Száz nap a nyugalom földjén

A kundi vendégház varázsa

Már a tavaly egyértelművé vált, hogy a világjárvány egyik legnagyobb vesztese a vendéglátóipar. Ugyanakkor ezen a területen is vannak vállalkozások, amelyek a legnehezebb időket is sikeresen átvészelték, és panaszra most sincs okuk. Kundi vendégházával Varga Anna is a szerencsések közé tartozik.

A Bonyhához tartozó, egykor szászok lakta településen csak Babaként ismert vállalkozó már évekkel ezelőtt bemutatta lapunk hasábjain a takaros szálláshelyet, ahol két otthonosan berendezett szoba, konyha, fürdő, grillsütővel is ellátott tágas udvar áll a vendégek rendelkezésére. A múlt nyár új törzsvendégeket, egy bukaresti idős házaspárt hozott a panziónak, Varga Anna – Baba legutóbbi találkozásunkkor róluk mesélt.

– Három-négy évvel ezelőtt látogatott el először Kundra ez a két kedves ember, két hetet töltöttek el a messzi földön híres Zöld Völgy panzióban. Már akkor megérintette őket a béke, a természetközeliség nyugalma. A mi falunknak ez a vonzereje, nálunk ugyanis nincsenek műemlék épületek, múzeumok, de van zöld fű, csend, látni, ahogy este hazatér a tehéncsorda. A városi, netán nagyvárosi látogató ilyenkor régi nyarakra, a nagyszülei világára emlékezik.

– Említetted, hogy a két új törzsvendég a koronavírus-járvány évében vette először birtokba a vendégházat.

– Igen, akkor határozták el, hogy száz napot töltenek nálunk, június elsejétől szeptember közepéig. A korábbi években bejárták a fél világot, a járvány miatt azonban erre természetesen nem volt lehetőség. De féltek is a fertőzéstől, így amúgy sem indultak volna többállomásos, hosszú útra. Nálunk viszont biztonságban érezték magukat. Bár van a faluban egy asszony, aki kiváló hagyományos ételeket főz, óvatosságból inkább eljártak Küküllőszéplakra bevásárolni, és maguk készítették el a reggelit, ebédet, vacsorát. Nagy állatbarátok lévén, két kutyát és macskákat is hoztak magukkal, és én örömmel befogadtam a négylábú társaságot, hiszen elég tágas az udvar. Az egyik kutyust még innen, Kundról vitték magukkal az első látogatásuk után. Akkoriban ütötte el az autó, ők pedig a pártfogásukba vették, meggyógyíttatták, most pedig elhozták látogatóba a szülőfalujába. Négylábú barátaikkal naponta sétáltak a faluban, ez volt a kedvenc időtöltésük. Máshova nem jártak, a járvány miatt.

Babától azt is megtudtuk, hogy a házaspár szívesen felcserélné végleg a fővárosi életet a kundi csenddel, de az idős úr egészségi állapota miatt ez túlságosan kockázatos lenne. Mindenesetre idén is száz napot töltöttek a Kis-Küküllő menti faluban, és már eldöntötték, hogy jövő júniusban is ez lesz az úti cél.