Svédország védőszentje a Mezőségen
Véletlenek sorozata keltette fel érdeklődésemet Svédország patrónája, Szent Brigitta iránt.
Véletlenek sorozata keltette fel érdeklődésemet Svédország patrónája, Szent Brigitta iránt.
Csodáltam határozottságát, kitartását, tenni akarását, amely segítette, hogy nyolcgyerekes családanyaként is maradjon ereje, hogy a XIV. század körülményei között hosszú zarándokutakat tegyen meg (El Camino, Szentföld), férjével együtt kórházat, majd férje halála után kolostort alapítson. Rómában élt és tevékenykedett 24 évet, ott is halt meg. Lánya, Katalin, akit szintén szentként tisztel népe, hazaszállította testét Vadstenába.
Elgondoltam, hogyha valaha eljutnék Svédországba, felkeresném a sírját.
Mindez, mondhatni, magánügy. Csakhogy megtudtam: Mezőmadarason vanegy maroknyi katolikus, akik csak havonta egyszer gyűlnek össze misére, templomuk nincs is, de búcsút tartanak. Választottak egy védelmezőt, ez pedig nem más, mint a svéd Szent Brigitta, akinek július 23-án van az ünnepe.
Vasárnap, július 21-én bekérezkedtem a Mezőmadarasra indulók közé, akik a remeteszegi Szent Család-templomhoz tartozó fíliákat jeles ünnepek, búcsúk alkalmával jelenlétükkel erősítik.
Engem nyilván legjobban az érdekelt, miért választ egy erdélyi kis közösség svéd védelmezőt, aki a XIV. században élt. Plébánosunk, Szénégető István elmesélte, hogy néhány évvel ezelőtt, amikor lehetőség nyílt e szórványt is rendszeresen látogatni, a csoport úgy érezte, a svédek nagyasszonya közel áll a szívéhez. Hogy miért? Ő is az akkor ismert világ egyik végén helyt tudott állni a zavaros időkben. A Mezőség egyfajta végvár, amelynek lakói szintén helyt kell álljanak a megmaradásukért.
Véletlen, de inkább nem, hogy az első gyermek, akit megkereszteltek, a Brigitta nevet kapta.
Felemelő volt tapasztalni az együvé tartozás érzését, látni, hogy milyen közel hozza egymáshoz az embereket a bensőséges ünneplés.
Igaz, hogy a kíváncsiság vitt oda, s választ kaptam kérdéseimre, de az ott tapasztaltakból olyan következtetést vonhattam le, amely sokunk számára érvényes.
A nyelvi, vallási vagy másféle szórványban élők jobban összetartanak, másrészt erőt merítenek abból, ha érzik, hogy nincsenek magukra hagyva, részei egy nagyobb közösségnek és nélkülük szegényebb lenne a minket körülvevő világ. Jó lenne, ha ezt nem felejtenék el.
Péter Éva
