2024. july 7., Sunday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

A schengeni csatlakozás akadályai

  • 2013-04-15 14:19:03

Más kárán tanul az okos – tartja a közmondás. Ilyen értelemben szeretném megosztani tapasztalataimat egy egyszerűnek tűnő, de megmagyarázhatatlanná vált bírósági eljárással kapcsolatosan.

„Az igazság beszéde egyszerű.” Seneca

Más kárán tanul az okos – tartja a közmondás. Ilyen értelemben szeretném megosztani tapasztalataimat egy egyszerűnek tűnő, de megmagyarázhatatlanná vált bírósági eljárással kapcsolatosan.

Kellemetlenségeim 2007 tavaszán kezdődtek, amikor azt észleltem, hogy a Szováta határán lévő telkemen, a tudtom és beleegyezésem nélkül, a szomszédos erdőből kitermelt fa elsődleges feldolgozását végzik számomra ismeretlen személyek. Ettől a pillanattól kezdve három éven át mindent elkövettem, hogy békés úton rábírjam az illetőket területem elhagyására. Szóban tájékoztattam őket tulajdonjogomról, az ügy érdekében felvettem a kapcsolatot a szovátai és a makfalvi erdészeti hivatalokkal, valamint a város polgármesterével, és végül írásbeli felszólításban figyelmeztettem az általam feltételezett elkövetőket tevékenységük jogi következményeire. Tekintettel erőfeszítéseim eredménytelenségére, és arra a tényre, hogy a terület állapota a rongálások miatt egyre rosszabbá vált, 2010 áprilisában bűnügyi feljelentést tettem a Szovátai Rendőrségen ismeretlen tettes ellen, birtokháborítás és rongálás miatt. Arra gondoltam, hogy ezzel az ügyem megoldást nyer. Sajnos, tévedtem. Annak ellenére, hogy a rendőrség helyszíni szemléje igazolta állításaim helyességét, újabb lépések megtételére kényszerültem. Ezek közül megemlítek néhányat: szerződést kötöttem egy személlyel a terület őrzése és karbantartása érdekében, két alkalommal is jelentettem az ügyet a Maros Megyei Rendőr-felügyelőségen, és ugyancsak két alkalommal kértem az ügy kivizsgálását a Környezetvédelmi és Erdészeti Minisztériumtól, mely alkalommal nem kevesebb, mint 16 hatályos törvénycikk megsértését közöltem az illetékesekkel. A minisztérium 2011. júliusi válasza mindenben igazolta állításaimat, amint az a következőkből is kitűnik: „Igaznak bizonyultak az Ön által közöltek a Vágópatak völgyi erdei út megrongálásáról, az Ön tulajdonában lévő legelőn kivágott fákról, és az a tény is, hogy a Szovátai Erdészeti Hivatal nem részesítette büntetésben a felelősöket a rongálásokért. Ily módon megállapítást nyert, hogy az erdei út teljes egészében tönkre van téve…”. A minisztériumi ellenőrzést követően a területemen lévő faanyag elszállításra került, de a rongálásokat nem javították ki, és pénzbeli kárpótlásban sem részesültem. Hosszas várakozást követően, 2011 decemberében és 2012 januárjában sor került két szakértői vizsgálatra a károk felmérése céljából. Az első szakértői vizsgálatot a Szovátai Rendőrség megrendelésére egy mezőgazdasági képesítéssel rendelkező szakember végezte, aki nyilvánvalóan csak a szakterületére eső károk értékét határozta meg, ami az összkárok értékéhez viszonyítva nagyon kicsi. A második szakértői vizsgálat elvégzésére én adtam megbízást a károk többi, jelentős részének felmérésére, egy, a feladat elvégzésére megfelelő felkészültségű szakember számára. A szakértői vizsgálatok eredményeinek ismeretében, a bűnügyi vizsgálatot végző személy és a gyanúsítottak közti „megbeszélés” alapján, az érintettek úgy döntöttek, hogy csak az első szakember által megállapított kár értékét fizetik ki, egyenlő arányban, ami a második szakember által meghatározott kár kb. 5%-át (!!!) teszi ki. Nekem minderről nem volt tudomásom, és arról sem, hogy a rendőrség által közölt bankszámlámra a gyanúsítottak átutaltak bizonyos összegeket, melyek összértéke még az első szakember által megállapított értéket sem fedezi. Természetesen, miután véletlenszerűen tudomást szereztem az átutalt összegről, kifejeztem írásbeli tiltakozásomat az eljárás miatt a rendőrségen, de több alkalommal az ügyészségen is. Az említett tiltakozásaimban ismertettem a rendőrség birtokában lévő szakértői vizsgálatok eredményeit, a károk teljes összegét, valamint azt a tényt, hogy törvényes alapon nem cáfolta senki a vizsgálatok eredményeit. Ezzel kapcsolatosan megjegyezni kívánom, hogy a 2012-es év folyamán öt írásbeli panasszal fordultam az ügyészséghez, melyek közül csak kettőre kaptam választ, de ezek tartalma is csak általános érvényű volt, említést sem téve a konkrét észrevételeimről.

