A szász örökség (3.)

Szászkézd mellett érdemes más Segesvár környéki településekre is ellátogatni. A korábbi Barangolóban említett és a magyar történelemhez kötődő Héjjasfalva községközponthoz olyan települések tartoznak, amelyek arculatára rányomta bélyegét a történelem. Magyarfeleken egykor magyarok, míg Erkeden szászok laktak nagy többségben. Ma mindkét faluban románok a többségiek, egyedül Szederjesen él jelenleg több magyar. Erkeden már nem maradtak szászok, de az épületek, az erődtemploma igen jellegzetes. Ebben a faluban igazi időutazást tehetünk a múltba. Aki pedig ilyen messze kalandozik, az úgy tervezze útját, hogy érdemes folytatni a barangolást a Székelyföldre, Székelyderzs – Székelyudvarhely irányába, vagy a Királyföldre Szentágota felé, ahonnan akár Kőhalom vagy Berethalom érintésével Erzsébetvárost is útba lehet ejteni, majd visszatérve Segesváron zárhatjuk autós vagy kerékpáros körutunkat. 

 

Erked 

A települést először okiratban 1238-ban Erkud néven említik. A XIII. században háromhajós román kori bazilika állt először a jelenlegi templom helyén. Ma központi hajójának külső falai láthatók. 1404-ben gótikus stílusban építették át, ekkor készült a torony is. Az oldalhajók elbontása után a XVI. században kettős falú erődrendszerrel övezték. Kapubástyáján az 1529-es évszám olvasható. A faluban tűzvész pusztított, ezután a települést és a templomot újjáépítették, amely 1748-ban nyerte el mai formáját, azóta van meg a jelenlegi belső berendezése (bútorzat, karzat stb.) is. Orgonáját Samuel Maetz híres szász orgonaépítő mester készítette, az oltár a segesvári Philippi mester munkája. A tűzben elolvadtak a korábbi harangok is, így 1850-ben egy nagy és három kisebb harang került a helyükbe. Az utóbbiakat az első világháborúban beolvasztották. A jelenlegi kisharangokat 1923-ban vásárolta az egyházközség. Toronyórája Európában egyedülálló. Érdemes megtekintenünk a bástyákon és a tornyon kívül az egykori polgármesteri hivatal épületét és a várőr házát, amely kultúrotthonként működött. A torony alatt egy üreg látható, a pincében egy vasajtó. Állítólag innen két alagút is vezet. Az egyiken, a rövidebben a közeli erdőbe lehetett kimenekülni, de van egy hosszabb is, ami több mint három kilométer, és Szászkézdig vezet. Uniós támogatásnak köszönhetően 2010 és 2014 között a várban helyreállítási munkálatok voltak, azonban a létesítmény távol áll attól, hogy múltjához méltóan visszakerüljön a turisztikai forgalomba. A falut elhagyó szászok gazdasági épületeiket a székelyderzsieknek adták el, akik ebből építették korszerű házaikat. Érdemes megjegyezni, hogy nem messze Erkedtől Székelyderzs irányába a második világháborúban határátkelő állomás volt, ugyanis itt húzódott az Észak- és Dél-Erdély közötti határ. A toronyból érdekes látványt nyújtanak a központban levő házak mögött húzódó telkeken levő egyforma, egymáshoz épített gazdasági épületek, amelyek a szászok szemléletét, gazdasági szervezettségét tükrözik. 

 

Miklóstelke

Segesvártól 27 km-re Szászkézd irányába, a megyehatárhoz közel, a főúttól két kilométerre van Miklóstelke, amelyet oklevélben már 1267-ben említenek praedium Nicolai néven. A település nevét a XIII. századi templom védőszentjétől, Szent Miklóstól származtatják, melynek németes-szászos rövidítése Clos. 1353-ban Villa Nicolai, 1356-ban Zenthmiclostelke, 1418-ban Closdorf, 1427-ben Miklostelke, 1492-ben Kolosdorf, 1504-ben Closdorfként említik. 1353-ban épült plébániatemploma, amelynek helyébe a XV. század végén újat húztak fel. Ezt igazolja a szentélyben lévő kő szentségfülke falába vésett dátum és felirat: „1524 hec structura finita est per me Mrm Stephanum Ungar Schesestur.” A XIII. századtól a kerci apátság birtoka a templom, majd 1474-től a szebeni egyházé lesz. Az épület a XVI. század óta változatlan: egyhajós, szentélye olyan széles, mint a hajó, és gótikus sokszögzáródású. Mind a hajót, mind a szentélyt sűrű gótikus téglabordás hálóboltozat fedi. Az egészre védőemeletet húztak, melynek alátámasztására támpilléreken nyugvó árkádok készültek. Az épületnek nincs tornya. A nyugati kapu felett még látszanak az egykori csapórács helyének nyomai. Keresztelőmedencéjének kőből faragott kelyhe még az előző templomból való. Felső peremén sárkány, kereszt és madár alakját faragták ki a XIV. században. A templommal egyidős a négyzet alaprajzú várfal és a bástyák. A nyugati kaputorony leomlott, helyébe 1816–1819-ben harangtornyot húztak fel. Az 1802. évi földrengés okozta károk kijavítására utal a felirat: „Deo Auxiliante Aedes haec Sacrae terrae motu ruinosae factae sunt renovatae Anno 1803”.

