Rossz törvény, földgondok, nadrágszíjparcellák
2013-07-22 12:30:55
- Mózes Edith
Óriási gondok vannak a tulajdonjogi bizonylatokkal, tudtuk meg a beszélgetés során. Nagyon rosszul állnak. Az erdőügyek több mint 90 százalékban rendben vannak, de a szántóterületek helyzete megoldatlan.
Óriási gondok vannak a tulajdonjogi bizonylatokkal, tudtuk meg a beszélgetés során. Nagyon rosszul állnak. Az erdőügyek több mint 90 százalékban rendben vannak, de a szántóterületek helyzete megoldatlan –, nyilatkozta a község vezetője.
– A felmérésekkel van óriási gond, mert nincs is amit felmérni. A törvény azt mondja, hogy minden egyes, a kataszter által meghatározott parcellát azonosítani kell. Ezt képtelenség megcsinálni. A jóváhagyás alapján nagyjából mindenki használja a földjét, de nincs tulajdonjogi bizonylat kiadva ezekre a területekre, egyrészt azért, mert több mint 33 ezer parcella van kimérve. Van olyan tulajdonos, hogy 70-nél több helyen van három-négy hektáros, vagy héthektáros földje. Rengetegen meghaltak már a régi tulajdonosok közül. Sokan nem tudják, hol van a földjük. Nincs olyan nyilvántartás,amellyel igazolni lehetne, hogy hol van az igényelt földdarab. A tulajdonosnak kell valamilyen módon megtudnia, hogy ki volt a szomszédja.
– Azok közül meg sokan már nem is élnek. Ilyen körülmények között mi lehet a megoldás?
– Ha nem hoznak egy másfajta törvényt, a problémák tovább súlyosbodnak. Mert ha azt mondom például, hogy egy területből egy parcelláról a tulajdonos tudja, hogy hol van, a többi húszról nem tudja, de valahová berakom, megtörténhet, hogy valaki beperel emiatt. Megoldás lehetne, ha engednének valamiféle tagosítási formát, hogy ne kimondottan ott kellene kimérni, ahol volt a tulajdon. De az, hogy mindenkinek oda mérjék ki, ahol valamikor volt, nem igazán megoldható. Ahhoz így kellett volna kezdeni már az elején. A legnagyobb bajt az első földtörvény okozta, utána meg hibát hibára halmoztak.
Az emberek nem értik, hogy ezt a törvény írja elő, amely szerint ha még van szabad terület ott, ahol volt, akkor ott kell kimérni, ha a tulajdonos biztosan tudja. De a baj ott van, hogy a tulajdonosok 80 százaléka nem tudja, hogy hol van a földje, mert az, aki tudná, már nem él.
Így a támogatásokkal is gondok vannak, mert mindig csak egyszerűen a gazdasági nyilvántartóból tudunk adni igazolást, ami végül is deklaratív, nem egy pontos, centiről centire bizonyított (argumentált) dolog.
A gazdasági nyilvántartóban szereplő földterület és a valóságban létező földterületek nem találnak.
– Ezt így meglehet, soha nem fogják kibogozni. Miért nem bízzák az önkormányzatokra vagy a helyi közösségekre, hogy ők maguk oldják meg a saját problémáikat?
– Én most is azt látnám megoldásnak, hogy egy újabb törvényt kellene hozni. Ha ez már ilyen rosszul indult el, az emberek maguk között cserélik a földeket, megegyezés alapján. Igaz, ebben az esetben felmerülhet a spekuláció lehetősége. De végül is, közös megegyezéssel történnek, csak az a gond, hogy a tulajdonjog úgysem a mostanira szól, hanem arra, amit visszaigényeltek. Ez se lenne akkora gond, ha a földeket úgy lehetne összerakni, hogy nem ötvenfelé legyenek elosztva, hanem csak ötfelé, és akkor arra lehetne tulajdonbizonylatot adni. Mert ezt a rengeteg nadrágszíjparcellát kiosztani lehetetlen. Így nem lehet gazdálkodni, ez nem gazdálkodás. Kategorizálni kellett volna a területeket, lett volna egyfajta tagosítás, csak amikor annak idején erről beszéltünk, mindenki felhördült, hogy elege volt a kollektívből, mindenki ott kapja vissza, ahol volt a földje, még akkor is, ha az egyetlen nadrágszíjnyi terület. Még ma is attól tartanak, hogy elveszik, ha száz méterrel odébb mérik ki a földjét. Csak sajnos, kevesen vannak már, akik pontosan tudnák, hol volt valamikor a földjük.
