárhelyről a Siculus elnevezésű székelyudvarhelyi utazási irodával.

Nem sokat tudtam Törökországról, s igazából a társaság kedvéért indultam útnak augusztus 20-án Marosvásárhelyről a Siculus elnevezésű székelyudvarhelyi utazási irodával. Akkor még nem sejtettem, hogy milyen sokat fogok látni, hallani és tanulni ezen az úton, amely azzal kezdődött, hogy induláskor idegenvezetőnk mindenkinek átadott egy útikalauzt Magyar emlékek nyomában címmel.

Úti célunk első fő állomása Rodostó, mai török nevén Tekirdag volt. Ebben a városban élt száműzetésben II. Rákóczi Ferenc 1720-tól 1735-ben bekövetkezett haláláig bujdosótársaival, Bercsényi Miklóssal, Esterházi Antallal, Csáki Mihállyal és a magyar emigráció hű krónikásával, Mikes Kelemennel együtt. A Rákóczi utcában levő, szépen felújított épület jelenleg a magyar állam tulajdonát képezi, s mellette nyílik a Magyar utca. 1720-ban, amikor a szultán befogadta II. Rákóczi Ferencet és udvarát, megvásárolta a 24 házból álló utcát és felvállalta a bujdosók eltartását. Az egykori ebédlőházban berendezett Rákóczi Múzeumban a bujdosók emléktárgyai láthatók eredetiben vagy másolatban, s Mikes Kelemen írószobácskája, ahol híres leveleit fogalmazta képzeletbeli nénjének. Erdélyt 21 évesen hagyta el, s 50 évet élt száműzetésben, melyből 44 évet Törökországban töltött. II. Rákóczi Ferenc és bujdosótársai Rodostóban haltak meg, és ott temették el őket. Földi maradványait halála után három hónappal Mikes átszállíttatta Isztambulba Zrínyi Ilona hamvai mellé, ahol a Saint Benoît lazarista templomban pihentek, hasonlóképpen Thököly Zsuzsa (Zrínyi Ilona kislánya), Bercsényi Miklósné és Rákóczi József, a fejedelem nagyobbik fia. 1906-ban hamvaikat az akkori Magyarországra vitték, majd a kassai székesegyházba, ahol Zrínyi Ilona, II. Rákóczi Ferenc, Bercsényi Mikós és felesége nyugszanak, Thököly Imre a késmárki lutheránus templomban alussza örök álmát. A fejedelem hűséges íródeákja, Mikes Kelemen pestisben halt meg, maradványait nem lehetett azonosítani.

2005-ben Beder Tibor csíkszeredai író-tanár kezdeményezésére székely kaput állítottak Mikes emlékére a Rákóczi-emlékmúzeum előtt. Ali Kabul, a múzeum török gondozója magyarul mutatta be az emlékhelyet.

Rodostóban megtekintettük a Rákóczi-parkot, ahol a fejedelem szobra és egy Mikes-emlékmű áll. Tiszteletünket tettük Ibrahim Müteferrika, a székely származású első törökországi nyomdász fából emelt szobra előtt.

Utunk innen a 15 milliós lakosú Isztambulba vezetett, melynek eredeti neve Bizánc, majd Konstantinápoly volt. Útikalauzunk, Kacsó Péter udvarhelyi tanár sokat mesélt erről a hatalmas metropolisról, amely két kontinensen, egyharmad része Európában, kétharmada Ázsiában, a Boszporusz-szoros és a Márvány-tenger két oldalán fekszik.

A római birodalom korából, a görög időből származó műemlékekből és a török világ keveredéséből kialakult érdekes, látványos, mozgalmas városban ismernek és szeretnek bennünket, magyarokat. Egyébként törökországi látogatásunk alatt nem volt egyetlen kellemetlen emlékünk sem, nem loptak meg, nem csaptak be, a pincérek kedvesen szolgáltak ki, ha átmentünk az utcán egy autó előtt, nem kiabáltak reánk.

Magyar vonatkozású emlékeket láttunk a híres Aja Szófia, hajdani nevén az isteni bölcsesség templomában, ma múzeum, melynek építtetője Justinianus császár volt 532-ben. Az egyik falon található mozaikon Szűz Mária mellett II. Komneosz János császár és felesége, Eiréné, valamint fiuk van megörökítve. Eiréné Szent László magyar király lánya volt, valamint Könyves Kálmán király unokatestvére, magyar nevén Piroska (régiesen Priszka). Az imafülke két oldalán álló két hatalmas bronz gyertyatartót II. Szulejmán 1526-ban, a budai vár kifosztása után szállíttatta oda.

Közös múltunk érdekessége, hogy a törökök hol kifosztottak, hol sarcot szedtek tőlünk, de szükségben segítettek, befogadtak és később testvérnek tekintettek.

Történelmi emlékeinkből ismerjük Botond legendáját, aki 958-ban legyőzte a bizánci óriást és bárdjával rést vágott a kapun. Bethlen Gábort a szultán tette fejedelemmé, elősegítve a független erdélyi fejedelemség megalakulását és fejlődését. Az 1848-49-es szabadságharc bujdosói Kossuthtal és Bem apóval az élen törökhonban kaptak menedéket.

Augusztus 24-én értesültünk arról, hogy az előre meghirdetett programon kívül részt vehetünk egy székely kapu felállításának ünnepségén Isztambulban. Izgatottan készülődtünk erre a különleges ünnepségre, amely este 6 órakor kezdődött. Egyszerre érkeztünk a Hargita megyei autóbusszal, így népes magyar társaságot alkottunk a rodostói magyar konzulátus tagjaival együtt.

Mint sejtettük, az esemény megálmodója és megszervezője Beder Tibor, a Magyarok Székelyföldi Társaságának elnöke volt, több Hargita megyei önkormányzat, török részről pedig a Török-Magyar Kulturális és Baráti Társaság, Rodostó megyei és városi önkormányzata stb. támogatásával.

Érkezésünkkor a Magyar Klub és a Török-Magyar Kulturális és Baráti Társaság épületei közötti belső téren felállított székely kapu nemzetiszínű szalagokkal volt átkötve, körülötte szebbnél szebb virágokkal.

A csíkszeredai csoportban jelen voltak ennek e csodakapunak a faragói is, akik a fába vésték szeretetüket és a székely ember álmát. Megtisztelő volt számunkra, hogy a 15 milliós metropolis főpolgármestere tíz perccel 6 óra előtt megérkezett és részt vett ünnepségünkön, megcáfolva azt, hogy minden polgármester elfoglalt, várat magára és elsiet. Ez az úriember üdvözölt mindenkit, helyet foglalt Beder Tibor mellett, és csak utána szólalt fel, kedves, közvetlen beszédet mondva. A szalag elvágása után nagyon szép és megható műsor következett csíkszeredai művészek előadásában.

Jó volt ott lenni, jó volt tudni, hogy valahol a világon tudnak Erdélyről, s nemcsak múltunk van, hanem jelenünk is, s hogy teret foglaltunk idegen világban, ha csak egy kapunyit is, ott, ahol számon tartanak bennünket.

Jung Ildikó