 

Segesd 

Alig érünk be Segesvárra Marosvásárhely felől, egy nagy kanyar után jobbra kell fordulni a várostól délre fekvő Segesd-patak völgye felé. Az első település, amelyet érintünk, Segesd. A hagyomány azt tartja, hogy Segesvár várát és városát a segesdiek alapították, településük neve a város nevében is benne van. A falu első írásos említése 1302-ből való Segus néven, a későbbiekben Zegus (1309), Seges (1373), Schesz (1488), Schees (1506) formákban is megjelent a különböző dokumentumokban. A XIII. században épült későbbi evangélikus templomot 1504–1508 között erősítették meg. Oltára 1520 körül készült, keresztelőmedencéje XIV. századi volt, sajnos 1994-ben ellopták. A templom tetőzete 1818-ban beszakadt, ezért 1820-ra új templomot építettek. 1850-ben még többségében szászok lakták a települést. 

 

Apold 

A következő állomás a Segesd-patak völgyében Apold községközpont lehet, amely elsőként 1309-ben Apoldia néven jelenik meg. Román stílusú temploma a 1309-ben épült, ám a 15. században átépítették késő gótikus stílusban. Ekkorra készült el harangtornya is. A templom egyhajós, szentélye sokszögzáródású, északi falába 1500 körül csúcsíves díszekkel ellátott szentségfülke került. Kapubástyáján 1529-es évszám olvasható. Valószínű, hogy a 16. századi munkálatok során építették, amikor fallal erősítették meg a templomot. Ekkor megemelték a harangtornyot, amelyet lőrésekkel és gyilokjáróval is elláttak. A főhajó és a szentély fölé is védelmi emeletet építettek, ami támpilléres boltozaton nyugodott. Emögött szuroköntőket alakítottak ki. Az épületet kettős kerítőfallal vették körbe, ebből a külső teljesen megmaradt, a belsőt helyenként elbontották. A falat több bástya is erősíti. Délkeleten a Fehér-torony háborús időkben lakhatásra, délnyugatra a Zabtorony a belső falgyűrű kaputornyául szolgált. Déli oldalán megfigyelhető a valamikori csapórács vezetősínje.

Ajánló: A 106-os megyei úton haladva elérjük a Hortobágy-patak völgyét, és a hasonló nevű dombok között Szeben megyében Szentágota felé folytathatjuk utunkat. Az első település a Hortobágy jobb partján fekvő Hégen, amelynek szintén különleges erődtemploma van. A település mellett van a hégeni vízgyűjtő tó, majd a elérjük Netust, amelynek gótikus erődtemploma a XIV. században épült. Netust elhagyva a községközpont, Jakabfalva következik XII. században épült templomával. Végül a térség központjának számító Szentágotára érünk, ahol több látnivaló is van. Innen két irányba fordulhatunk vissza. A Hortobágy völgyétől délre húzódó Hortobágyi-dombságon folytathatjuk utunkat Lesses (Dealu Frumos) felé. Szentágota és e falu közt emelkedik az Őrhegy (Alte Burg, 639 méter), melynek tetején kora középkori vár állt. Ma a tetőt erdő borítja. Itt van Románia földrajzi középpontja. Az Őrhegyről lejövet – ahogy a Nagysink előtti dombról is később – csodálatos kilátás nyílik a délen magasló Fogarasi-havasokra. Lesses XII. századi szász evangélikus templomát még az első tatárjárás előtt építették román stílusban, és azóta áll, kisebb-nagyobb átalakításokat végeztek rajta. Innen eljutunk Morgonda (Mer-ghindeal) faluba, amelynek első írásos említése 1332-ből való. E falu háromhajós evangélikus temploma 1280 körül épült. Nagysink érintésével, amely vidék járási székhely volt, a Brassó megyei Alsóvenice, majd Zsiberk érintésével kiérünk az E60-as főútra, Kőhalomba, ahol érdemes meglátogatni a teljesen felújított szász várat, majd onnan Segesvár–Marosvásárhely irányába térhetünk vissza. A hosszabb útvonalat választók Nagysink után Kissinkre (Cincşor) érnek, ahol nemcsak a XIII. századi evangélikus templom tekinthető meg, hanem az egykori római castrum maradványai is. Voilánál juthatunk le a Brassó–Szeben országútra. Ne hagyjuk ki a kerci cisztercita apátság romjait, hiszen ez az egyik legősibb erdélyi Árpád-kori kolostor. Innen pedig Brassót érhetjük el, majd ugyancsak az E60-as országúton térhetünk vissza. 

Egy másik útvonalon Szentágotától Bürkös irányába haladhatunk, innen Medgyesig érdemes autózni, kerékpározni, illetve 141 B megyei úton Riomfalvát érintve Berethalomra menni. Itt található az egykori szász püspöki székhely és az ehhez méltó erődtemplom, amelynek legérdekesebb helyisége az a fogda, ahova békülésre zárták össze a veszekedő házaspárokat.