Rövidnek nem mondható várakozás után megkaptam az ügyész 2012. 11. 1-jei rendeletét, melyben – nem kis meglepetésemre – megszünteti a bűnügyi nyomozást a gyanúsítottakkal szemben, azzal az indokkal, hogy cselekedeteik veszélyessége a társadalomra nem meríti ki a bűncselekmény fogalmát, és kiró minden egyes elkövetőre 150-250 lej között változó szabálysértési büntetést. A veszélyesség alacsony fokát azzal indokolja, hogy: „A terület egy részét csak ideiglenesen használták, mert az erdei út használhatatlan volt”. Vajon 5 év birtokbitorlás ideiglenesnek tekinthető-e? Ráadásul az út rossz állapota nem oka, hanem következménye a gyanúsítottak törvényellenes cselekedeteinek. Természetesen, az ügyész értékelése szerint – előzetes írásbeli tiltakozásaim ellenére – az elkövetők megtérítették az okozott károkat. Ennek módjáról tanúskodik a következő idézet: „A törvényszéki szakértői vizsgálat által meghatározott, valamint a sértett fél polgári követeléseit a gyanúsítottakkal közölve, ezek egyetértettek azzal, hogy a törvényszéki szakértői vizsgálat által megállapított kár értékét térítsék meg, egyenlő arányban”. De vajon milyen törvényes alapja van annak, mely szerint az elkövetők dönthetnek arról, hogy a kár melyik értékét kívánják megtéríteni? Lehetetlen elképzelni, hogy amennyiben választhattak a két összeg közül, a nagyobbikat válasszák. Annak ellenére, hogy az elkövetők kisebb vagy nagyobb mértékben hibásak a rongálások elkövetésében, egyetértettek az egyenlő arányú kártérítéssel, mert így mindannyian kevesebbet fizettek, mint amennyit fizettek volna a károk helyes és teljes felmérése esetén.

Tekintve, hogy az ügyész minden egyes következtetése és állítása alaptalannak és törvénytelennek bizonyult, rendeletét megfellebbeztem a főügyésznél, majd ennek elutasítása után a Segesvári Bíróságon, mely végleges, 32/2013 számú határozatával jóváhagyja az ügyész rendeletét.

A főügyész a fellebbezésem elbírálásánál egyetlen általam felsorolt észrevételt vagy érvet sem vett figyelembe, az ügyész rendeletét szóról szóra átmásolta saját rendeletébe, azokkal a tárgyi hibákkal együtt, melyeket jeleztem beadványomban. Ily módon nem valósult meg az a kérésem sem, hogy a gyanúsítottak cselekedeteit személyre szabva értékeljék és ne kollektíven, figyelembe véve a területfoglalás nagyságát, idejét, az elkövetett rongálások értékét, valamint a bűnügyi vizsgálatok során tanúsított magatartásuk különbözőségét. Érdekes annak a személynek az esete, aki mindkét rendelet szerint aktív elkövető, a tanúvallomása félrevezető, de végül neve ismeretlen okból nem szerepel az elkövetők között.

