Sminkelni háborúban is kell

„Háború van, én mégis szükségét érzem, hogy kisminkeljem magam” – mondta a Reuters hírügynökségnek a kelet-ukrajnai konfliktusban az oroszbarát szakadárok oldalán harcoló Irina, aki „civilben” benzinkutas volt a kelet-ukrajnai Gorlovka kisvárosában a szeparatisták és az ukrán kormányerők háborúja előtt.

 

 Arra a kérdésre, miért döntött úgy, hogy életét kockáztatva csatlakozik a hadsereg ellen harcoló egyik kelet-ukrajnai tüzérségi egységhez, Irina azt válaszolta: „A rettegés állandó ugyan, de jobban féltem, amikor otthon kellett ülnöm és hallottam, ahogy elsüvítenek a ház fölött a gránátok. Aztán persze hozzászoktam a hanghoz”.

Nem ő az egyetlen kelet-ukrajnai nő, aki úgy döntött, nem nézi tétlenül az ukrán kormányerők és a szeparatisták hónapok óta tartó összecsapásait. „Amikor az otthonodat pusztítják el, mindent, ami kedves számodra, egyszerűen nincs mit tenni. Valójában személyiség kérdése. Azok a lányok, akik harcba indulnak, igazi orosz nők” – mondta Irina harcostársa, az eredetileg ugyancsak Irina nevű nő, aki azelőtt egy kaszinóban dolgozott krupiéként, a háborúban a Gajka nevet vette fel.

Az oroszbarát szeparatisták Oplot nevű, Donyeck külterületén állomásozó egységének Gajkán kívül még öt női tagja van – három orvos, egy harcos és egy különleges felderítő.

Parancsnokuk, Jeszaul, a közeli Luhanszk megyéből származó kozák úgy nyilatkozott: „mielőtt megengedtem volna, hogy nők is csatlakozzanak, voltak kétségeim. Most viszont már jobban bízom bennük, mint a férfiakban. A nők nem isznak, én meg néha komolyan aggódom férfi katonáim teljesítőképességét illetően, amikor egy-egy akció után lazítani kezdenek”.

Az „amazonok” közül néhányan férjükkel, párjukkal együtt fogtak fegyvert.

Nemcsak a szakadárok, hanem a kormányerők oldalán is harcolnak nők önkéntesként. A Dnyipropetrovszktól 40 kilométerre, egy tölgyerdőben állomásozó, 150 fős Sahtarszk zászlóaljhoz mintegy tíz nő csatlakozott. Az egység jelenleg az augusztus végén Ilovajszk városka környékén vívott csatát próbálja kiheverni, amelyben súlyos veszteségeket szenvedett.

A 20 éves, ápolónőként dolgozó Maria maga is golyózáporba került. Mint mondta, az ütközetben a zászlóalj mintegy harminc tagja életét vesztette vagy megsebesült. 

„Sok sebesült hal meg amiatt, mert senki sem vonszolja ki a csatatérről. Én viszont igen!” – mondta. Hozzátette, hogy csupán egy pisztolyt vesz magához és egy orvosi táskát csap fel a vállára, ha harcolni indul, így mindkét keze szabadon maradhat, hogy segíthesse biztonságos helyre támogatni a sebesülteket.

Bajtársa, a 21 éves Aljona azután csatlakozott az ukrán fegyveres erőkhöz, hogy tavaly novemberben részt vett a Viktor Janukovics korábbi elnök bukásához vezető kijevi kormányellenes tüntetéseken. A fiatal lány először a szakadárok elleni harcban jeleskedő ukrán Nemzeti Gárdához csatlakozott, később azonban a hadsereg másik egységéhez kérte át magát. „Ott csak úttorlaszokon lehetett szolgálatot teljesíteni, és iratokat ellenőrizni, én azonban harcolni akartam” – magyarázza.

Arra a kérdésre, hogy mit gondol a szeptember 5-én életbe lépett kelet-ukrajnai tűzszünet tartósságáról, Aljona a következőt felelte: „Ez csak a kezdet, és az úgynevezett fegyvernyugvás csak egy kis szünet. Én a végsőkig harcolni akarok!”

Mind a kormányerők, mind a felkelők oldalán elhúzódó összecsapásokra számítanak a harcosok, annak ellenére, hogy a törékeny tűzszüneti megállapodás továbbra is érvényben van.

Alla, egy vörös hajú szakadár fegyveres ugyancsak hosszú hadviselésre rendezkedett be. „Olyan sok embert, köztük nőket és gyerekeket öltek meg a mi oldalunkon, hogy most már nem akarok fegyvernyugvást!” – szögezte le a konfliktus kirobbanása óta a szakadárok oldalán szolgáló nő. Alla először egy úttorlaszon szolgálatot teljesítő egység szakácsa volt. A Reuters munkatársának azt mesélte, hogy amikor lőni tanult, egy folyón úszkáló kacsára kellett céloznia. Azóta kapott egy pisztolyt és egy gépkarabélyt. 

„Talán nem fogok sokat megölni közülük, de ha valaki közeledni próbál, azt lepuffantom” – tette hozzá.

Miközben jó néhány dologban kibékíthetetlen a szembenálló felek álláspontja, az ukrán hadsereg és a szakadárok oldalán harcoló nők egyaránt azt mondják, hogy az egységeikben szolgáló férfiak egyenlőkként bánnak velük, néha talán még részrehajlók is és elnézőbbek velük szemben.

Az amazonok azokat a férfiakat, akik nem ragadtak fegyvert, egyáltalán nem tisztelik. Gajka úgy véli: „Egy férfi akkor férfi, ha harcba indul. Az igazi férfiak küzdenek. Azoknak, akik a városban ücsörögnek sört szürcsölve, szoknyát kellene hordaniuk. Szégyen!”

Az ENSZ adatai szerint Ukrajnában a harcok kezdete óta, április közepétől a kormányerők és a felkelők közötti összecsapásokban mintegy 4000 ember halt meg és több mint 8000 megsebesült.