Skót szoknya, duda, whisky és egyebek

A közembernek sok minden eszébe juthat, amikor a skótokat emlegetik neki. Mindenekelőtt a skót szoknyás férfiak, a dudájukat megszólaltató zenészek, a skót whisky íze. A kockás mintás, főleg piros-fekete színű gyapjúszövet, a tartán nemzeti jelkép, belőle készül a skót szoknya. Az ország több pontján külön múzeumokat rendeztek be, amelyek a különböző skót kockás szöveteket, mintákat sorakoztatják fel, a gyapjú megfestésének gazdagságát bizonyítják. A klántartán hagyománya azt jelenti, hogy az egész kiterjedt rokonság, a klán tagjai kizárólag ugyanazt a mintázatot viselték ruházatukon, és így különböztették meg őket egymástól.

A gyapjúszövet tompa színezésének hagyománya a viktoriánus idők előttre nyúlik vissza, amikor a kisüzemek tulajdonosai maguk fonták, festették és szőtték saját birkáik gyapját. A ruhafestéket természetes alapanyagokból: moszatból, puhatestűek váladékából és földből állították elő. A XVIII. század derekán Skóciában lezajló ipari forradalom egyúttal a szövés korszerűsítését jelentette, és rátértek a gyapjú vegyi úton készített festékekkel történő színezésére. Létrejöttek a hatalmas textilüzemek, míg az eredeti, Harris Tweed jelvénnyel ellátott szövetet ma is házilag készítik.

A skót szoknyát sokféle tevékenységgel lehet asszociálni. Skóciában lépten-nyomon árulják a képeslapokat, amelyeken a népviseletbe öltözött skót férfi díszes dudáját fújja. A dudás sokszor élőben is látható, a dudaszó akár hétköznap is betölti egy-egy skót város központját. A turisták kedvence a skót szoknyában, tüszővel a hátán, térdharisnyában, bőrbakancsban és fején tartánbarettel dudát cipelő szórakoztató zenész látványa. A skót duda használata szintén a klánokra épülő szokásrendre vezethető vissza, az őslakók által szívesen megszólaltatott hárfák helyét fokozatosan kiszorította. A dudák siránkozó-panaszos éneke rendkívül egyedi, gyakorta dallamos gael balladák kísérője. Annál megkapóbb látvány, amikor egy egész együttes sorakozik fel többtucatnyi dudával és többnyire tangóharmonikákkal, ütőhangszerekkel felszerelkezve. Skóciában nagyon sok önkormányzat és rendőrség dudaegyüttest tart fenn, és az ország számos vidékén összejöveteleket szerveznek a számukra. 

A Skót-felföldön már a XI. századtól kezdve különböző erőviadalokat szerveztek, amelyeken a klánvezérek a győztesek közül kiválasztották segédjeiket. Ezek a későbbiekben a tánc, a dudaszó, az ügyességi és sportversenyek színes találkozói lettek. A hagyományosan megrendezett felföldi játékok jellegzetes részét képezi a skót szoknyában történő kalapácsvetés és a cölöplökés. Az edinburghi kastélyban évről évre sorra kerülő katonai díszszemlék, az országszerte megtartott fesztiválok, táncos-zenés mulatságok főszereplője a skót szoknya. Rendkívül látványos, amikor a ceilidhnek nevezett néptáncaikat is benne ropják a derék skótok.

A százféle módon készített skót whisky nemcsak a világ legkedveltebb italai közé tartozik, hanem egyúttal évszázadok történelmét és a szakismeret tökéletességét is hirdeti. A már évszázadok óta működő lepárlók többsége (kb. száz) a Skót-felföld hegyvidékén található, termékeik a világ whiskykereskedelmének zömét adják. Az itt nyert és világ körüli utat megtevő whiskynek a környéken termesztett árpa és a hegyi patakok kristálytiszta vize két fontos meghatározó tényezője. A skót whisky minősége egyedülálló, az évszázadok óta finomodó gyártási technika a biztosítéka. A célszerűen lassított lepárlás adja meg a whisky selymességét; vagy ahogyan a lepárló dolgozói mondják, a whisky melegségét és tisztaságát. Ezután a whiskyt tölgyfa hordókban érlelődni hagyják, sokkal tovább, mint a törvényben előírt három év. A különböző párlatok összekeverésének gyakorlata meghatározott összetételű italféleségek előállítását célozza. Ugyanakkor semmi sem megengedett, ami esetleg befolyásolhatná a whisky évszázadok alatt kialakult karakterét. A jó minőségű alapanyagok mellett a helyi hagyományok betartása és a több évszázados tapasztalat a biztosítéka annak, hogy a számtalan skót whiskytípus a világ négy égtája felé veszi útját a Skót-felföld eldugott kis helységeiből. Így válik Skócia legnagyobb gazdagságává a whisky, azaz ősi nyelven az „élet vize”.

A skót szoknya, duda, whisky jelképei mellett még számos jellegzetessége van Skóciának. Az egyedi formájú kelta keresztek a temetőkben, régi épületeken vagy akár a modern világ szimbolikájában lépten-nyomon az ősökre emlékeztetnek. A puritán kék zászló a fehér átlós kereszttel a skót identitás és önérzet, a többnyire jó értelemben vett nacionalizmus, a mai napig megőrzött autonómia hirdetője. A kézművesség hagyományai között az üvegfújás és -díszítés, a kristálytárgyak készítése, valamint a juhbőrből készült eszközök gyártása is szerepel. Skóciában találták fel a világ körüli utat megtevő golfot, amely a Nemzetközösség államaiban különösen népszerű; a világ legjobb golfpályái közül itt található néhány. A friss vizű hegyi patakokból kifogott lazac különösen jó ízű, de a tengeri halakból, rákokból, kagylókból készített fogások is a legjobbak a maguk nemében. És ha már a táplálkozásnál tartunk, a gasztronómiai jellemzők közül a „gömböcevést” szükséges kiemelni. A haggis, a legjellegzetesebb skót étel a hagyományos recept szerint feldarabolt birka- vagy borjúbelsőségből készül, amelyet faggyúval, hagymával, zabliszttel és fűszerekkel kevernek, majd juhbélbe töltenek, és megfőznek. 

 Ha azt mondom, hogy skót, sokaknak egyből a viccek jutnak eszükbe. A skót viccek általában arról szólnak, hogy a skót mennyire zsugori, fogához veri az utolsó garast. Az utazó viszont egyáltalán nem ezt tapasztalhatja, hiszen többnyire olyan véleményt alakíthat ki, miszerint a skótok rendkívül vendégszeretőek, barátságosak, jólelkűek, adakozók. Az angoloknál érdeklődőbbek a vendég iránt, ugyanakkor náluk lényegesen mulatibbak. Az ismeretlen odautazót könnyebben meghívják egy pohár italra. 

Akkor hát honnan erednek a skót viccek? Először is elmondható, hogy a skótok viszonylag keveset költekeznek, sporlósak, sajnálják a pénzt önmaguktól. Ennek a hátterében az áll, hogy Skócia legnagyobb részén, főleg az Északi-felföldön az emberek nehezen teremtették meg a mindennapiakat a mostoha körülmények miatt, a szegény föld lakóinak keményen meg kellett dolgozniuk a megélhetésért. Másodszor: az angolok előszeretettel terjesztgették a skótok fukarságáról szóló vicceket. Végül, de nem utolsósorban: a keleti partvonal mentén, főleg Aberdeen környékén tényleg zsugoriak az emberek. Leginkább rájuk lehetnének érvényesek a skót viccek, de a köztudatban az terjedt el, hogy a skótok általában sporlósak. Ez így nem igaz. Sok emberöltőnek kell eltelnie ahhoz, hogy a skót viccek – és ugyanúgy a Drakula-mítosz – sokadmagukkal eltűnjenek az emberi butaság szemétládájában.

Annál büszkébbek a skótok kultúrájukra és történelmi örökségükre, világhírű mérnökeikre, tudósaikra, irodalmáraikra. A tudomány, nevelés és technológia nagymesterei, számarányukat tekintve a világelsők között helyezkednek el. A gőzgép, a telefon, a televízió, a gőzkalapács, a radar, az antiszeptikumok, a kloroform, a penicillin felfedezői mind skótok voltak: James Watt, Alexander Graham Bell, John Logie Baird, James Nasmyth, Robert Watson Watt, Joseph Lister, James Young Simpson, Alexander Fleming. Méltó társaiknak bizonyultak a matematikus John Napier, a közgazdász Adam Smith, a fizikus Lord Kelvin, a geológus John Muir, a botanikus William Hooker, az építész Thomas Telford és még sokan mások. Irodalmi nagyjaik: Walter Scott, Robert Burns, a nemzet költője, Robert Louis Stevenson és társaik. A skótok közül híres világjárók, felfedezők is kikerültek, mint Nyugat-Afrika felfedezője, David Livingstone orvos és misszionárius, aki elsőként szelte át keletről nyugatra a fekete kontinenst, miközben felfedezte a Viktória-vízesést és a Nyassza-tavat. 

A skót történelem meghatározója volt az angolokkal kialakított viszony. A függetlenségért folytatott hosszú és hősies harcot a skótok végül önként adták fel, amikor 1707-ben parlamentjük egyesült az angol és a walesi országgyűléssel. Mégis, Skócia külön országnak is felfogható, hiszen jelentős politikai, gazdasági önállósággal rendelkezik. A skótok szabadon gyakorolhatják hitüket, szokásaikat, kultúrájukat, nincs gazdasági-társadalmi megkülönböztetés. Miközben Skócia változatos domborzatú országrésze az Egyesült Királyságnak. Lakossága meghaladja az ötmillió személyt, többségük a déli részen, illetve az itt található nagyobb városokban él. A „főváros”, a mintegy félmillió lakosú Edinburgh Skócia második legnagyobb városa az erőteljesen iparosodott Glasgow után. Skócia közigazgatási székhelye, sok parkkal, szép épületekkel, múzeumokkal, bájos utcákkal rendelkező város, amely vulkáni eredetű kőzetekből álló dombok oldalához tapad. Építészeti gazdagsága és természeti környezete, csodálatos éjjeli kivilágítása miatt a világ egyik legszebb fővárosának tartják. Utcái polgári büszkeséggel vegyes nyugalmat árasztanak. Mivel tudományos és kulturális rendezvények, különböző témájú konferenciák és találkozók megtartására rendkívül alkalmas helyszín, szakemberek, művészek ezrei látogatják folyamatosan a szépszámú turistán kívül, azaz velük együtt. 

A hegyek, tengerpart és szigetek világa, a megőrzött szokások Észak-Skóciát, a Skót-felföldet teszik az országba látogató természet- és hagyománykedvelők legfontosabb célpontjává. A köd borította völgyekben legelésző tehenek, a tiszta hegyvidéki levegő, a homokos partokon beszippantott tengerillat, a rendkívül gazdag növény- és állatvilág, a szép kastélyok és az egyedi whiskylepárlók látványa, a vendégszerető falvakban a mai nap is gyakorolt hagyományok különös vonzóerőt gyakorolnak. A nem túl magas, de földrajzi elhelyezkedése miatt kietlen és zord magaslatokon csupán szirti sasok és szarvasok szegődnek a vándor útitársául. Mindemellett az ország világhírű lazac- és tengeripisztráng-horgászparadicsom, és rendkívül sokféle szabadidős sporttevékenységre nyújt lehetőséget, melyek közül a golfozás, a sízés, a vitorlázás, a szörfözés, a lovaglás emelkednek ki. 

A felföld a turisták számára egyet jelent a jellegzetes skót tájképpel: az érdekes alakzatú szikár hegyvonulatok, a völgyekben megbúvó élénkkék tavak, a fenyő- és nyírfaerdők, a sokszínű szigetvilág látványával. A vidék növény- és állatvilága rendkívül változatos és egyedi. A skóciai szigetek sehol másutt a világon nem élő madara a skót keresztcsőrű, amely nevét csőrének alakjáról kapta. A mezei és erdei virágok, az alpesi flóra pompájából ki kell emelni az ország nemzeti szimbólumát, az igénytelen bogáncsot, amelyről a leghíresebb, több mint háromszáz éve létező lovagrendet nevezték el (Order of the Thistle), és megtalálható a skót egyfontos pénzérmén.