A bírói ítélet jelentette számomra a legnagyobb csalódást, mely teljesen mellőzi a fellebbezés tárgyának elemzését. A beadvány tárgya szerint a bírónak döntenie kellett volna arról, hogy az elkövetők cselekedetei a társadalomra való veszélyességük alapján bűncselekménynek minősülnek-e vagy nem, és ennek függvényében elutasítania vagy jóváhagynia az ügyész rendeletét. Ezzel szemben kijelenti, hogy az ügyész rendelete jogos, mert nem valósultak meg a „rongálás” és „birtokháborítás” tényei. A rongálással kapcsolatos 4 soros indoklásában ő maga megjegyzi, hogy ez történhet közvetlen (egyenes) szándékkal vagy közvetett (eshetőleges) szándékkal, majd kijelenti, hogy az elkövetők cselekedete nem volt szándékos. Bizonyára „elfelejtette” a közvetett (eshetőleges) szándék meghatározását, melyet minden büntetőjoggal foglalkozó könyv tartalmaz: „Az elkövető a következményeket nem kívánja, de előre látja cselekménye következményeit, és belenyugszik abba, hogy megvalósuljanak”. Vajon az elkövetők cselekedete nem a szándékosság ezen formájának felel meg? Minden kétséget kizáróan kijelenthető, hogy igen!!! A birtokháborítással kapcsolatos indokai annyira ellentmondanak a tényeknek, hogy nem érdemes foglalkozni velük.

De ha a bíró hiszi is, amit „mond”: miért nem semmisítette meg az ügyész rendeletét az elkövetők teljes ártatlanságának okán?

Még szomorúbb az a tény, hogy a bírói ítélet, habár kedvező egyes személyek számára, nem szolgálja a társadalom egészének érdekeit. Nem a törvény tiszteletben tartására kötelez, hanem ennek következmények nélküli áthágására bátorít. Nyilvánvaló, hogy az elkövetők a jogi és a teljes anyagi felelősségre vonás hiányában hasonló helyzetben hasonló módon fognak eljárni a jövőben is. Tények igazolják állításom igazát.

Az írásomban sajnos nem térhettem ki az ügy számos, fontosnak vélt részleteire, és ez lehetőséget teremt újabb „spekulációs” elméletek gyártására. Tükrözi azonban ügyem érdekében 6 év alatt kifejtett tevékenységemet, mely tanulságul szolgálhat mindenki számára. Arra figyelmeztet, hogy a mai körülmények között még mindig „minden lehetséges”. Ilyen értelemben fogalmazódtak meg bennem a következő kérdések: hogyan lehetséges, hogy az illetékesek ne vegyék figyelembe a jelzett rongálásokat (fák kivágása és ellopása, erdei és mezei út, valamint híd tönkretétele stb.), amikor létezésükről bárki jelen pillanatban is meggyőződhet? Miért nem vették figyelembe, hogy a „volt erdei út” hozzávetőleges helyén továbbra is különböző járművek haladnak át, tönkretéve még azt is, ami épségben maradt 6 év törvénytelen tevékenysége után? Mivel magyarázható, hogy a terület bitorlásának 5 éves időszaka ideiglenesnek tekinthető? Miért nem vették figyelembe, hogy az elkövetők a területet szóbeli és írásbeli felszólításomra, a rendőrség közbelépésére sem hagyták el, csak az illetékes minisztérium második ellenőrzését követően? Miért nem vették figyelembe egyes elkövetők félrevezető nyilatkozatát, mely szerint a terület nem képezi tulajdonomat? Mivel magyarázható, hogy a rendőrségi képviselő a gyanúsítottak, az ügyész a rendőrségi képviselő, a bíró az ügyész javára „téved” vagy jár el törvénytelenül, és a cselekményeknek ez a láncolata soha sehol nem szakad meg? Tovább folytathatnám a kérdések felsorolását, de az eddigiekre adható válaszok is egyöntetűen minősítik a bűnügyi vizsgálatot végző szerv és ügyészség munkáját, valamint a bírói ítélet igazságtartalmát.

Rémálmom kezdete egybeesik az igazságügy nemzetközi monitorizálásának kezdetével, melynek befejezését nehéz lenne előre megjósolni. Ez alatt az idő alatt az illetékes szervek és szervezetek nagy része mindent elkövetett az igazságügy reformjának megvalósítása és a korrupció felszámolása érdekében. Ilyen értelemben kérem ügyem ki-vizsgálását az illetékes szervek saját kezdeményezésére, nemcsak saját érdekemben, hanem az egész társadalom érdekében. A schengeni csatlakozás kulcsa az önök kezében van. Önöktől függ, hogy a hozzá nem értést és a korrupciót mikor váltja fel a felkészültség és korrektség az élet minden területén. Egy egész ország várja ennek mielőbbi megvalósulását. A miértre a válasz Albert Camus szavaiban rejlik: „A legfőbb emberi gyötrelem, ha törvény nélkül ítélkeznek rajtunk”.

Fall B. Levente

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató